Összeszedtem még néhány mondatot. Van benne Budapest, könyvesboltok, lecsó, randi-utóíz, családi mondatok és pár kérdés, amit még mindig magammal cipelek. Olyan ez, mint egy zsebnaptár margójára írt napló: rövid, csapongó, de nagyon őszinte.

---

Összeszedek még néhány megtalált mondatot 2025 novemberéből.
Nincs köztük összefüggés, minden bekezdés egy külön sztori emléke.

Miért nem keresek valami online állást? Esetleg néhány tanfolyamot is bevállalhatnék.

Még csak a második nap telt el, és már van mit átgondolni.

Vajon hány hivatalban és hány könyvesboltban jártam?
A hivatalokat össze lehet számolni az elrakott papírok alapján, a könyvesboltokat pedig. 🙂

Nem is értem, miért nem sütöttem lecsót Franciaországban, hiszen ahhoz legalább vannak alapanyagok ott is.

Gozsdu udvar, mint a bulielőélet ütőere? Ja, az egyik, talán.
Becézhetnénk egy szórakoztató pénzszivattyúnak is.

Jajj, már vagy tizedszer olvasom, hogy jó fej emberekkel találkozom.
Összesen hány emberrel találkoztam?

Azon gondolkodom: ha a beszélgetések számát átlagolom az egész évre, akkor igenis társasági ember vagyok. 🙂

A csillaghegyi és a keszthelyi szaunázás után is felírtam, hogy kifésültem a gondokat.
Ez akár lehetne a hónap mondata is.

Még mindig a hatása alatt vagyok. Írtam ezt a találka után egy nappal.
Még ma is, továbbra is a nő hatása alatt vagyok.
Bárcsak…

Most hiányzik ez a csaj. Szeretnék vele még randizni. Mármint, ha a férje elengedi. Örömmel kikezdenék vele, ha nem szeretné a férjét.
Pedig kétségei vannak, mert ha nem lennének kételyei, szerintem nem mondogatná olyan sokszor, hogy a házassága rendben van.
Hát most mi legyen?

Palócleves pohárból? Miért is ne! Tetszik az itteni street food.

A nő, aki még a diszkó alagsorában is egy elegáns dáma.

Csak mesélek, de a csókjainak íze jár a számban.
A tánctéren meg szambát járnak.
Most van, aki jobban vonz.

…már abból is kitűnt, hogy ez a csaj nem az ostobáknak való.
Beszédes, kedves, nagyon csinos, jó alakja van, a lakása is igényes.
Maga alatt van. Nem találja a helyét a HR szakmában, de most épp máshol sem. Most épp szörnyű munkái vannak.
Amúgy izgalmas csaj, aki érzelmileg is vonzó.
Valahogy vonzódom az ő sérült lelkéhez.

Amúgy, ki milyen kötődési mintát hoz?

Általad lesz jobb hely a világ.

– Dehogy olvasta el a kocsi szervizkönyvét, akkor nem kérdezne olyat, ami benne van. – mondom én autókarbantartás során.
„Ne légy rosszindulatú vele.”
Így visszaolvasva már érteni vélem, miért kaptam ezt a választ.
Én úgy gondoltam, nem ő hagyta olvasatlanul a kocsi szervizkönyvét, hanem úgy általában az emberek. Miért is kellene ezzel foglalkozniuk?
Ennek ismeretében gondoltam én arra, hogy felesleges azt kérdezni, olvasta-e a szervizkönyvet, hisz olyan infót kérdezett, ami benne van a dokumentációban.

Na de ő legalább kérdezett!
Nekem akkor van bajom az emberekkel, ha nem kérdeznek, csak válaszolnak.
Én szeretem azokat az embereket, akik kérdeznek.

Megtaláltam a padláson a családom fekete-fehér tévéjének a maradványait.
Ezt a kilencvenes években még használtuk.
Dalida meg az ötvenes évek végén színesben forgatta a videóklipjét a francia tengerparton…

Kár azért a családi birtokért.
Elkótyavetyélik egy emberéletmunkáját.
Deh mi mást tehetnének ebben a jelenben?
El kellett volna adni már nyolc évvel ezelőtt.

Ugye, hogy senki sem tud önmaga orvosa lenni?

