Provence-i mozaiknapok
Sportos szabadnap a Pont du Gard-nál, funky koncert Arles-ban, naplemente Les-Baux várában, szappanok Saint-Rémyből, és közben lassan felgyorsul a költözés Avignon felé. Négy hónap hátizsákból, centire és gramra kimért cuccokkal, miközben ajándékokat vadászom fél Európának. Ezek a napok egyszerre búcsúk, készülődések és apró ünnepek Provence-ban.
Pont du Gard, 2025.10.24.
Ez egy sportos szabadnap. Felbicikliztem a hegyre, ahol megcsodáltam egy gyönyörű római kori hidat. Kellemes fáradtság és rengeteg élmény.
Arles, Cargo de Nuit koncertklub, 2025.10.25.
Amúgy egy teljesen átlagos szombati munkanap, ami közben már hosszan gondolkodtam, hogy a flamenco színházba, vagy funky koncertre menjek-e. Végül a kérdést a majdnem harminc eurós jegyár döntötte el, mindkét esetben ennyi volt. Barcelonában már láttam egészen fantasztikus előadást huszonöt és nyolc euróért is; nem tudom, lehet-e ezt fokozni. Viszont a funky koncertnek remek hangulata volt; nem bántam meg.
Rajtol a szuvenírvadászat, 2025.10.26., vasárnap
Ezen a délutánon Les-Baux várában voltam, ahol egy csodás naplementét is láttam.
Utólagos megjegyzés: megvettem és postára adtam a sok ajándékot, aztán lehet, én előbb érek a megajándékozottakhoz, mint az ajándék Magyarországra.
Les-Baux-de-Provence, 2025.10.27.
A reggel, amikor ismét Instagram-kedvenc képeket készítettem munkaközben: terasz, úszómedence, napkelte, pink felhők egy képben. A délután már nem volt ennyire csodás; az ez idáig garanciális telefonomat rábíztam egy szorgalmas arab kereskedőre, hogy javítsa meg a csatlakozót. Valószínűleg rozsdásodásnak indult az USB-port; az előző telefonon is így halt meg – majdnem.
Saint-Rémy-de-Provence, 2025.10.28.
Átbicikliztem a hegy túloldalára munka után, csak azért, mert imádom azt a várost: ha sok pénzem lenne, odaköltöznék. Ha már ott jártam, ismét megcsodáltam a belváros minden egyes kövét, és még szuveníreket is vásároltam, ezúttal pici szappanokat. Itt jó ár–érték arányban lehet kapni emléktárgyakat: magas minőség, magas áron. Mivel nálam hosszú a lista, ezért csak kulcstartó méretű dolgokat veszek. Pedig ebből a belvárosból egy teljes palotát be lehetne rendezni.
A nap végén beültem a helyi bárba, ahol a helybéliek is szórakoznak. Ott a srácot nem is félénknek nevezném, hanem gyávának. Három lány társaságába érkezik; várnak rá, ő a helyi szokásokkal ellentétben nem három puszival, hanem pacsival üdvözöl; a nagy kanapén nem ül le a lány mellé, ő inkább a karfára helyezkedik.
Szerda, 2025.10.29.
Már nagyon az utolsó munkanap körül jár az eszem. Próbapakolást már csináltam; a fejembe vettem, hogy egyetlen hátizsákból fogok élni négy hónapon keresztül.
Emellett vadul elkezdtem üzeneteket írni. Nem, nem azoknak, akiknek kötelező, hanem akikkel szeretek beszélgetni. Nem érdekelnek az illendőségi körök; ha valakinek a társaságában nem érzem jól magam, annak nem írok.
Nem azért „kaptam” a szabadságomat, hogy olyan emberekre pazaroljam, akik fárasztanak.
Számomra ez is egyfajta tisztelet; önmagam tisztelete.
Avignon, kétszeresen, 2025.10.30.
A nap, amikor nagy sebességre kapcsol a költözés. A hét elején már szétválogattam a holmikat aszerint, hogy mi az, amit mindenképpen meg akarok tartani, és mi az, ami kidobásra érdemes. Szóval ma kétszer jártam Avignonban és az ottani, új, városszéli bérelt raktárhelyiségemben.
Péntek, 2025.10.31.
Ezt a napomat is avignoni fotók lepik el. Ma is kétszer fordultam a költözés során. Les-Baux-de-PCE és Avignon között harminc kilométer a táv – autóval. Én reggel busszal, délután bringával, majd vonattal közlekedtem. Három kilométer a buszmegálló, húztam magam után a hatalmas bőröndöket. Délután a mindent kibíró túratáskámat a hátamra vettem. Egy autóval egy körben mindent elvihetnék; így viszont lesz még néhány esti fuvarom a hátitáskával.
