Megfigyelések és időtlen találkozások

A napom plázai megfigyelésekre és baráti találkozókra épült, tele nevetéssel és közös gondolatokkal. Egy ebéd a magyar konyha klasszikusaival nemcsak az éhségemet csillapította, de a rossz közérzetemet is elmulasztotta. Este Réka üzenete emlékeztet a szeretet egyszerű gesztusaira.

---

09:00 
Egy fúrógép zajával kíván nekem jó reggelt a panelház.
Réka is ébren van, avokádókrémet készít nekem. Ritka, ha kimozdul a szobájából, de olyankor 

megszűnik közöttünk a tér és idő. 

13:00 
Egy óra az út az Árkád plázáig. Ezalatt egy autista lány önéletrajzi regényét olvassa fel nekem a telefon, miközben összegörnyedve ülök a HÉV-en; már megint fáj a hasam. 

14:00 
A mai első találkám egy órát késik. Sebaj, addig körbenézek a plázában. Megint csak az ételudvar előtt jut eszembe, hogy éhes vagyok. Rántott hús, hasábburgonya – a magyar konyha mai menüje. Érdekes, hogy mire végzek az ízek élvezetével, addigra a hasam is rendbe jön. 
Amúgy egy ilyen pláza közepén ücsörögve néhány 

pszichológiai tanulmányt 

meg lehetne írni arról, hogy az „egyediség” gondolatával motiválható emberek mennyire sablonszerűen mozognak, gesztikulálnak, öltöznek, kompenzálnak. De még az is érdekes, hogy az ittlétem alatti megfigyeléseim alapján más emeleteken más mintázatok tűnnek uralkodónak. A felső szinten vannak az elegánsabb butikok, az alsó szinten üzemelnek a kevésbé minőségi termékeket árusító, tarkább boltok. A felső szinten picit több olyan látogatót látok, akikre igaz lehet egy értelmiségiekre utaló sztereotípia (rendezett megjelenés, egyenes testtartás, céltudatos haladás). Az alsó szinten látok olyanokat is, akiknek – pusztán egy ránézéses előítélet alapján – ahhoz is agyi kapacitás kell, hogy csukott szájjal vegyenek levegőt.
Persze ezen meglátásaim teljes mértékben előítéletek, és nem is tudom, hogy vannak-e releváns, objektív mérőszámok. Mindenesetre, ha valakit érdekel az emberek testbeszéde, ajánlom, üljön le itt az ételudvar közepén egy székre 

minden nap fél órára! 

17:00 
Világot nem megváltó beszélgetések és sok nevetés közepette még az utolsó karácsonyi ajándékokat is beszerezzük. Sokkal könnyebb olyan emberekkel beszélgetni, akikkel 

egy hullámhosszon vagyunk. 

19:30
A következő találkozón, úgy telik el két óra, hogy észre sem vesszük. A sok közös téma mellé ezúttal becsatlakozik az utazás is. 

Azt bírom benne, hogy… – mindent! 

Mindig el tud gondolkodtatni. 

20:00
Réka ír; a töltött paprika a tűzhelyen vár.  Hogyan mondta a tesója részegen? „A főzés a mi szeretetnyelvünk.” 
Repülök, Réka.  

2024. december 17., kedd