Hova veszett a normalitás?
Látszólag átlagos hétköznapok, de valójában minden nap új kihívás elé állít a karbantartó segédjeként végzett munka. Közben azon töprengek, hogy mi számít ma normálisnak, miközben minden apróság új meglepetést tartogat.
A reggeli rutin (söprés, gereblyézés) után a karbantartó megjegyzi, hogy ő kétszer olyan gyors, mint én. Vajon hogyan csinálja? Nálam a szemetes naponta egyszer megtelik, de nála üres marad. Délután az esővíz-elvezető csatornákat tisztítom, majd elkezdem újrafugázni a térköveket. Kevés a vendég, hiszen őszi üzemmódra váltottunk: kedden és szerdán zárva az étterem, és vendégből is kevesebb van.
Végre megmutatta a karbantartó, hogy melyik szennyvízakna tartozik a szobámhoz. Az aknában fű nőtt, és annak a gyökerei okozták a dugulást. Megmutattam neki a szárítógépet is, mire azt mondta, hogy az nem hibás, csak koszos. De könyörgöm, a múlt héten takarítottam ki!
Munka után végre egy jól eső, hosszú zuhany, majd alvás. Este pedig pizza, amit a cukrász sütött. Frissítem az önéletrajzomat és keresek új állást – meglátjuk, mi lesz.
Les Baux, 2024. szeptember 17-18., kedd utáni szerda
