Őszi zsebjegyzetek a telefonom mélyéről

A telefonom mélyéről halásztam elő ezeket a kallódó jegyzeteket: félbehagyott gondolatok a blogomról, költözésről, művészetről és arról, merre tovább. Ha végigolvasom őket egymás után, egy kusza, mégis felismerhető térkép rajzolódik ki erről az őszről. Van benne Pont du Gard, funky koncert, bevándorlási hivatal és rózsaszín naplemente – nagyjából ilyen most az életem is.

---

Találtam a telefonom­ban néhány kallódó feljegyzést, megmutatom őket.

2025.09.25.

Évek óta nem változtak a blogoldalaim színösszeállításai. Amennyiben a nem fizetős megoldások engedték, kék–fekete színre hangoltam őket. Át kellene nézni ezek finomhangolásait.
Régen külön menüpontba rendeztem azt a néhány bejegyzést, amit még én saját kezűleg angolra vagy franciára fordítottam. Időhiány miatt ezeket már mesterséges intelligencia csinálja. Jó lenne ezeket valahogy a külföldiek számára kereshetővé tenni.

2025.09.26.

Baromi sok a kérdés a jövőmmel kapcsolatban. Szeptember 26-án például épp a helyi albérlet létesítésével kapcsolatban jegyzeteltem. Úgy tűnik, ez pont akkora kihívás, mint Budapesten lakáshitelhez jutni.

2025.10.03.

Ezen a napon már megvolt az elhatározás, hogy a novembert Magyarországon töltöm. Elkezdtem felírni a neveket, akikkel úgy tudok beszélgetni, hogy közben nem veszem észre az idő múlását. Kr, Il; Csi, Or, Zo, Ré, Ir*, és még hosszan sorolhatnám.
Vannak olyan nevek is, akikkel legalább öt éve nem találkoztam.
Ezzel szemben vannak olyan emberek, akiket szintén kedvelek és nagyra tartok, azonban kevés a közös témánk; ők is hiányoznak.
Viszont az „időpont-egyeztetési stratégiámban” a második (úgyszintén dobogós) helyre kerültek.

2025.10.11.

Úgy váltam a festmények, grafikák, fotók rajongójává, hogy észre sem vettem, mikor történt. Ez egyértelműen Aix-en-Provence és Arles városok hatása.
Arles a kultúra fővárosa akar lenni, már így is (sok más mellett) van egy híres fotós és grafikai fesztiválja.
Aix egy egyetemi város, amiről elsőként a „festői szépségű” környék szóhasználat jut eszembe – már csak azért is, mert nemcsak egyetemi város, hanem jó néhány világhírű művész kedvelt városa is.
Itt vettem például azt az öt eurós Cézanne tányéralátétet, amelynek az eredeti festményét itt, egy közeli domboldalon rajzolta.

2025.10.11.

És megint képi világ. Ezúttal a Les-Baux-de-Provence egykori kőbányájában, egy 3D vetítés keretében; sok más mellett Van Gogh képeit is megcsodálhattam, és épp az jutott eszembe, hogy ha én is annyi abszintot innék, mint ő, akkor lehet, az én fejemben is ugyanezek a képek jelennének meg – persze attól még nem lenne meg a szükséges tehetségem.
Itt ébredtem rá, hogy jó néhány kép készítésének a helyszínén végigsétáltam én magam is, ebben a jelenkorban; ugyanúgy le voltam nyűgözve, ahogy ő volt. Nekem fotósorozataim vannak – például a fórum téri teraszokról, a még meg nem halt mandulafákról, a csillagos égről, többek közt.

2025.10.11.

Az viszont már az én szerteágazó agyműködésemet igazolja, hogy a világhírű festők nézegetése közben Hemingway munkássága is beugrott.

2025.10.11.

Az is beigazolást nyert, hogy tisztelem és csodálom az arab kultúrát és történelmet. És a mondat így pontos. Sosem szeretnék „nem kívülállóként” tekinteni rájuk, emellett minél többet tudok meg az arab kultúráról, annál jobban tisztelem.

2025.10.14.

Krasznahorkai László Nobel-díjat kapott. Ezek után a könyvesbolt egy olyan hellyé vált – végre –, ahol nem ciki, hogy magyar vagyok. Talán nem is a „ciki” a megfelelő szó.
Azt utálom, hogy folyton orosznak néznek! Mert itt azt mondják, ami a vasfüggönytől keletre van, az orosz befolyás alatt álló terület. Ha alaposan átgondoljuk, ebben azért van némi igazság…

2025.10.22.

