Novemberi budapesti mozaikok

Egyszerre volt lepukkant és gyönyörű: ügyintézés, antikváriumok, forralt bor, és váratlan találkozások. Néha csak egy hinta kellett a Margitszigeten, néha egy bárpult a Gozsduban. Ezek itt a naplórészletek, pont úgy, ahogy összeálltak bennem.

---

2025. novemberében nagyon sok minden történt velem. Ezek közül sok mindent azért sem mesélek el - a nyilvános verzióban, mert ezek nem csak velem történtek; nem nekem dolgom mások életéről beszélni.  Én imádok beszélgetni, de az olyan történeteket, amikben én a hallgatóság vagyok nem pedig szereplő, azokat, talán nem kellene tovább adni!

Véletlenszerűen egymás alá fogok dobálni naplórészleteket.

Baross tér
Ez a szállás pont annyira szörnyű, mint ahogy az ára sejteti. Zsúfolt, rossz kialakítású. Nulla intim tér, minden elavult. Totál lepukkant. Viszont jó helyen van, és a srác becsületére váljon, hogy tisztán tartja, amennyire csak lehetséges. Szerencse, hogy úgy alakult, hogy nem fogok itt aludni. Csomagmegőrzőnek megteszi – ha már kifizettem előre.

Visegrádi utca
Minden napra jut egy ügyintézős sztori. Ma például az elkészült jogosítványomat veszem át. Ez legalább egy egyszerű és gyors ügy – végre valami…

Astoria
És minden napra jut egy könyves sztori. Olyan könyveket rendeltem helyszíni átvétellel, amiket nem tudnak külföldre kiszállítani. Ezek kis antikváriumok, üzletek, akik ritkaságokat is tartanak.
Így egy hónappal később már sajnálom, hogy azt a pontosan százéves könyvet továbbadtam. Egészen meg is voltam szeppenve, amikor a kezemben tartottam. Néhány héttel később mégis túladtam rajta. Sajnos nem tudtam volna hova tenni. Tárolni nem tudom, a táskámban nincs hely. Remélem, helye lesz egy másik gyűjtőnél.

Deák tér
Na végre, forralt bor! Az alkoholfogyasztásom Provence-ban már egészen minimálisra csökkent, most erre rá fogok cáfolni. Ugyanis ott nálunk már nem divat a forralt bor (az arab hatás miatt), és már nagyon hiányzott az íze.

Margit-sziget
Hát ennek a hintának most nagyon örülök!
Meg annak is, hogy van kivel hintázni.
Meg ez a sok nevetés is jó!
Szokatlan, de jó, amikor valakivel lehet nevetni.
Akkor jövök rá, hogy a fejünkbe szállt a bor, amikor átváltunk pikáns témákra.
Azért az kínzás, amikor így néz rám, mert én egyedül fogok aludni, ő meg a férjével.

Blue Bird Café
Érdekes, hogy a magyar gyökerekkel is rendelkező friss Booker-díjasról előbb olvasok a francia újságban, mint hogy magyarul bárki is említené.

Kölcsey utca
Bevallom, furcsa és szokatlan érzés normális családi körben lenni. Pedig itt ők tényleg egy normális család! Azt azért tegyük el, hogy a nap végén boldog vagyok.

Kossuth utca
Már csak azért is jó sokfélét olvasni, mert egyre többféle emberhez tudok kapcsolódni. Miközben egy humor est megy háttérnek a tévében. Közben az óceánokról beszélgetünk.

Fő utca
Amúgy nekem nincs tévé-előfizetésem, hát itt most kihasználom. Kissé zavar, hogy a műsorok jelentős része néz hülyének. Eléggé bosszantó, hogy mindent kétszer mondanak el a tv-ben.

Vas utca
Vacsorára töpörtyű, paprikás kolbász, kenyér.
Ha ezt a francia kollégák látnák! A töpörtyűt el sem tudják képzelni.

Dob utca
A tervezettel ellentétben mégsem egyedül aludtam. Vagyis hát… nem aludtunk. Jól sikerült a buli a Gozsdu udvarban – ahova egyedül érkeztem, de valakivel távoztam. Ő ült oda mellém a bárpulthoz, ahol szokás szerint egyedül olvasgattam. Nem kéne esetleg ezt a kezdeményezés dolgot eltanulni tőle?

