Tájékozódás Velencében
2020. január 5.
Grand Canal felett át évelő Rialto és Academia híd
Mielőtt útnak indulnál.
Errefelé a leggyakoribb szavam az imádon.Imádom, hogy énekelve dalolászva beszélnek.Imádom, hogy még tánc közben is hadonásznak.Imádom, hogy mindig vidámak; pedig, nekik sem könnyű.Imádom, hogy nagyvonalúak.
Imádom, hogy kitűnő vendéglátók.
Beszámoló város látogatásról. Közérthetően! Nem tudományos alapokon.
.
Tény és való: Velencében eltévedni a legkönnyebb; azonban ennyire még sosem élvezted!
Biztos ami biztos, a napi tervbe kalkulálj bele egy óra akaratunkon kívüli eltévelyedést.
Amennyiben ezen idő, a nap végén kihasználatlan marad, akkor sincs semmi gond, Sőt!
A nap végén, bármelyik utca sarkon üdítő élmény lesz – egy proseccoval a kezünkben – nézni ahogy a helyiek dalolnak.
A nap végén, bármelyik utca sarkon üdítő élmény lesz – egy proseccoval a kezünkben – nézni ahogy a helyiek dalolnak.
Bárhol bármikor elő tudnak kapni a zsebükből egy nagy hangfalat és némi eszközt hozzá.
.
.
Az egész városra igaz, ha mégsem akarsz eltévedni, egyszerűen kövesd a turista tömeget!
.
Tapasztalatom szerint, a papír alapú térkép semmit sem ér, ugyanis a házak között gyorsan el lehet veszteni a tájékozódás képességét. Ennek hatékony ellenszere lehet, bármilyen telefon bármilyen térképe.
Ugyanis a GPS helymeghatározás mindig tudja hol vagyunk.
Ugyanis a GPS helymeghatározás mindig tudja hol vagyunk.
Nem kell profi cucc, a telefon gyári alkalmazása éppen megfelelő.
Még indulás előtt jelöljük meg magunknak ezt a két célpontot: Piazza le Roma és San Marco.
Csendben jelezném: 30 perc sétánál sosem fogunk hosszabb útvonalat kapni.
Még indulás előtt jelöljük meg magunknak ezt a két célpontot: Piazza le Roma és San Marco.
Csendben jelezném: 30 perc sétánál sosem fogunk hosszabb útvonalat kapni.
.
Mindezek ellenére, jómagam, nem használtam térképet.
Az ezerszeresen és rongyosra ismételt módszert alkalmaztam:Mindig a legnagyobb népsűrűség felé kell tartani!
Ugyanis délelőtt mindenki a p.l. Romától a San Marco felé tart – majd délután visszafele.
.
Piazza le Roma és Ferrovia.
Ez ugyanazon híd két oldala. Tömegközlekedési csomópontok. A P le Roma térre fut be a villamos, az összes busz, vaporettók többsége. a gerinc vasút: házak tetejénél vízszintben közlekedő libegő, ami a parkolóházakból, nemzetközi kikötőből és buszfordulóból hozza be az embereket.
Átsétálva az üveghídon, Találjuk a Ferroviát, ami lényegében a vasúti pályaudvart jelöli. Innen indul a Grand Canal, amely – fő közlekedési – csatornán, eljutunk a San Marcohoz.
.
Grand Canal felett át évelő Rialto és Academia híd
.
Megjegyzem, szerintem, a Rialto – mint célpont önmagában nem éri meg. A hajóról nézve, mutatja meg igazi szépségét. Viszont, ha van egy szabad esténk, akkor a San Marcoról elindulva még éppen világosban érkezzünk meg az Academia hídra.
Ami, tökéletes selfi kép.
.
Majd a napot zárjuk le koktélokkal és táncikával a Santa Margherita-án.
Azon olaszok, akik nappal énekelve beszélnek, azok éjszaka karaokézva táncolnakBátran csapódjunk hozzájuk – örök emlék lesz az ismeretségük..
San Marco – A legfőbb turistalátványosság.
Itt található – többek között – az Obeliszk, a Szert Márk székesegyház és a Dózse Palota.
Egyúttal, ez a vízi közlekedés másik csomópontja.
Egyúttal, ez a vízi közlekedés másik csomópontja.
Nagyon – nagyon leegyszerűsítve három fő csatorna találkozik:
Egy ami, a P. le Romához visz,
egy másik, ami a nemzetközi kikötők (Trochento) felé megy, E kettő mutat a szárazföld felé – ezekkel hátat fordítva leledzik a tengeri irány.
A város egy zöld sziget csúcsban végződik, ahonnan már látható a Lido (strand) szigete.
Egy ami, a P. le Romához visz,
egy másik, ami a nemzetközi kikötők (Trochento) felé megy, E kettő mutat a szárazföld felé – ezekkel hátat fordítva leledzik a tengeri irány.
A város egy zöld sziget csúcsban végződik, ahonnan már látható a Lido (strand) szigete.
.
Velence gyönyörű.
Gyönyörű és élhetetlen. Egy hatalmas turista látványosság. Egy skanzen.
Mindazonáltal az olaszok tüneményesek; imádom őket.
.
.
Deh, milyen az élet: a legkedvesebb olasz mosoly, már nincs itt és nem is lesz. Úgy tűnik elfeledett.
.
Deh, milyen az élet: a legkedvesebb olasz mosoly, már nincs itt és nem is lesz. Úgy tűnik elfeledett.
Őszintén remélem, hogy megtalálta a helyét. Ezúton is minden jót kívánok neki!
.
Ugye, hogy az egyik legnagyobb félelmünk, az, ha elfelejtenek minket….
Nékem egy örök emlék. Szerintem még sokáig fogok álmodni róla 🙂
