Fél hét: sár, kavics, büszkeség

Három nap helyreállítás, talicskázás és makacs kitartás. Monszun után tereprendezés, közben kis városnézések és apró örömök. Összefoglaló Les Baux, Arles és Saint-Rémy környékéről.

---

Következzék egy hét felének az összefoglalója  

Les Baux, 2025. szept. 22. hétfő.

Kárfelmérés és helyreállítás a tegnapi monszuneső után.

Slaggal mosom le az összes teraszról a hordalékot. Az úszómedence vízszintjét újrakalibrálom. A sétányok és teraszok mellől három talicska levelet és faágat szedek össze. A vízátfolyásokkal majd holnap foglalkozom.

A délutánt átalszom.

Arles, 2025. szept. 23. kedd.

A vasárnapi monszuneső jelentős árkokat vájt a sétányokba és az autóutakba.

Nálunk ezek döngölt mészkőből készültek. Most kb. egy teherautónyi kavics hever a birtok legmélyebb pontján. Jó fárasztó egész nap köveket talicskázni, de büszkeséggel tölt el, amikor a nap végén megállapítom, hogy az utakat a majdnem járhatatlan szintről feljavítottam egy rossz minőségű, göröngyös út szintjére; kézi eszközökkel ennél többet nem tudok tenni.

Ennek örömére bemegyek a városba.
Már csak egy helyszínt nem látogattam meg a nyári fotófesztiválból.
Ismét egy jó anyagot néztem meg.

Este a folyóparton vacsoráztam. Majd megállapítottam, hogy habár ősszel nincs itt nagy hideg, a bringa elég huzatos. Lehet, hogy nagykabátot fogok húzni.

Saint-Rémy, 2025. szept. 24. szerda.

A mai munka az útjavítás folytatása.

A birtok útjainak a kétharmada már jól használható, de a kollégák az egészből annyit érzékelnek, hogy a nap végén az elvégzett munkám nem „szép”.
Ennél jobb eredményt nem tudok elérni; hozni kellene új mészkövet a bányából, de csak ígéretet kaptam.
Bauxitos vörös mészkővel pótoltam az elmosott kavicsot.
Ha nem is esztétikus, de legalább jó lenne az út, ha lenne egy úthenger; de azért már így is egyenes, ahol elgereblyéztem a tetejét.
Nem látványos az eredmény, de én büszke vagyok magamra.

Késő délután átmegyek Saint-Rémy-be. Szeretem ezt a kis várost. Szerintem a szezon hátralevő részében inkább ide fogok jönni, mint Arles-ba.

Valszeg, majd csütörtökön is útat javítok.

Este meg megint átjövök Saint-Rémy-be, ahol iszom egy sört, olvasok, vagy simán csak élvezem a várost.
Pénteken kezdődik Saint-Rémy-ben az ünnepi hét, amit várok; a tavaszi is egy maradandó emlék lett.

---

Half a Week: Mud, Gravel, Pride

Three days of repairs, wheelbarrows, and stubborn persistence.
Post-monsoon cleanup, with small city escapes and quiet wins.
Notes from around Les Baux, Arles, and Saint-Rémy.