Listát írok a Budapesten elintézendő ügyekről: a jogosítvány- és útlevél-hosszabbításról, a digitális ügyintézés lehetőségeiről, a telefonszerződésem felmondásáról, a társadalombiztosítóval való tárgyalásról – akik azt állítják, évek óta nem fizettem társadalombiztosítást, én meg azt állítom, hat éve francia „Vitale” kártyám van.
Az már egy külön bosszúság, hogy mind a mai napig nem tudtam elérni, hogy érdemben foglalkozzanak a letelepedési kérelmemmel; pedig hat éve francia cégekkel dolgozom, és közel három éve a lakcímem is változatlan (ez az eddigi leghosszabb állandó időszak az életem során).
Mindeközben az Angliába, Svédországba, Amerikába vándorolt haverjaim már átvették a második útlevelüket.

2025-10-25.

Funky koncert lábujjhegyen ugrálva. Eleinte azért, mert nem láttam semmit azon magas emberek miatt, akik azt hitték, színházba jöttek. Aztán lassan áthámoztam magam rajtuk, és a végén már a harmadik sorban ugráltam a jazz és a funky szenzációs keverékére. Akár egy vérbeli balett-táncos.

2025.10.28.

Most éppen egy sörözőbe ültem be, és figyelem a fiatal vendégeket. Ezt a srácot nem is félénknek nevezném, hanem gyávának. Három lány társaságába érkezik meg; várták. Ő a helyi szokásokkal ellentétben nem három puszival üdvözöl, hanem pacsival. A nagy kanapén nem ül le a csillogó szemű lány mellé, ő inkább a távolabbi karfára ül.

2025.10.28.

Ma délután átjöttem Saint-Rémy városba. Annak ellenére, hogy elhatároztam az erőteljes spórolást, szuveníreket veszek és sört iszom. Az utcákon sétálgatok, és közben arról álmodom, hogy egyszer ide költözöm.
De ide születni kell. Ez a hely a Rózsadomb Rózsadombja.

2025.10.26.

Minden nap napkelte előtt kezdem a munkám, és sokszor napnyugtakor is éppen sétálgatok. Ennek köszönhetően a telefonom tele van nagyon szép, sárgás–rózsaszínes hátterű fotókkal.

2025.10.24.

A múlt heti szabadnapomon végre megnéztem a „Pont du Gard” hidat, ami egy római kori vízvezeték megmaradt emléke. Eddig azért nem mentem el odáig, mert az egész környék egy nagy természeti terület, tehát nem megy oda tömegközlekedés.
De most, hogy visszakaptam a szervizből a bringám, és bizonytalan, hogy jövőre visszajövök-e, végre bevállaltam a húsz kilométeres távot a vasúttól a hídig. Hát, megérte! Ez egy izgalmas, kellemes, nagyszerű, biciklizős nap volt!

Ja, és este még megálltam Tarasconban is egy picit fényképezni; ügyesek a díszkivilágítások. Tarasconban is maradt még két helyszín, amit a tömegközlekedés hiánya miatt nem néztem meg. Az egyik a vár, a másik meg az apátság; ez utóbbiak egészen különlegesek.

2025.10.28.

Szerda; pontosan egy hét van még vissza a jelenlegi munka(v)iszonyomból.
Hogy mi lesz utána? Nem tudom, és ez a gondolat nem kelt bennem félelmet, inkább felcsigáz…
Ma már minden munkatárs elenged minden gondot. Már csak egy mondat létezik: vasárnap délben elmegy az utolsó vendég.

---

Autumn Pocket Notes from the Depths of My Phone

I fished these stray notes out of my phone: half-finished thoughts about my blog, moving, art and the big “what next?”. Read one after another, they turn into a messy but recognisable map of this autumn. There’s Pont du Gard, funky concerts, immigration offices and pink sunsets – which is more or less what my life looks like right now.

I found a few stray notes in my phone, and I’m going to show them to you.

2025-09-25

The colour schemes of my blog pages haven’t changed for years. Wherever free templates allowed it, I tuned them to blue–black. I really should go through and fine-tune them again.
In the past I had a separate menu item for those few posts that I’d translated into English or French with my own hands. For lack of time, these are now done by artificial intelligence. It would be great to make them searchable somehow for foreign readers.

