Monszun a konyhában

Egy szép napból percek alatt lett túlélőtúra. Derékig érő víz, kontakthibás szivattyúk, létracipelés monszunesőben — és mindezt meleg zápor alatt. Jegyzet egy szörnyű vasárnapról, amikor az eső konkrétan átfolyt az épületen.

---

Les Baux-de-Provence, 2025. szept. 21. vasárnap.

Uh, ez egy szörnyű nap. 

Délben kezdett el esni az eső.
Délután egykor cseréltem gumicsizmára a cipőm.
Délután háromkor folyt be először a víz a csizmámba a magas vízszint miatt, de addigra már az alsónadrágom átázott.
A szerencse az, hogy meleg eső érkezett.
Ez nem eső, ez monszun.
Egy erős téli napon két centi eső esik.
Itt ma este fél hatig húsz centi eső esett.
Fél háromkor kezdtek el visszafolyni és szökőkúttá változni a konyhai szennyvízlefolyók; a feltörő sáros víz elöntötte az éttermet is.
A konyha mögötti rész a hegyoldalra néz; ott, a betonkerítés és az épület között derékig ért a víz.
Tehát az eső konkrétan átfolyt az épületen.
Igazából nem ez, hanem az húzta fel az idegeimet, hogy kettőkor, amikor a legdurvábban szakadt az eső, a takarítók főnökének — és a mondatait visszhangzó tulajdonos férjének — az volt az agymenése, hogy keressem meg a kertben, most, az esőben, a létrát, mert beázik az egyes szoba.
Pedig mondtam, hogy zárják le azt a szobát: a vízfolyás a zuhanyzó felett van, kárt nem okoz; holnapra eláll az eső, kiszárad a szoba, békeidőben felmérjük a károkat a padláson.
Fél háromig, a szakadó monszuneső alatt, péppé ázva létrát cipeltem.
Akkor szólt a recepció, hogy elúszik az étterem.
Délután háromra már kétszer végigsétáltam a derékig érő árvizet a ház mögött; utána elkezdtem szivattyút keresni, de a szivattyú érzékelője kontakthibás.
Fél órát küzdöttem vele, közben a főnökök engem kerestek.
A végén a szakács kezében beindult a szivattyú, és senki nem értette, hogy akkor én miért szerencsétlenkedtem.
Este fél hatig kitermelte a víz háromnegyedét a szivattyú a konyha fala mellől (majd leállt); utána el lehetett kezdeni a konyha takarítását.
Este fél hat után öt perccel a tulajdonos férje megállapította, hogy amúgy mindkét szivattyú kontakthibás.
Este hatkor vetettem le a vizes ruhákat (mázli, hogy meleg volt).
Hosszú, forró zuhany után nyolckor már ágyban voltam.

---

Monsoon in the Kitchen

A good day turned into survival mode within minutes.
Waist-deep water, flaky pump sensors, and hauling a ladder in a monsoon — all under a strangely warm rain.
Notes from a terrible Sunday when the rain literally flowed through the building.

Uh, this was a terrible day.
It started raining at noon.
At 1 p.m. I swapped my shoes for rubber boots.
By 3 p.m. water first seeped into my boots because of the high water level, and by then even my underwear was soaked.
Luckily, it was warm rain.
This wasn’t rain — it was a monsoon.
On a strong winter day we get two centimeters of rain.
Here today, by 5:30 p.m., twenty centimeters had fallen.
At 2:30 p.m. the kitchen wastewater drains began to backflow and turn into fountains; the muddy water flooded the restaurant as well.
The area behind the kitchen faces the hillside; there, between the concrete fence and the building, the water was waist-deep.
So the rain literally flowed through the building.
What really frayed my nerves wasn’t even that, but that at 2 p.m., when the rain was coming down the hardest, the head of housekeeping — and the owner’s husband echoing her — had the bright idea that I should go find the ladder in the garden, now, in the rain, because Room 1 was leaking.
I told them to close that room: the leak was above the shower, it wouldn’t cause damage; the rain would stop by tomorrow, the room would dry, and in peacetime we’d assess the damage in the attic.
Until 2:30 I hauled the ladder, getting drenched to a pulp under the pouring monsoon rain.
Then reception called to say the restaurant was going under.
By 3 p.m. I had already walked twice through the waist-deep flood behind the house; after that I started hunting for a pump, but the pump’s sensor had a contact fault.
I fought with it for half an hour while the bosses were looking for me.
In the end the pump started in the cook’s hands, and nobody understood why I had been fumbling with it.
By 5:30 p.m. the pump had removed about three quarters of the water from along the kitchen wall (then it stopped); after that we could start cleaning the kitchen.
At 5:35 p.m. the owner’s husband stated that, by the way, both pumps had contact faults.
At 6 p.m. I finally took off the wet clothes (luckily it was warm).
After a long, hot shower I was in bed by 8.

