Szeles olvasós

A Vörös-tenger partján napozva és olvasgatva figyelem a kontrasztokat: a luxus resortok falain belüli nyugalmat és a falakon kívüli nyüzsgést. A helyi élet apró részletei – a benzinszagú strandoktól a kisbuszokon utazó helyiekkel megosztott pillanatokig – mind különleges élményekké válnak. Közben már Kairóra készülök, hogy egy rohanós, de felejthetetlen napot tölthessek el a történelmi látnivalók között.

---

09:57
Hurgadában tehát vannak a resortok, és azoknak a falain kívül pedig van a másik valóság, ahol az emberek élnek, és a kettő nagyon különbözik; a falakon belül őrzött a terület, csend van, nyugi van, a falakon kívül pedig kosz, hangkavalkád; a szemétkupacok között gyerekek játszanak, akik előbb tudnak koldulni, mint beszélni; konkrétan láttam, még totyog, de már tartja a kezét.

10:15
Ugyanazon a helyen, ugyanazért a kávéért sikerült fizetnem első alkalommal 45 fontot, ma pedig hatvanat, úgy, hogy 45 volt a kávé az menükártyán, 58-at számlázott a srác, és visszaad a százasból két húszast.

11:29
Ja igen, itt néha látok olyan asszonyokat, akik teljesen le vannak fátyolozva, tehát csak a szemük látszik ki. De az imént vezetett egy asszony egy kocsit, aki úgyszintén teljesen le volt fátyolozva, csak a szeme látszott ki vezetés közben,
annyi különbséggel, hogy ő fehér ruhában volt – kivételesen nem feketében. Nem kedves ilyet mondani, de pont úgy nézett ki,
mintha egy szellem vezetné az autót farsangkor.

11:44
Diszkrét benzinszag vegyül az elnyűtt napágyak közé.
Ma is egy Family elnevezésű strandon vagyok, gyalog negyven percre délre a tegnapi helytől.

 Ennek sokkal szebb a panorámája is. Olyan szép itt minden, hogy rengeteg yacht horgonyzik a strand körül; egyikből ömlik a benzinszag. Ma eléggé szeles idő van, nem biztos, hogy az úszás kérdését nagyon erőltetni kellene, de azért napozni, olvasgatni, simán csak semmit tenni és élvezni az életet – erre ez a hely több mint megfelel.

14:59
Az, hogy ilyen tízéves forma gyerekek dolgoznak, azt nem először látom; oké, lehet, csak besegítenek a családnak.

 Amúgy ma is azt látom, hogy 18–20 éves forma srácokkal van feltöltve a rendőrség állománya.
Néhány kilométerenként áll egy rendőrautó, és felfegyverzett fiatal gyerek katonai jellegű ruhában.
Mi történt az idősebb korosztállyal? Talán kihaltak?

15:10
Most már én is a helyi tömegközlekedési formát használom.
Úgy pattanok be a kivénhedt furgonba, mintha mindig is ezt csináltam volna.
Nem mondanám, hogy biztonságban érzem magam. De a köröttem lévő kilenc helybéli nem aggódik, akkor nekem sem kellene.
Annyira illek bele ebbe a közegbe, mint egy kakadu az istentiszteletbe.

15:57
Én az Aldi pénztárakhoz vagyok szokva, nem az ilyen kis kényelmes, cuki pénztáros lányokhoz, akik így egyesével megnéznek minden terméket;
látszik a mozdulatain, hogy még új neki a közeg.
Amúgy, ha lenne otthon is csokoládéba mártott datolya, a rabja lennék, az biztos.

21:47
Egyre jobban kezd tetszeni ez az arab zene.
Úgy tűnik, mintha náluk a szintipop korszaka kimaradt volna, és mai napig használják az autentikus hangszereket is, de amúgy maga a stílus nagy részét átvették nyugatról.
Megvan a populáris, megvan a rock, megvan a rap, hiphop;
szóval az összes irányzat ugyanúgy jelen van, csak épp más a hangszer.

22:19
Egy szerelmes klip végén Európában adná magát a csókkal történő befejezés; itt ez nem történik meg, és nekem ez itt kifejezőbb volt: ahogy nem egymás szemébe nézve, háttérben a naplementével csókolóznak,
hanem csak összebújtak és figyelik a romantikus hátteret.

22:04
Talán nem is gáz, hogy nem Luxor, hanem Kairó túrára fizettem be;
azon gondolkodom, hogy nekem egy nap kevés lenne a luxori összes látnivaló végigjárására.
Szeretek mindent részletesen megnézni egy múzeumban és elolvasni.
Luxor is egy rohanás lenne, Kairó meg mindenképpen az, hiszen nagyobb a távolság is;
ha már rohamtempóban végighajtanak minket, akkor legalább legyen látványos a nap.

Hurghada, január 8., szerda