2025-09-26

There are a ridiculous number of questions about my future. On 26 September, for example, I was taking notes about trying to rent a local flat. It seems to be exactly as hard as getting a mortgage in Budapest.

2025-10-03

By this day I had already decided that I would spend November in Hungary. I started writing down the names of people I can talk to in such a way that I don’t notice time passing. Kr, Il; Csi, Or, Zo, Ré, Ir*, and I could go on and on. Some of these are people I haven’t seen for at least five years.
On the other hand, there are people I also like and respect a lot, but we don’t have many topics in common; I miss them too. Still, in my “appointment-scheduling strategy” they’ve been moved down to the second tier (still a place on the podium).

2025-10-11

I became a fan of paintings, graphics and photographs so gradually that I didn’t even notice when it happened. This is clearly the influence of Aix-en-Provence and Arles.
Arles wants to be the capital of culture; even now it already has, among other things, a famous photography and graphics festival. Aix is a university town, and the phrase that comes to mind first is “picturesque surroundings” – not only because it’s a university town, but because it’s also a favourite of quite a few world-famous artists. I bought, for example, that five-euro Cézanne placemat here, whose original painting he drew on a nearby hillside.

2025-10-11

And again: images. This time in the former quarry of Les Baux-de-Provence, where I could admire, among many other things, Van Gogh’s paintings in a 3D projection. I caught myself thinking that if I drank as much absinthe as he did, maybe I’d see the same images in my head – though that still wouldn’t give me his talent.
This is where I realised that I myself have walked through quite a few of the places where those paintings were made, here in the present; I was just as amazed by them as he was. I have photo series instead – for example, of the terraces on the Forum square, of almond trees that haven’t died yet, of the starry sky, and so on.

2025-10-11

The fact that Hemingway’s work popped into my mind while I was looking at world-famous painters says a lot about how scattered my brain is.

2025-10-11

It’s also been confirmed that I respect and admire Arab culture and history. And the sentence is exactly right like that. I never want to look at them as “one of them”; and the more I learn about Arab culture, the more I respect it.

2025-10-14

László Krasznahorkai won the Nobel Prize. After that, the bookshop finally became a place where it’s not embarrassing to be Hungarian. Maybe “embarrassing” isn’t even the right word.
What I hate is being constantly mistaken for Russian. Because here they say everything east of the Iron Curtain is “Russian-influenced territory”. If you think it through carefully, there is some truth to that…

2025-10-22

I’m writing a list of things I have to take care of in Budapest: renewing my driving licence and passport, what can be done online, cancelling my phone contract, dealing with the social security office – they say I haven’t paid any contributions for years, and I say I’ve had a French “Vitale” card for six years.
Another separate annoyance is that to this day I haven’t managed to get anyone to take my residence application seriously, even though I’ve been working with French companies for six years and my address has been the same for nearly three (which is the longest continuous period in one place in my life so far).
Meanwhile my friends who moved to England, Sweden or America have already picked up their second passports.

2025-10-25

Funky concert, jumping on tiptoe. At first because I couldn’t see anything thanks to all the tall people who seemed to think they’d come to the theatre. Then I slowly fought my way through them, and by the end I was in the third row, bouncing to a sensational mix of jazz and funk. Just like a real ballet dancer.

2025-10-28

Right now I’m sitting in a bar, watching the young customers. I wouldn’t call this guy shy, I’d call him a coward. He arrives to join three girls; they’ve been waiting for him. Against local custom he doesn’t greet them with three kisses but with a high five. On the big sofa he doesn’t sit down next to the bright-eyed girl, he perches on the far armrest instead.

2025-10-28

This afternoon I came over to the town of Saint-Rémy. Despite having decided to go into hardcore saving mode, I’m buying souvenirs and drinking beer. I’m wandering the streets and daydreaming about moving here one day.
But you have to be born here. This place is the “Rózsadomb of Rózsadomb” (the poshest of the posh hills).

2025-10-26

Every day I start work before sunrise, and often I’m still out walking when the sun goes down. Thanks to this, my phone is full of photos with soft yellow–pink skies in the background.