September 21, 2025. Sunday. Les Baux-de-Provence

---

Mousson dans la cuisine

En quelques minutes, une belle journée a viré à la survie.
De l’eau jusqu’à la taille, des pompes capricieuses, et un escalier à porter sous une mousson — le tout sous une pluie étonnamment douce.
Notes d’un dimanche horrible où la pluie a littéralement traversé le bâtiment.

Ouh, quelle journée horrible.
La pluie a commencé à midi.
À 13 h, j’ai troqué mes chaussures contre des bottes en caoutchouc.
À 15 h, l’eau a commencé à entrer dans mes bottes à cause du niveau élevé, et entre-temps même mon sous-vêtement était trempé.
Heureusement, la pluie était tiède.
Ce n’était pas de la pluie, c’était une mousson.
Lors d’une forte journée d’hiver, il tombe deux centimètres.
Ici, aujourd’hui, jusqu’à 17 h 30, il est tombé vingt centimètres.
À 14 h 30, les évacuations d’eaux usées de la cuisine se sont mises à refouler et à jaillir comme des fontaines ; l’eau boueuse a inondé aussi le restaurant.
L’arrière de la cuisine donne sur le flanc de la colline ; là, entre la clôture en béton et le bâtiment, l’eau montait jusqu’à la taille.
Donc la pluie a littéralement traversé le bâtiment.
Ce qui m’a vraiment mis les nerfs en pelote, ce n’est même pas ça, mais qu’à 14 h, quand il pleuvait le plus fort, la cheffe des femmes de ménage — et le mari du propriétaire qui répétait ses phrases — a eu l’idée géniale que je devais chercher l’échelle dans le jardin, maintenant, sous la pluie, parce que la chambre 1 prenait l’eau.
Je leur ai dit de fermer cette chambre : l’écoulement était au-dessus de la douche, ça ne causerait pas de dégâts ; demain la pluie s’arrêterait, la chambre sécherait, et en temps calme on évaluerait les dommages au grenier.
Jusqu’à 14 h 30, sous la mousson battante, j’ai porté l’échelle en étant trempé jusqu’aux os.
Puis la réception a appelé pour dire que le restaurant partait à la dérive.
À 15 h, j’avais déjà traversé deux fois l’inondation jusqu’à la taille derrière la maison ; ensuite, j’ai cherché une pompe, mais le capteur de la pompe avait un faux contact.
J’ai lutté pendant une demi-heure pendant que les patrons me cherchaient.
Au final, la pompe a démarré entre les mains du cuisinier, et personne n’a compris pourquoi je m’y prenais si mal.
Jusqu’à 17 h 30, la pompe a évacué environ les trois quarts de l’eau le long du mur de la cuisine (puis elle s’est arrêtée) ; après cela, on a pu commencer à nettoyer la cuisine.
À 17 h 35, le mari de la propriétaire a constaté qu’au fait, les deux pompes avaient un faux contact.
À 18 h, j’ai enfin enlevé mes vêtements mouillés (heureusement il faisait doux).
Après une longue douche chaude, j’étais au lit à 20 h.

21 septembre 2025. Dimanche. Les Baux-de-Provence

---