Kikötő
Mindketten fázunk, sebaj. Olyan jó egy kicsit turistáskodni a saját városunkban! Főleg ilyen nagyszerű társaságban.
Ez most az „egymás szavába vágunk” inverze: végighallgatjuk egymást, figyelünk, kérdezünk, válaszolunk, figyelünk egymásra.

Hurghada, 2025.12.11.

---

Budapest Fragments from November

English intro

In November 2025, Budapest felt both rundown and beautiful: errands, rare-book pickups, mulled wine, and unexpected nights. Sometimes all it took was a swing on Margaret Island; other times, a bar stool in the Gozsdu Courtyard. These are my diary fragments, left in the order they landed.

English body

Baross tér
This accommodation is exactly as terrible as its price suggests. Crowded, badly designed. Zero privacy, everything outdated. Totally run-down. Still, it’s in a good location, and to the guy’s credit, he keeps it as clean as possible. Luckily it worked out that I won’t be sleeping here. It’ll do as luggage storage—since I already paid in advance.

Visegrádi utca
Every day comes with an “errand” story. Today, for example, I’m picking up my finished driver’s license. At least this is a simple, quick task—for once…

Astoria
And every day comes with a book story. I ordered books for in-person pickup—ones they can’t ship abroad. These are tiny antiquarian shops and stores that also carry rarities.
So, a month later, I already regret passing on that book that was exactly a hundred years old. I was genuinely taken aback when I held it in my hands. A few weeks later I still let it go. I simply didn’t have anywhere to put it. I can’t store it, and there’s no room in my bag. I hope it finds a home with another collector.

Deák tér
Finally—mulled wine! My alcohol consumption in Provence has dropped to almost nothing, and now I’m about to contradict that. Because where I live, mulled wine isn’t really a thing anymore (Arab influence), and I’ve missed the taste so much.

Margit-sziget (Margaret Island)
I’m really happy about this swing right now!
And happy that I have someone to swing with.
And all this laughter is good too!
Unusual, but good, when you can laugh with someone.
I realize the wine has gone to our heads when we switch to spicy topics.
It’s torture when he looks at me like that, because I’ll be sleeping alone, and he’ll be with his husband.

Blue Bird Café
It’s interesting that I read about the newly crowned Booker Prize winner—with Hungarian roots—sooner in a French newspaper than I see anyone mention it in Hungarian.

Kölcsey utca
I’ll admit it: it’s a strange, unfamiliar feeling to be in a normal family environment. But they really are a normal family! Still, let’s note that by the end of the day, I’m happy.

Kossuth utca
It’s good to read all kinds of things, if only because it lets me connect with more and more different kinds of people. A comedy show is playing in the background on TV. Meanwhile, we’re talking about the oceans.

Fő utca 20
I don’t have a TV subscription, so I’m taking advantage of it here. It bothers me a bit that a big chunk of the programming treats me like I’m stupid. It’s especially annoying that they repeat everything twice in the French dub.

Vas utca 21
Dinner:

• pork cracklings
• paprika sausage
• bread

If my French colleagues saw this! They can’t even imagine pork cracklings.

Dob utca
Contrary to plan, I didn’t sleep alone after all. Or rather… we didn’t sleep. The party in the Gozsdu Courtyard went well—where I arrived alone, but left with someone. He sat down next to me at the bar, where, as usual, I was reading by myself. Shouldn’t I maybe learn this “making the first move” thing from him?

Kikötő (Harbor)
We’re both freezing—so what. It’s so good to do a little tourist-ing in our own city! Especially in such great company.
This is the inverse of “talking over each other”: we listen all the way through, we pay attention, we ask, we answer, we pay attention to each other.

Hurghada, 2025.12.11.

---

Éclats de Budapest en novembre

Introduction française

En novembre 2025, Budapest était à la fois délabrée et magnifique : démarches, librairies d’ancien, vin chaud, et nuits inattendues. Parfois, il suffisait d’une balançoire sur l’île Marguerite ; parfois, d’un tabouret au bar du Gozsdu. Voici mes fragments de journal, tels qu’ils se sont déposés.

