málnás desszert, bárányburger és Monte Cristo
Esős napokon is lehet élményekkel gazdagodni, főleg ha egy kis városi séta, finom falatok és egy nagyszerű mozifilm színesíti a napot. Így telt az október 6-a egy esős vasárnapon Fontvieille-ben.
Esik az eső, ezért nem akarok nagyobb távolságra elindulni. Bemegyek a városba, csak úgy sétálgatni egyet. Van egy kedvenc pékség-cukrászdám a színház mellett, ahol a málnás macaron desszert a mennyekbe repít.
Ezután jöhet a főétel! Kipróbálok egy hamburgerest a Városháza utcában. Bárányhúsból sütnek pogácsát, mellé egy olyan különleges zöld fűszeres szószt kevernek, amire még a nap is visszamosolyog a felhők felett.
Mozizni támadt kedvem, és Fontvieille piciny Éden filmszínházát választom.
A Monte Cristo grófja megy.
Az is látszik rajta, hogy a nagyközönségnek készült, mert olyan egyszerűen van megírva a szöveg, hogy egy részét még én is megértem. Ez az egyszerűség azonban nem zárja ki a csodálatos megfogalmazást; egy-egy romantikus jelenetnél annyira szép szenvedéllyel fogalmaznak, hogy teljesen elmerülök a jelenetekben.
Talán majd magyarul is megnézem a filmet, hogy gyönyörködhessek a többi párbeszédben is. A főhősnők is gyönyörűek, bár a színészi játékukon látszik, hogy nem csak a szépségük miatt választották őket. Látványos, háromórás műsor, gyönyörű helyszínekkel. Alexandre Dumas regénye eredetileg is a Marseille környékén, és a közeli If szigetén játszódik, és a film díszletei annyira hitelesek, hogy szinte éreztem, mintha a Calanques völgyeiben lennék.
Külön piros pont jár azért, mert a jelmezek nemcsak korhűek voltak, hanem megjelent a Marseille környéki népviselet is. Vicces volt, ahogy a vetítés végén a helyiekkel együtt végigolvassuk a teljes stáblista minden betűjét, csak hogy kiderüljön, mely birtokok kastélyai szerepeltek a filmben. És tényleg, a jelenetek egy részét Máltán forgatták, de a többit itt, a Marseille-i megyében, ahol mi is lakunk.
Fontvieille, 2024. október 6., vasárnap.
