Múzeum túra
A múzeumlátogatás és a kellemes nap után jó érzés hazafelé indulni, a frissen vásárolt szakácskönyvvel és a megkedvelt könyv hangos verziójával. A piknikvacsora a pékség és hentes előtti padon még csak tovább fokozta a napom jó hangulatát. Arles mindig tud meglepetést okozni, és ez az nap sem volt kivétel.
A második szabadnap és az első olyan hétvége hónapok óta, amikor nem mentem húsz kilométernél messzebbre. Bőségesen kialudtam magam. A tizenegy órakori reggeli kávézás közben már süt a nap. Az éjjeli eső után, ma kellemes nyár van. A személyzeti kajához nincs kedvem, a faluban keresnék valamit, de a pizzázó zárva, a pékségben meg csak croissant van. Sebaj, van időm, átgurulni Fontvieille-be. Addig is élvezem a friss levegőt.
Közben a „Paroles” című zene szövegét tanulmányozom. Két mondatom már van:
„Szavaid a számról lecsúsznak, a szívemen kívül laknak.”
„Te vagy a tegnapom, a holnapom és az örökkévalóm.”
Ugye a szám arról szól, hogy Alain Delon Casanovát játszik, a partnere meg hárít. „Csak szövegelsz, szövegelsz és szövegelsz.”
Arlesban ma célba veszem azt a két múzeumot, ami egy munkanap szűkös délutánjába nem fér bele.
Az egyik kiállítást meg sem találtam. Viszont ingyen bementem az állandó kiállításba is. Itt van egy viszonylag hatalmas római kori hajó, amit ezen város alatt emeltek ki a folyóból és az iszap egész jól konzerválta.
A másik fotós tárlat az olimpiáról szólt. Sajtófotósok fotóztak olimpikonokat. Semmi extra, láttunk már ilyet és ezek is jó képek.
Számomra feledhető tárlat a második alagsorban. Amerika hétköznapjait mutatja, de meg sem néztem alaposan, maga a téma sem érdekelt. Másnak biztos jó.
Ez egy, egykori gyártelep területén létesített művészeti központ. A megmaradt gyárépületekből hatalmas rendezvényhelyszínek lettek. Az egyikben több fotós tárlata is látható.
Az első szekcióban van egy pasas, aki önmagát fotózza. Biztos jó, engem nem érdekel.
Nagyon sok amerikai fotó van itt. Viszont most először láttam USA-ból olyan képeket, amik legalább részben az Egyesült Államok környezetszennyezésével és annak alternatíváival foglalkoznak. Az USA olyan, mint sok hétköznapi ember, szívesen foglalkoznak a világ dolgaival, de tükörbe nézni nem mernek.
Láttam európai fotósokat, akik átlag embereket fotóznak. Tetszenek ezek a falak. Egyszerű, de jó ötlet: egymás mellé tesznek hétköznapi portrékat. A fotó és alanyaik közti különbségek adják az érdekességeket.
Egyébként a régi gyárépületek között kellemes parkot alakítottak ki, csinos tavacskával. Jó itt lenni.
Vettem egy új szakácskönyvet a múzeumban. Vagyis az új fogalma itt is szubjektív, mert római kori ételeket mutatnak be, amiket ma is el lehet készíteni. Újabb száz oldal lefordítani való.
Hazafelé, a pékség és hentes előtti padon piknikvacsorát rendeztem mangó lekvárral, szalámival.
Megtetszett egy újabb könyv. Egy izlandi író, Jön Kalman Stefánsson. Gondoltam kipróbálom a hangoskönyv aplikációját. Ez így pocsék! Azt értem, hogy liszensz miatt nem lehet letölteni, de a mellékelt lejátszó nem tetszik. Ráadásul annyira jó a könyv, hogy folyamatosan meg tudnék állni és aláhúzogatni, jegyzetelni, visszaolvasni valamit. Rátaláltam egy olyan könyvre, amiben annyira szép mondatok vannak, hogy minden sort kiszínezhetnék.
Arles, 2024. szeptember 09. hétfő
