Még egyszer utoljára. (Vagy talán mégsem)

Egy borongós napot is lehet emlékezetessé tenni, ha az ember a tengerparton tölti. Saintes-Maries-de-la-Mer felé vezetett utam egy piacozással kezdődött, majd egy nyugodt délutánnal folytatódott a homokos parton – talán az utolsó úszásom a tengerben ebben a szezonban. Vagy talán mégsem?

---

A borongós reggel sem akadályoz meg abban, hogy strandra menjek. Hosszas mérlegelés után ismét a viszonylag közeli Saintes-Maries homokjára esik a választás. Már azon sem lepődöm meg, hogy érkezésemkor piac van a falu határában. Csak azért költöttem negyven eurót, mert nem volt nálam több készpénz. Így a jó áras strandtörölköző és a posztókalap várat még magára.

Íme a vásárfiám: hat pár zokni, mini parfüm, eper (ez hiba volt ebben az időszakban), szárított paradicsom, savanyított fokhagyma (nyami), édes szőlő, savanyított articsóka, bagett és kávé.

A borongós tetejű strandra érkezve persze az első dolgom egy piknik megrendezése egy hatalmas sziklán! Ettől egy kicsit el is alszom. Miután bátorságot gyűjtök az üres strandon az úszáshoz, alszom egyet.

Amúgy kellemes a levegő, és a felhők is kezdenek átadni helyüket a napsugaraknak. Sétálgatok a vízben, kagylókat szedek és medúzákat csodálok. Eközben rájövök, hogy nem is olyan hideg a víz, mint azt a part kihaltsága alapján gondoltam. Pont jó úszáshoz.

Jó lenne, ha lenne még lehetőségem úszni a tengerben!
Saintes-Maries-de-la-Mer, 2024. szeptember 30.