Avignon, 2025.11.05.
Mosaic Days in Provence
A sporty day at the Pont du Gard, a funk concert in Arles, sunset at Les Baux, soaps from Saint-Rémy, and in the background the move towards Avignon slowly speeding up. Four months of living out of a backpack, counting every gram and every euro while hunting for gifts for half of Europe. These days feel like a mix of farewells, preparations and small celebrations scattered across Provence.
Pont du Gard, 24/10/2025
This was a sporty day off. I cycled up the hill where I admired a beautiful Roman bridge. Pleasant exhaustion and a flood of impressions.
Arles, Cargo de Nuit concert club, 25/10/2025
It was otherwise a completely average working Saturday, during which I spent a long time thinking about whether to go to the flamenco theatre or a funk concert. In the end, the almost thirty-euro ticket price decided the question – it was the same for both. In Barcelona I’ve already seen absolutely fantastic shows for twenty-five and even eight euros; I don’t know if that can be topped. But the funk concert had a great vibe; I didn’t regret my choice.
The Souvenir Hunt Begins, Sunday, 26/10/2025
That afternoon I was at the castle of Les Baux, where I also saw a beautiful sunset.
Later note: I bought and posted all the gifts, and it might still happen that I arrive to the people I’m giving them to before the parcels reach Hungary.
Les Baux-de-Provence, 27/10/2025
The morning when, once again, I took Instagram-favourite photos while working: terrace, swimming pool, sunrise, pink clouds in a single shot. The afternoon was not quite as magical; I entrusted my up-to-now still-under-warranty phone to a diligent Arab shopkeeper so he could repair the connector. The USB port has probably started to rust; that’s almost exactly how my previous phone died.
Saint-Rémy-de-Provence, 28/10/2025
After work I cycled over the hill to the other side, simply because I love that town: if I had a lot of money, I would move there. Since I was already there, I once again admired every single stone of the old town and even bought more souvenirs, this time tiny soaps. Here you can buy souvenirs with a good price–quality ratio: high quality at a high price. Since my list is long, I only buy keyring-sized things. Yet you could furnish an entire palace from this old town.
At the end of the day I sat down in the local bar where the locals also come to hang out. I wouldn’t call the guy there shy so much as cowardly. He arrives to meet three girls; they’re waiting for him, and, contrary to local custom, he greets them not with three kisses but with a high five. On the big sofa he doesn’t sit down next to the girl, he perches on the armrest instead.
Wednesday, 29/10/2025
My thoughts are already very much circling around the last working day. I’ve already done a test pack; I’ve decided that I’m going to live out of a single backpack for four months. At the same time, I’ve started sending messages like crazy. Not to the people you’re “supposed” to write to, but to the ones I actually enjoy talking with. I don’t care about social obligations; if I don’t feel good in someone’s company, I don’t write to them. I didn’t get my freedom in order to waste it on people who drain me. For me, this is also a form of respect.
Avignon, Twice Over, 30/10/2025
The day when the move shifts into high gear. At the beginning of the week I had already sorted my stuff into what I definitely want to keep and what deserves to be thrown out. So today I went to Avignon twice and to my newly rented storage unit on the edge of the city.
Friday, 31/10/2025
This day, too, is filled with Avignon photos. I did two more runs for the move today. The distance between Les-Baux-de-PCE and Avignon is thirty kilometres by car. I, on the other hand, travelled by bus in the morning, and in the afternoon by bike and then by train. It’s three kilometres to the bus stop, and I was dragging huge suitcases behind me. In the afternoon I threw my indestructible hiking backpack on my back. With a car I could move everything in a single trip; this way I’ll still have a few more evening runs with the backpack.
Avignon, 05/11/2025
Jours en mosaïque en Provence
Journée sportive au Pont du Gard, concert funk à Arles, coucher de soleil à Les Baux, savons de Saint-Rémy, et en arrière-plan le déménagement vers Avignon qui s’accélère peu à peu. Quatre mois à vivre avec un seul sac à dos, en comptant chaque gramme et chaque euro tout en chassant des cadeaux pour la moitié de l’Europe. Ces jours-là ressemblent à un mélange d’adieux, de préparatifs et de petites fêtes éparpillées aux quatre coins de la Provence.
