Varangytól a fékig – egy hét jegyzetei

Katonás hétköznapok egy tohonya varanggyal, makrancos fékekkel és hajnali ébrenléttel. Apró bosszúságok, kis örömök, falusi ritmus – minden napra jut valami. Spórolás, döntések és egy kihagyott utcabál árnyékában.

---

hétfő, 2025. október 13.

A nap legnagyobb eseménye, hogy találtam egy hatalmas barna varangyot az avar alatt munka közben.
Olyan békés volt, akár az egész hétfő.

Kedd, 2025. 10. 14.

Itt indul a bringa újabb kálváriája.
Levittem szervizbe, aztán leültem a falu főterén, mert azt mondták, hívnak, ha kész lesz – még ma meg akarják javítani. Nem végzett vele a fickó.

A hotel személyzeti szobáiban már csak ketten lakunk. Kedden, szerdán, vasárnap már szakácsok sincsenek. Tony, a másik lakó, nagyon lelkes, vacsorára marhahúst sütött nekem is.

Szerda, 2025. 10. 15.

Munka után elmentem az elkészült bringáért, de fél óra múlva visszavittem. A szerelő kicserélt egy fékkábelt, meghúzta a csavarokat, de tesztelni már elfelejtette a bringát. Fél óra után egyik fék sem működött.
Nem beszélem jól a nyelvet. Én csak a féket meg a hiányzó csavart mutogattam el neki, a fékkar csavarjait békén hagyta – azt nem kértem tőle. Ha csinál egy rövid tesztet, akkor már első nekifutásra is gyorsan kiderül, hogy a hiányzó csavar csak egy tünet.
Abból indultam ki, amikor bevittem a bringát, hogy az ügyfelek többsége semennyire sem ért a biciklihez, tehát az én nyelvtudásommal pont annyira tudom elmagyarázni a problémát, mint az, aki beszéli a nyelvet, de csak annyit tud, hogy valami baj van a fékkel.
Csak annyi kellett volna, hogy kipróbálja!
Az első féket másodjára is beállította, most már átnézte, kipróbálta. A hátsó fékhez keres alkatrészt, csütörtökön találkozunk.

Csütörtök, 2025. 10. 16.

Reggel a bringaszervizben kezdek. Otthagyom a járgányt, záráskor megyek érte. Nem tudta megcsinálni, rendel új alkatrészt, szól, ha megjön, akkor újra fizethetek!

Azt mondja, óvatosan húzzam a féket; mutatom neki, hogy itt van a falu mellett néhány darab hegy, és át szoktam menni a túloldalra, St. Rémy-be.

A fülhallgatóval is futottam egy újabb kört, azzal, amit már egy hónapja hordok szervizbe. Ma azt mondták, kell az eredeti csomagolás is, csak akkor foglalkoznak vele. A központi ügyfélszolgálatnak címzett levélben azt is megkérdeztem, hogy ez vajon mennyire életszerű.

Zseniálisan tudják lepattintani az embert a francia ügyfélszolgálatosok. Lassan megtanulom a leckét: ezentúl, ha bármilyen ügyintéznivalóm van, nem késlekedek egy napot sem, mert idő kell és kifogáskezelés, mire ráveszek egy franciát a munkavégzésre.

Péntek, 2025. 10. 17.

Arles felé, ha nem is vízszintes, de laposabb az út, oda egyetlen működő fékkel is el merek bringázni.
Lassan, óvatosan.
Ennek eredményeképpen meg tudtam nézni az esti zenés műsort.

Szombat, 2025. 10. 18.

Ilyen régen nem volt: hajnali kettőkor felébredtem, és reggel hatig vissza sem aludtam.
Már rutinos vagyok, nem kezdtem el mérgelődni, forgolódni, betettem egy hangoskönyvet a lejátszóba.
Hatkor aludtam egy fél órát az ébresztőig.
Napközben viszont nem voltam álmos.

Amúgy a napom azzal telt, hogy füvet nyírtam.

Ismét itt a tulajdonosasszony a hotelben. Mondja, hogy ad nekem állandó szerződést (amit két éve is kértem). Mivel nem érzek haragot, ezért nem is akartam bántani azzal, hogy azonnal elutasítom.
Korábban már jelezte, hogy nagyon szeretné, ha maradnék. Gondolom, az érvek között az is szerepel, hogy nem akarja a kilencvenéves szüleit egyedül hagyni a birtokon, és tudja, hogy a szüleivel is jóban vagyok. Talán holnap fogalmazok egy elutasító üzenetet.
Nem szeretnék maradni.

