Kívántam magamnak még egy ilyen hétvégét.

Az éjszakát a Palavas határában lévő tengerparton töltöttem; hullócsillagok alatt. Most már elmondhatom, hogy nincs olyan napszaknak olyan órája, amikor ne fürödtem volna a tengerben.

A reggeli mosakodás is a tengerben történik.

Ez a part majdnem olyan tiszta, mint Nizzában. Csak Nizza a homok hiányának köszönheti a tisztaságát, ez a városon kívüli strand meg annak, hogy a natúrista (nem nudista) partokat elkerülik a tömegek.

Még délben sincs kedvem csomagolni, de muszáj lesz visszaindulni a civilizációba.

A délelőtti piacot már nincs értelme ilyen későn útba ejteni. A helyi buszmenetrenddel sincs szerencsém. Sebaj, sétálok egyet a falu köz­pontjáig. Közben találok egy kolbászos szendvicset. Amit már a buszon fogyasztok el, ugyanis a falu központjában éppen utolértem egy járatot. Nem is értem, miért fél óránként jár, ha mindegyik busz tömve van.

A reggel tanulsága, hogy azért egy váltás ruhát be tehetnék a táskámba. Ennyire ne legyek már minimalista! Egy rövidnadrágot és polót hoztam – magamon és estére egy hosszú nadrágot meg inget. A strandon beletettem a táskába a naptej mellé a levetett egy szem rövidnadrágomat. A naptej pedig úgy döntött, terület hódításba kezd és ráfolyt a nadrágra. (Legközeleb rendesen rácsavarom a kupakját.) Próbáltam a tengerben kimosni, de nem segített. Vizes nadrágban szálltam fel a buszra. Amúgy tök jól hűtött a melegben. Szóval a még indulás előtti üres villamoson egy törölköző alatt bugyit, nad­rágot cseréltem és kiöntötten a járdára egy maréknyi homokot a cipőmből. Azért nem akartam a parton öltözködni, mert ott olyan opció, hogy letakarítom magamról a homokot, majd tisztán folytatom az utam a városba.

Montpellier városközpontban shoppingolós délutánt tartok. Vásárolgatás, fodrász, séta. A fél hatos tömött vonattal indulok vissza Arlesba. Az út alatt megint bealszom.

A Voltaire téren kellemes jazz koncert van, picit hallgatom, aztán az Arlesi arénánál, az egyik teraszon megtetszik egy bika steak. Jó döntés. Nagy adag hús, sült krumpli, saláta, bor, fagyi; összesen huszonhat euró. Közben a kellemes levegőn olvasok és gyönyörködöm.

Ez megint az az eset, amikor már nem találok semmi rendkívülit egy szépen felújított, római nyomokkal teli­tűzdelt belvárosban, egyszerűen csak továbbra is szép.

Jó itt lenni.

Minden alkalommal, amikor magára hagyom a rollert, az ördöggel cimborálok. Át kell ezt gondolni. Ma szerencsém volt. Utána meg azért, mert a hazaúton hullócsillagokat láttam. Kívántam is magamnak még egy ilyen hétvégét.

Montpellier, 2024. augusztus 09. péntek.