Pont du Gard, 24.10.2025
C’était un jour de congé sportif. Je suis monté à vélo sur la colline où j’ai admiré un magnifique pont romain. Une fatigue agréable et une foule d’impressions.
Arles, salle de concert Cargo de Nuit, 25.10.2025
Sinon, une journée de travail de samedi tout à fait normale, pendant laquelle j’ai longuement hésité entre aller au théâtre de flamenco ou à un concert de funk. Finalement, c’est le prix du billet – presque trente euros dans les deux cas – qui a tranché. À Barcelone, j’ai déjà vu des spectacles absolument fantastiques pour vingt-cinq, voire huit euros ; je ne sais pas si l’on peut vraiment faire mieux. En tout cas, le concert de funk avait une excellente ambiance ; je n’ai pas regretté mon choix.
Top départ pour la chasse aux souvenirs, dimanche 26.10.2025
Cet après-midi-là, j’étais au château des Baux, où j’ai aussi vu un superbe coucher de soleil.
Note ultérieure : j’ai acheté et posté tous les cadeaux, et il se peut très bien que j’arrive chez les destinataires avant que les colis n’atteignent la Hongrie.
Les Baux-de-Provence, 27.10.2025
Le matin où j’ai de nouveau pris des photos dignes d’Instagram pendant le travail : terrasse, piscine, lever de soleil et nuages roses sur une seule image. L’après-midi était moins idyllique ; j’ai confié mon téléphone encore sous garantie à un commerçant arabe consciencieux pour qu’il répare le connecteur. Le port USB a probablement commencé à rouiller ; c’est presque exactement comme ça que mon précédent téléphone a rendu l’âme.
Saint-Rémy-de-Provence, 28.10.2025
Après le travail, j’ai traversé la colline à vélo, simplement parce que j’adore cette ville : si j’avais beaucoup d’argent, j’irai y vivre. Puisque j’y étais, j’ai de nouveau admiré chaque pierre du centre historique et j’ai encore acheté des souvenirs, cette fois de petits savons. Ici, on peut trouver des souvenirs avec un bon rapport qualité–prix : haute qualité, prix élevé. Comme ma liste est longue, je n’achète que des objets de la taille d’un porte-clés. Pourtant, avec ce centre-ville, on pourrait aménager tout un palais.
En fin de journée, je me suis installé dans le bar du coin, là où les habitants viennent aussi s’amuser. Le gars que j’ai observé, je ne le qualifierais pas de timide, mais de lâche. Il arrive dans un groupe de trois filles ; elles l’attendent, et contrairement aux habitudes locales, il ne les salue pas avec trois bises, mais avec un check. Sur le grand canapé, il ne s’assoit pas à côté de la fille, il préfère se percher sur l’accoudoir.
Mercredi, 29.10.2025
Mes pensées tournent déjà beaucoup autour du dernier jour de travail. J’ai déjà fait un essai de bagage ; j’ai décidé de vivre pendant quatre mois avec un seul sac à dos. En parallèle, j’ai commencé à envoyer des messages tous azimuts. Pas à ceux à qui il serait « poli » d’écrire, mais à ceux avec qui j’aime vraiment discuter. Les convenances m’importent peu ; si je ne me sens pas bien en compagnie de quelqu’un, je ne lui écris pas. Je n’ai pas « reçu » ma liberté pour la gaspiller sur des personnes qui m’épuisent. Pour moi, c’est aussi une forme de respect.
Avignon, en double, 30.10.2025
Le jour où le déménagement passe à la vitesse supérieure. Au début de la semaine, j’avais déjà trié mes affaires entre ce que je veux absolument garder et ce qui mérite d’être jeté. Donc aujourd’hui, je suis allé deux fois à Avignon et dans mon nouveau box de stockage loué en périphérie de la ville.
Vendredi, 31.10.2025
Cette journée aussi est envahie par des photos d’Avignon. J’ai encore fait deux allers-retours pour le déménagement. La distance entre Les-Baux-de-PCE et Avignon est de trente kilomètres en voiture. Moi, le matin, j’ai pris le bus, et l’après-midi le vélo, puis le train. Il y a trois kilomètres jusqu’à l’arrêt de bus, et je tirais derrière moi d’énormes valises. L’après-midi, j’ai mis sur mon dos mon sac de randonnée indestructible. Avec une voiture, je pourrais tout emporter en un seul voyage ; comme ça, il me restera encore quelques trajets du soir avec le sac à dos.
Avignon, 05.11.2025.