Kihagytam egy bodega utcabált az egyik közeli faluban.
Kedvem ugyan lett volna, de nem éreztem már annyira fontosnak az eseményt, hogy el is induljak. Kissé sajnálom, mert itthon ülni nem szeretek. Így is túl sokat költöttem a hónapban; nem sokat, de többet, mint muszáj; spórolni kell a télre.

---

From Toad to Brakes — Notes from a Week

Tidy weekdays with a sleepy toad, stubborn brakes, and sleepless dawns.
Small annoyances, small joys, village rhythm — something happens every day.
Frugality, decisions, and a skipped street party in the background.

Monday, October 13, 2025
The biggest event of the day was finding a huge brown toad under the leaf litter while working.
It was as peaceful as the whole Monday.

Tuesday, 2025-10-14
This is where the bike’s new ordeal begins.
I took it to the workshop, then sat on the village square because they said they’d call when it was ready — they even wanted to fix it today.
The guy didn’t finish it.
In the hotel’s staff rooms only two of us are living now.
On Tuesdays, Wednesdays, and Sundays there aren’t even any chefs.
Tony, the other resident, is very enthusiastic; he grilled me some beef for dinner as well.

Wednesday, 2025-10-15
After work I went to pick up the finished bike, but half an hour later I took it back.
The mechanic replaced a brake cable and tightened the bolts, but forgot to test the bike.
After half an hour neither brake worked.
I don’t speak the language well.
I only pointed at the brake and the missing bolt; he left the brake-lever bolts alone — I didn’t ask him to touch those.
A short test would have shown right away that the missing bolt was just a symptom.
I assumed, when I brought the bike in, that most customers don’t understand bikes at all, so with my language level I can explain the problem about as well as someone who speaks the language but only knows “something’s wrong with the brakes.”
He just needed to try it!
He adjusted the front brake a second time; now he actually checked and tested it.
He’s looking for a part for the rear brake; we’ll meet on Thursday.

Thursday, 2025-10-16
I start the morning at the bike workshop.
I leave the machine there and go back at closing time.
He couldn’t fix it; he’s ordering a new part, will let me know when it arrives, and then I can pay again!
He tells me to pull the brake gently; I show him there are a few mountains next to the village and I usually go over to the other side, to St. Rémy.
I also did another round with the earbuds I’ve been taking to service for a month.
Today they said they need the original packaging; only then will they deal with it.
In my email to the central customer service I asked how realistic that is.
French customer service agents are brilliant at brushing people off.
I’m slowly learning the lesson: from now on, if I have any paperwork to do, I won’t delay even a day, because it takes time and objection-handling to get a French person to actually do the job.

Friday, 2025-10-17
Towards Arles the road isn’t flat, but it’s flatter, so I dare to cycle there with only one working brake.
Slowly, carefully.
As a result, I managed to see the evening show.

Saturday, 2025-10-18
This hasn’t happened in a long time: I woke at 2 a.m. and didn’t fall back asleep until six.
By now I’m seasoned; I didn’t start fretting and tossing, I put an audiobook on.
At six I slept half an hour until the alarm.
During the day I wasn’t sleepy.
Otherwise I spent the day mowing the lawn.
The landlady is back at the hotel.
She says she’ll give me a permanent contract (which I asked for two years ago).
Since I feel no resentment, I didn’t want to hurt her by rejecting it on the spot.
Earlier she’d already said she’d very much like me to stay.
I suppose one of the arguments is that she doesn’t want to leave her ninety-year-old parents alone on the estate, and she knows I get along well with them.
Maybe tomorrow I’ll draft a message declining it.
I don’t want to stay.
I skipped a bodega street party in a nearby village.
I would have liked to go, but I didn’t feel the event important enough to actually set out.
I slightly regret it, because I don’t like sitting at home.
I’ve already spent too much this month; not a lot, but more than necessary; I need to save for the winter.

---

Du crapaud aux freins — notes d’une semaine

Des jours réglés avec un crapaud somnolent, des freins capricieux et des aubes sans sommeil.
Petites contrariétés, petites joies, rythme villageois — chaque jour apporte quelque chose.
Économie, décisions et une fête de rue manquée en arrière-plan.

Lundi 13 octobre 2025
Le grand événement du jour, c’est que j’ai trouvé un énorme crapaud brun sous le tapis de feuilles pendant le travail.
Il était aussi paisible que tout ce lundi.

