Lovak, tenger és ünnepi forgatag

Egy francia állami ünnep, ami a béke kezdetét jelzi – már önmagában is különleges. A mai nap azonban nem csak a hivatalos eseményekről szólt: lovak a strandon, impresszionista hangulat a parton, és egy fagyizó és egyéb őrült tettek gondoskodtak róla, hogy színes legyen a nap.

---

Ünnepnap van, francia állami munkaszüneti nap. Érdekes, hogy ez is egy olyan ünnep, amely a béke kezdetét jelzi. Itt valahogy nem az elbukott forradalmakat szokás ünnepelni…

Rolleremet a szokásos rendőrségi parkolóban hagytam. Délután ezen az utcán lesznek a hivatalos ünnepségek, de ez ma sem az én világom. Saintes-Maries-de-la-Mer-ben ugyanis ma lovakat hajtanak le a strandra – ezt nem hagyhattam ki.

Nem volt egyszerű odaérni, a közlekedési dugó egyértelművé tette, hogy nemcsak én tartok a partra. Amikor megérkeztem, a strand teljesen üres volt – mire is számítottam? Novemberben úszni nem bátorság, hanem őrültség. A lovakat egyébként a nyugati strandokon hajtják, majd a falu főutcáján terelik tovább.

A falu főterén gyorsan megtaláltam a rezes bandát, és még táncoltam is egy kicsit. Nagyon élveztem! Szeretem, amikor ugyanarról az eseményről többféle nézőpontot látok. Én például feltöltöttem egy videót, amelyben a szaxofonos látható, aki egy vékony úszócipőben játszik, szemmel látható élvezettel. Tegnap Tif egy panorámavideót osztott meg ugyanezekről a csodálatos strandokról. Ugyanaz a nap, mégis más-más szemszögből. Az ilyen apróságok teszik színessé az életet.

A téren egy aranyos kiskutya szaladgált a lábunk között, de valami sötét gondolat jutott eszembe: talán nem véletlen, hogy a természetes evolúció során ezek a pici kutyák nem jöttek létre. Fáznak a szeles 20 fokban, és a hatalmas dán dogok vacsorának nézhetik őket. Mi lenne velük ember nélkül?

Egy kis bolondságot is megengedtem magamnak: fagyizni mentem. Nem apróztam el, leültem egy cukrászda teraszára, és élveztem a hideg édességet a hűvös szélben.

A sikátorokban sétálva rájöttem, hogy több boltban is leárazások vannak – nem véletlen, hiszen ez az utolsó napjuk az évben. Vettem pár hűtőmágnest és tollat pesti barátoknak, magamnak pedig egy régóta keresett salátástálat és egy illatos füstölőt.

A parton megebédeltem: egy hatalmas fürt szőlőt és egy kis bagettet. És mi az, amit sosem tudok megállni? Nézni a tengert anélkül, hogy megérinteném. Cipőt le, és mezítláb bokáig gázoltam a vízbe. Körülöttem egy tízéves forma kislány vidáman ugrált és úszott a jeges hullámokban, miközben édesanyja vacogva figyelte őt a partról.

A parti sétányon közben festményeket állítottak ki, amelyeket nézegetve megvártam, míg megszárad a lábam. Ezek híres művészek alkotásainak másolatai, mind ugyanazt a tájat, a provence-i partokat ábrázolták. Például Van Gogh híres festménye is ott volt, a halászcsónakokkal. Most először gondoltam bele, hogy Van Gogh tulajdonképpen impresszionista festő volt. Itt minden festmény gyönyörű, hiszen Provence-ról nem lehet rossz képet készíteni.

Még három óra sem volt, amikor a csendes bárok bulihelyszínekké alakultak fényekkel, DJ-kkel és zenészekkel. Egy ilyen helyen találtam magam is, fehér kardigánomban feltűnően világítva a délutáni fényekben – mindenki más barnában vagy feketében volt.

A napot a parkoló mellett zártam, ahol egy DJ zenéjére száz fiatal ünnepelt. Igazi heringparti volt, még a parkoló autók között is folyt a tánc és a vidámság.

Saintes-Maries-de-la-Mer, 2024. november 11., hétfő

---

>>> EZEN a linken keresztül megismerheted a mai vacsorámat! <<<
>>> You can find out about my dinner today via this LINK <<<

Málna és savak harmóniája.
Ma egy különleges desszertet készítek el, amely a gyümölcsök frissességét és a málnás édességet ötvözi. Az új cseréptálam debütálása tökéletes alkalom arra, hogy egy látványos és ízletes összeállítást készítsek, tele vibráló színekkel és üde ízekkel.