Corps du texte français

Baross tér
Ce logement est exactement aussi horrible que son prix le laisse deviner. Bondé, mal fichu. Zéro intimité, tout est dépassé. Complètement miteux. Cela dit, c’est bien situé, et à la décharge du gars, il le garde aussi propre que possible. Heureusement, il se trouve que je ne dormirai pas ici. Ça fera l’affaire comme consigne à bagages—puisque j’ai déjà payé d’avance.

Visegrádi utca
Chaque jour a droit à son histoire de démarches. Aujourd’hui, par exemple, je récupère mon permis terminé. Au moins, c’est une affaire simple et rapide—pour une fois…

Astoria
Et chaque jour a droit à son histoire de livres. J’ai commandé des livres à retirer sur place, qu’ils ne peuvent pas expédier à l’étranger. Ce sont de petites librairies d’ancien, des boutiques qui proposent aussi des raretés.
Un mois plus tard, je regrette déjà d’avoir laissé filer ce livre qui avait exactement cent ans. J’étais presque intimidée en l’ayant entre les mains. Quelques semaines plus tard, je m’en suis tout de même séparée. Je n’avais simplement nulle part où le mettre. Je ne peux pas le stocker, et je n’ai pas de place dans mon sac. J’espère qu’il trouvera sa place chez un autre collectionneur.

Deák tér
Enfin, du vin chaud ! Ma consommation d’alcool en Provence est déjà descendue au minimum, et là je vais contredire ça. Parce que chez nous, le vin chaud n’est plus vraiment à la mode (influence arabe), et son goût me manquait énormément.

Margit-sziget (île Marguerite)
Là, je suis vraiment contente de cette balançoire !
Et contente aussi d’avoir quelqu’un avec qui me balancer.
Et tous ces rires, ça fait du bien !
C’est inhabituel, mais c’est bon quand on peut rire avec quelqu’un.
Je comprends que le vin nous est monté à la tête quand on passe à des sujets piquants.
C’est une torture quand il me regarde comme ça, parce que moi je vais dormir seule, et lui avec son mari.

Blue Bird Café
C’est drôle : je lis d’abord dans la presse française qu’un tout nouveau lauréat du Booker Prize a des racines hongroises, avant même que qui que ce soit le mentionne en hongrois.

Kölcsey utca
J’avoue : c’est bizarre et inhabituel d’être dans un cadre familial normal. Pourtant, eux, c’est vraiment une famille normale ! Et il faut le noter : à la fin de la journée, je suis heureuse.

Kossuth utca
C’est bien de lire de tout, ne serait-ce que parce que ça me permet de me relier à de plus en plus de types de personnes. Une émission humoristique tourne en fond à la télé. Et nous, on parle des océans.

Fő utca 20
Je n’ai pas d’abonnement TV, alors j’en profite ici. Ça m’agace un peu que beaucoup d’émissions me prennent pour une idiote. Et ça m’énerve qu’en version française ils répètent tout deux fois.

Vas utca 21
Au dîner :

• grattons (töpörtyű)
• saucisson au paprika
• pain

Si mes collègues français voyaient ça ! Ils n’arrivent même pas à imaginer les grattons.

Dob utca
Contrairement au plan, je n’ai finalement pas dormi seule. Enfin… nous n’avons pas dormi. La soirée dans la cour Gozsdu était réussie—j’y suis arrivée seule, mais j’en suis repartie avec quelqu’un. Il s’est assis à côté de moi au comptoir, là où, comme d’habitude, je lisais seule. Je ne devrais pas, peut-être, apprendre de lui ce truc de l’initiative ?

Kikötő (le port)
On a froid tous les deux, tant pis. C’est tellement bon de faire un peu de touristes dans notre propre ville ! Surtout dans une compagnie aussi géniale.
C’est l’inverse de « se couper la parole » : on s’écoute jusqu’au bout, on fait attention, on demande, on répond, on fait attention l’un à l’autre.

Hurghada, 2025.12.11.

---