2025-10-24

On my day off last week I finally went to see the Pont du Gard, the surviving remnant of a Roman aqueduct. Until now I hadn’t gone because the whole area around it is protected nature, so there’s no public transport.
But now that I’ve got my bike back from the shop and I’m not even sure I’ll be back next year, I finally took on the twenty-kilometre ride from the station to the bridge. It was worth it! It was an exciting, pleasant, wonderful cycling day.
Oh, and in the evening I stopped in Tarascon for a bit to take photos; the decorative lighting is really well done. There are still two spots in Tarascon I haven’t seen because of the lack of public transport. One is the castle, the other is the abbey; both are supposed to be quite special.

2025-10-28

Wednesday; there is exactly one week left in my current job re(lations)/hor(ror)ship.
What happens afterwards? I don’t know, and that thought doesn’t make me anxious – it excites me.
By now all my colleagues have let go of all their worries. There is only one sentence left: on Sunday at noon the last guest leaves.

---

Notes d’automne au fond de mon téléphone

J’ai repêché ces petites notes éparpillées du fond de mon téléphone : des pensées inachevées sur mon blog, les déménagements, l’art et la grande question « et après ? ». Lues à la suite, elles forment une carte un peu chaotique mais reconnaissable de cet automne. On y trouve le Pont du Gard, des concerts funk, des bureaux d’immigration et des couchers de soleil roses – à peu près l’image de ma vie en ce moment.

J’ai retrouvé quelques notes qui traînaient dans mon téléphone, je te les montre.

25.09.2025

Les combinaisons de couleurs de mes pages de blog n’ont pas changé depuis des années. Chaque fois que les solutions gratuites le permettaient, je les ai réglées sur du bleu et du noir. Il faudrait que je revoie tous ces réglages fins.
Autrefois, j’avais un menu séparé pour ces quelques billets que j’avais traduits moi-même en anglais ou en français. Faute de temps, c’est désormais l’intelligence artificielle qui s’en charge. Ce serait bien de les rendre trouvables d’une manière ou d’une autre pour les lecteurs étrangers.

26.09.2025

J’ai une quantité folle de questions sur mon avenir. Le 26 septembre, par exemple, je prenais des notes sur la possibilité de me trouver une location dans le coin. Ça semble être à peu près aussi compliqué que d’obtenir un crédit immobilier à Budapest.

03.10.2025

Ce jour-là, j’avais déjà pris la décision de passer novembre en Hongrie. J’ai commencé à noter les noms des gens avec qui je peux discuter sans voir le temps passer. Kr, Il ; Csi, Or, Zo, Ré, Ir*, et la liste pourrait continuer longtemps. Certains sont des personnes que je n’ai pas vues depuis au moins cinq ans.
À l’inverse, il y a des gens que j’aime bien et que j’estime aussi, mais avec qui j’ai peu de sujets en commun ; eux aussi me manquent. Simplement, dans ma « stratégie de prise de rendez-vous », ils passent en deuxième position (mais ça reste le podium).

11.10.2025

Je suis devenue fan de peinture, de graphisme et de photographie sans même m’en rendre compte. C’est clairement l’influence d’Aix-en-Provence et d’Arles.
Arles veut devenir la capitale de la culture ; elle a déjà, entre autres, un festival de photo et de graphisme très connu. Aix est une ville universitaire, et l’expression qui me vient d’abord à l’esprit est « paysage pittoresque » – non seulement parce que c’est une ville étudiante, mais aussi parce que plusieurs artistes de renommée mondiale l’ont choisie. C’est ici, par exemple, que j’ai acheté ce set de table Cézanne à cinq euros, dont le tableau original a été peint sur une colline toute proche.

11.10.2025

Et encore une fois : des images. Cette fois dans l’ancienne carrière de Les Baux-de-Provence, lors d’une projection 3D où j’ai pu admirer, entre autres, des tableaux de Van Gogh. Je me suis dit que si je buvais autant d’absinthe que lui, je verrais peut-être les mêmes images dans ma tête – même si ça ne me donnerait pas son talent.
C’est là que j’ai réalisé que j’avais moi-même parcouru, à notre époque, plusieurs des lieux où ces tableaux ont été peints ; j’en étais aussi fascinée que lui. Moi, j’ai des séries de photos – par exemple des terrasses de la place du Forum, des amandiers pas encore morts, du ciel étoilé, entre autres.

11.10.2025

Le fait que l’œuvre d’Hemingway m’est revenue à l’esprit pendant que je regardais des tableaux de peintres mondialement connus prouve bien à quel point mon cerveau part dans tous les sens.

