Megér ennyit az egész?

Miért vagyok én itt?!
Apámnak tartozom szívességel – nála lakom. Ehelyett a tesóim f*szságaihoz kell alkalmozkodnom.
Ki volt az az elmenyekkent, aki kitalálta az önbeteljesítő jóslatokat, mert én megmondtam már két hónapja is, h nem akarok hazajönni.

Jajj annyira elegem van már az itthoni létből! Itthon ez egyáltalán?
NEm is a saját szülőmhőz – akinél lakom – kell alkalmazodnom, hanem a családhoz, akiknek már saját fészkük van, de mint egykori szülői ház, fontos nekik ez a birtok.

Most végre rendbe tettük Apám konyháját, amire apám is nagyon büszke, Neki volt benne, talán három óra munkája. Tesómmal két hétig ezt csináltuk.
Ez, apám háza.

Ja persze, mondták már, h egyszer megörököljük a lakást. Igen, persze, hárman…
Nem fogom, úgy tekinteni, mintha ez a sajátom lenne. De rendben tesszük apámnak, aki amúgy, pont sz*rik az egészbe.

Másfél hét múlva lomtalanítás van.
Nahát én, eléggé minimalista vagyok, olyannyira, h az egész életem belefér egy hatalmas böröndbe.
Én, lomtalanításkor nem vagyok szívbajos, tudom, jól, h amire az elmúlt egy évben nem volt szükség, az már tényleg csak helyet foglal….
Öccsémmel ma már össze vesztünk. Több konténer felhalmozott lom van a birtokon. Köztük egy teher autónyi vas.
Én kijelentettem, mindent ki fogok takarítani, emiatt én szemét leszek, de válogatás nélkül a vasakat is ki fogom tenni az utcára. A cigányok örömmel el viszik majd a méh telepre.
Mindenki, aki, az elmúlt két évben vagy két hónapban mondogatta h majd ő elviszi pénzért (köztük tesóm is) az vagy jön jövő héten, vagy én kidobok mindent.

---

MI a francnak vagyok én itt?!
Ez, nem az én életem.

 

---