Az élethez való hozzáállás
Michael olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
mindig jókedvű volt és mindig vidám tudott valami pozitívat mondani…
Ha valaki megkérdezte, hogy van, azt válaszolta:
“Ha jobban lennék kettő lenne belőlem”. Született optimista volt.
Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kel néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: Ezt egyszerűen nem értem.
Nem gondolkodhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt? Michael azt válaszolta:
“Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van.
Választhatsz, hogy jó- vagy rossz kedvű akarsz e lenni.
minden alkalommal, ha történi valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle.
Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalát választottam.
“Jó rendben, de ez nem olyan egyszerű.” Szóltam közbe.
“De egyszerű,” – monda Michael. “az élet csupa választási lehetőségekből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben…
Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm:
te döntöd el, hogy hogyan éled az életed.”
Elgondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást. De gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem hogy élek. Néhány évvel később Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsájtották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.
Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát.
Azt válaszolta:
“Ha jobban lennék kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?”
Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.
”Nos az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom – aki pár hét múlva jön a világra – jól van e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok.”
”Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?” akartam tudni.
Michael folytatta: “ Az ápolók valóban ó munkát végeztek, végig azt mondogatták, hogy jól vagyok.
De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: ‘Halott ember.’ És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.”
”Mit csináltál?” – kérdeztem tőle.
”Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok e valamire, igennel választoltam. Az orvosok és a nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: ‘A gravitációra!’
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg mintha élő lennék és nem halott.”
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzá állásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap.
minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz.
