Milánóba az éjszaka közepén érkeztem, pont akkor, amikor az esőfelhő Montenegró felé indult. Szállást nem foglaltam, mert nem aludni jöttem, hanem átmenetileg létezni: padon, buszon, kávézóban, könyvemlékek között. Aztán a város egyszer csak elkezdett úgy viselkedni, mintha egy regény lapjai…