Let the summary of half a week begin
Les Baux, Mon, Sept 22, 2025.
Damage assessment and restoration after yesterday’s monsoon rain.
I hose the debris off all the terraces.
I recalibrate the swimming pool’s water level.
I collect three wheelbarrows of leaves and branches from along the paths and terraces.
I’ll deal with the water overflows tomorrow.
I sleep through the afternoon.
Arles, Tue, Sept 23, 2025.
Sunday’s monsoon rain carved serious gullies into the walkways and driveways.
Ours were built from compacted limestone.
Now about a truckload of gravel lies at the lowest point of the property.
Hauling stones all day is exhausting, but I’m proud to note at day’s end that I’ve improved the roads from nearly impassable to the level of a poor, bumpy track; with hand tools I can’t do more than that.
To celebrate, I head into town.
There’s only one venue I haven’t visited from the summer photo festival.
I saw another strong show.
In the evening I had dinner by the riverbank.
Then I concluded that although autumn isn’t very cold here, biking is pretty drafty.
I might start wearing a heavy coat.
Saint-Rémy, Wed, Sept 24, 2025.
Today’s work is a continuation of road repairs.
Two-thirds of the estate’s roads are now usable, but my colleagues perceive only that the day’s work isn’t “pretty.”
I can’t achieve better results; we’d need fresh limestone from the quarry, but I only got promises.
I replaced the washed-out gravel with bauxite-red limestone.
It may not be aesthetic, but the road would be good if we had a roller; still, it’s already straight where I raked the top.
The result isn’t flashy, but I’m proud of myself.
In the late afternoon I head over to Saint-Rémy.
I love this little town.
I think for the rest of the season I’ll come here rather than to Arles.
I’ll probably be fixing roads on Thursday as well.
In the evening I’ll come back to Saint-Rémy again, have a beer, read, or simply enjoy the town.
On Friday the festive week starts in Saint-Rémy — I’m looking forward to it; the spring one became a lasting memory too.

---

Trois jours : boue, gravier, fierté

Trois jours de remise en état, de brouettes et de persévérance têtue.
Après la mousson, du nettoyage — et, entre deux, de petites échappées en ville.
Notes autour des Baux, d’Arles et de Saint-Rémy.

Qu’on en vienne au résumé d’une demi-semaine
Les Baux, lun. 22 sept. 2025.
Évaluation des dégâts et remise en état après la mousson d’hier.
Je rince au tuyau tous les terrasses pour enlever les dépôts.
Je recalibre le niveau d’eau de la piscine.
Je ramasse trois brouettes de feuilles et de branches le long des allées et des terrasses.
Je m’occuperai des débordements demain.
L’après-midi, je dors.
Arles, mar. 23 sept. 2025.
La mousson de dimanche a creusé de profonds ravins dans les allées piétonnes et les voies carrossables.
Chez nous, elles sont faites en calcaire compacté.
À présent, environ une benne de gravier gît au point le plus bas du domaine.
Passer la journée à brouetter des pierres, c’est éreintant, mais je suis fier de constater, en fin de journée, que j’ai fait passer les chemins du presque impraticable au niveau d’une mauvaise piste cahoteuse ; avec des outils manuels, je ne peux pas faire davantage.
Pour fêter ça, je vais en ville.
Il ne me reste qu’un seul lieu du festival photo d’été à visiter.
J’ai encore vu une excellente exposition.
Le soir, je dîne sur la berge.
Puis je constate que, même si l’automne n’est pas très froid ici, le vélo, lui, prend bien le vent.
Je mettrai peut-être un manteau épais.
Saint-Rémy, mer. 24 sept. 2025.
Le travail du jour : poursuivre la réparation des chemins.
Les deux tiers des voies du domaine sont désormais utilisables, mais mes collègues ne retiennent qu’une chose : le résultat du jour n’est pas « beau ».
Je ne peux pas faire mieux ; il faudrait apporter du calcaire neuf de la carrière, mais je n’ai eu que des promesses.
J’ai remplacé le gravier emporté par un calcaire rouge bauxitique.
Ce n’est pas très esthétique, mais la route serait bonne avec un rouleau ; malgré tout, c’est déjà bien droit là où j’ai ratissé le dessus.
Le résultat n’est pas spectaculaire, mais je suis fier de moi.
En fin d’après-midi, je passe à Saint-Rémy.
J’aime cette petite ville.
Je pense que, pour le reste de la saison, je viendrai plutôt ici qu’à Arles.
Je vais sans doute encore réparer des chemins jeudi.
Le soir, je reviendrai à Saint-Rémy, je boirai une bière, je lirai, ou je profiterai simplement de la ville.
Vendredi commence la semaine festive à Saint-Rémy — je l’attends ; celle du printemps est devenue un souvenir marquant.

---