Mardi 14/10/2025
C’est là que commence le nouveau calvaire du vélo.
Je l’ai descendu à l’atelier, puis je me suis assis sur la place du village, parce qu’on m’a dit qu’on m’appellerait quand ce serait prêt — ils voulaient même le réparer aujourd’hui.
Le gars n’a pas terminé.
Dans les chambres du personnel de l’hôtel, nous ne sommes plus que deux à loger.
Les mardis, mercredis et dimanches, il n’y a même plus de cuisiniers.
Tony, l’autre résident, est très enthousiaste ; il m’a aussi grillé du bœuf pour le dîner.

Mercredi 15/10/2025
Après le travail, je suis allé chercher le vélo « fini », mais une demi-heure plus tard je l’ai ramené.
Le mécanicien a remplacé un câble de frein et serré les vis, mais a oublié de tester le vélo.
Au bout d’une demi-heure, aucun frein ne marchait.
Je ne parle pas bien la langue.
Je lui ai seulement montré le frein et la vis manquante ; il a laissé tranquilles les vis du levier — je ne le lui avais pas demandé.
Un court essai aurait montré tout de suite que la vis manquante n’était qu’un symptôme.
Je suis parti du principe, en apportant le vélo, que la plupart des clients ne comprennent rien aux vélos ; avec mon niveau de langue, j’explique donc le problème à peu près aussi bien que quelqu’un qui parle la langue mais ne sait dire que « il y a un souci avec les freins ».
Il suffisait qu’il l’essaie !
Il a réglé le frein avant une seconde fois ; cette fois il a vérifié et testé.
Pour le frein arrière, il cherche une pièce ; on se voit jeudi.

Jeudi 16/10/2025
Je commence le matin à l’atelier vélo.
Je laisse la machine et je reviens à la fermeture.
Il n’a pas pu réparer ; il commande une nouvelle pièce, me préviendra quand elle arrivera, et je pourrai payer de nouveau !
Il me dit de freiner doucement ; je lui montre qu’il y a quelques montagnes à côté du village et que je passe d’habitude de l’autre côté, à St. Rémy.
J’ai aussi refait un tour avec les écouteurs que j’emmène en service depuis un mois.
Aujourd’hui, on m’a dit qu’il fallait l’emballage d’origine ; sinon, ils ne s’en occupent pas.
Dans mon mail au service client central, j’ai demandé à quel point c’était réaliste.
Les services clients français sont brillants pour se débarrasser des gens.
J’apprends lentement la leçon : désormais, pour toute démarche, je ne tarde pas d’un seul jour, car il faut du temps et de la gestion d’objections pour convaincre un Français de faire réellement le travail.

Vendredi 17/10/2025
Vers Arles, ce n’est pas plat, mais c’est plus plat, donc j’ose y aller à vélo avec un seul frein qui marche.
Lentement, prudemment.
Grâce à cela, j’ai pu voir le spectacle du soir.

Samedi 18/10/2025
Ça n’était pas arrivé depuis longtemps : je me suis réveillé à deux heures du matin et je ne me suis pas rendormi avant six heures.
Désormais j’ai l’habitude ; je n’ai pas commencé à m’énerver ni à me tourner dans le lit, j’ai lancé un livre audio.
À six heures, j’ai dormi une demi-heure jusqu’au réveil.
Dans la journée, je n’avais pas sommeil.
Sinon, j’ai passé la journée à tondre l’herbe.
La propriétaire est de retour à l’hôtel.
Elle dit qu’elle me donnera un contrat permanent (que j’avais demandé il y a deux ans).
Comme je n’éprouve aucune rancœur, je ne voulais pas la blesser en le refusant sur-le-champ.
Elle m’avait déjà dit auparavant qu’elle aimerait beaucoup que je reste.
Je suppose qu’un des arguments est qu’elle ne veut pas laisser ses parents nonagénaires seuls sur le domaine, et elle sait que je m’entends bien avec eux.
Peut-être que demain je rédigerai un message de refus.
Je ne veux pas rester.
J’ai manqué une fête de rue « bodega » dans un village voisin.
J’en avais envie, mais je n’ai pas jugé l’événement assez important pour partir.
Je le regrette un peu, car je n’aime pas rester assis à la maison.
J’ai déjà trop dépensé ce mois-ci ; pas énormément, mais plus que nécessaire ; il faut économiser pour l’hiver.

---