11.10.2025

Il s’est également confirmé que je respecte et j’admire la culture et l’histoire arabes. Et la phrase est exacte telle quelle. Je n’aimerais jamais me considérer comme « faisant partie d’eux », et plus j’en apprends sur la culture arabe, plus je la respecte.

14.10.2025

László Krasznahorkai a reçu le prix Nobel. Après ça, la librairie est enfin devenue un endroit où ce n’est pas la honte d’être hongroise. « Honte », ce n’est peut-être pas le mot juste.
Ce que je déteste, c’est qu’on me prenne sans cesse pour une Russe ! Parce qu’ici, on dit que tout ce qui se trouve à l’est du Rideau de fer est un territoire sous influence russe. Quand on y réfléchit bien, il y a un fond de vérité là-dedans…

22.10.2025

Je fais la liste des choses à régler à Budapest : prolonger mon permis de conduire et mon passeport, voir ce qu’il est possible de faire en ligne, résilier mon contrat de téléphone, discuter avec la sécu hongroise – qui affirme que je n’ai pas payé de cotisations depuis des années, alors que moi j’affirme que j’ai une carte Vitale française depuis six ans.
Autre source d’irritation : jusqu’à ce jour, je n’ai pas réussi à faire traiter sérieusement ma demande de titre de séjour, alors que je travaille avec des entreprises françaises depuis six ans et que mon adresse n’a pas changé depuis près de trois ans (c’est la plus longue période de stabilité de toute ma vie).
Pendant ce temps, mes amis partis en Angleterre, en Suède ou en Amérique ont déjà récupéré leur deuxième passeport.

25.10.2025

Concert funk en sautillant sur la pointe des pieds. Au début, parce que je ne voyais rien à cause de tous ces grands qui semblaient croire qu’ils étaient au théâtre. Puis je me suis peu à peu frayé un chemin, et à la fin, je sautais déjà au troisième rang sur ce mélange sensationnel de jazz et de funk. Comme une vraie danseuse de ballet.

28.10.2025

En ce moment, je suis assise dans un bar et j’observe les jeunes clients. Ce gars-là, je ne le qualifierais pas de timide, mais de lâche. Il arrive pour rejoindre trois filles ; elles l’attendaient. Contrairement aux habitudes locales, il ne les salue pas avec trois bises, mais avec un check. Sur le grand canapé, il ne s’assoit pas à côté de la fille aux yeux brillants, il choisit plutôt l’accoudoir le plus éloigné.

28.10.2025

Cet après-midi, je suis venue en ville, à Saint-Rémy. Malgré ma décision de faire des économies drastiques, j’achète des souvenirs et je bois de la bière. Je me promène dans les rues et je rêve qu’un jour, j’habiterai ici.
Mais ici, il faut naître. Cet endroit, c’est le « Rózsadomb du Rózsadomb », le quartier chic des quartiers chics.

26.10.2025

Tous les jours, je commence à travailler avant le lever du soleil, et souvent, au moment du coucher, je suis encore en train de me promener. Grâce à ça, mon téléphone est rempli de photos aux arrière-plans jaune–rose magnifiques.

24.10.2025

Lors de mon jour de congé la semaine dernière, j’ai enfin été voir le Pont du Gard, vestige d’un ancien aqueduc romain. Jusqu’ici, je n’y étais pas allée parce que toute la région est une grande zone naturelle, sans transports en commun.
Mais maintenant que j’ai récupéré mon vélo du réparateur, et que je ne sais même pas si je reviendrai l’année prochaine, j’ai enfin osé faire les vingt kilomètres entre la gare et le pont. Ça en valait la peine ! C’était une journée à vélo excitante, agréable, formidable.
Et le soir, je me suis arrêtée un peu à Tarascon pour faire des photos ; les illuminations y sont vraiment réussies. Il me reste encore deux sites à voir à Tarascon, que je n’ai pas visités faute de transports : le château et l’abbaye, tous deux plutôt spéciaux.

28.10.2025

Mercredi ; il me reste exactement une semaine dans mon actuel boulot re(lation)/hor(reur).
Que se passera-t-il après ? Je n’en sais rien, et cette idée ne m’angoisse pas, au contraire, elle m’excite…
Aujourd’hui, tous mes collègues ont déjà lâché prise. Il ne reste plus qu’une phrase : dimanche à midi, le dernier client s’en va.

---