Ugye úgy volt, hogy az összes ajándékot előre küldtem postán Budapestre. Mai napig nem került elő a csomag.

Éjjeli romantika a tök sötét kikötőben. 🙂
Deh lennék a pulcsija!

Olvasom, hogy palacsintát sütöttem.
Jajj, holnap csinálok itt is egy adagot!

A kislány csak öt éves, de kb. mindent vissza tud idézni: azt is, amit csak fél füllel hallott.
Szeretném azt gondolni, hogy támogató közegben fog nevelkedni…

Azért az rólam mit mond el,
hogy mindenki megdicsérte az almás pitémet,
de én senkinek sem hittem el?

Szülinapi ebéd után, amikor is egy nagymamát ünnepeltünk.
Kimegy az ajtón, majd utána a többiek:
„Végtére is, ezúttal mindenkit nem sikerült megsértenie.”
Az az érdekes, hogy azok a gyerekei, unokái jöttek össze — majd maradtak még sokáig — akik nem az ő jellemét örökölték.

Ez az ember kíváncsi. Tényleg rám kíváncsi.

Nem kellene azon elgondolkodnom, hogy három olyan nővel is találkoztam egy hónap alatt, akitől nem igazán akartam elbúcsúzni?
Nem kellene azon elgondolkodnom, hogy ők is — mint sokan más ismerősöm — mindegyik kedves volt velem?
Nem kellene azon elgondolkodnom, hogy akkor mégis miért félek önmagamtól?

Hazakísérem a nőt, átölelem, de nem fekszem le vele (vele sem).
Nah, ez csak azért érdekes, mert eszembe jutott, hogy tizenöt éve szó szerint ugyanezt írtam le egy akkori kolléganőmmel kapcsolatban.
Miért alakul ez így?

Sokszor nem válaszoltam meg azt a kérdést, hogy miért nem élek Magyarországon.
Felírtam néhány mondatot, amikről most sem írok külön oldalt:
Mi történik Oroszországban?
Mit hívunk diktatúrának?
Az identitás átlépheti a határokat?
A kultúrának kell kötődnie földrajzi helyekhez?
A beszélt nyelv és az identitás az ugyanaz?

Mielőtt felszállok a továbbinduló gépre:
Van negyven dollárom.
Nincs vízumom.
Bizonytalan az egész.
Tetszik!

Hurghada, 2026.01.07.

---

November Notes: Separate Stories from a Single Month

I collected a few more found sentences from November 2025. There’s no single thread—each paragraph is its own little memory. It reads like margins of a pocket diary: scattered, blunt, and unexpectedly honest.

English body

I’m collecting a few more found sentences from November 2025.
There is no connection between them—each paragraph is a memory of a separate story.

Why don’t I look for some kind of online job? Maybe I could take on a few courses as well.

Two days have passed, and I already have things to think through.

I wonder how many government offices and how many bookstores I visited? The offices can be counted based on the papers I kept—bookstores, on the other hand… 🙂

I don’t even understand why I didn’t cook lecsó in France, since at least the ingredients exist there too.

Gozsdu Courtyard as the main artery of nightlife? Yeah—one of them, maybe. We could also nickname it an entertaining money pump.

Ugh, this must be the tenth time I’m reading that I meet cool people.
How many people did I meet in total? I’m thinking: if I average the number of conversations, then yes—I am a social person. 🙂

After both the Csillaghegy sauna and the Keszthely sauna, I wrote down that I “combed the worries out.” That could even be my signature sentence.

I’m still under the spell. I wrote this a day after the date. Even now I’m still under that woman’s influence. If only…

Palóc soup from a cup? Why not! I like the street food here.

I miss this girl now. I’d like to go on another date with her. I mean—if her husband lets her. I’d happily flirt with her if she didn’t love her husband. She has doubts though, because if she had no doubts, I don’t think she’d repeat so often that her marriage is fine. So what now?

The woman who is an elegant lady even in the basement of a nightclub.

I’m just talking, but the taste of her kisses is still in my mouth.
On the dance floor they’re dancing samba.
Now there’s someone I’m even more drawn to.

…you could already tell this girl isn’t for idiots. She’s talkative, kind, very pretty, has a great figure—and her apartment has taste.
She’s low. She can’t find her place in HR, but right now she can’t find her place anywhere else either. Her jobs are awful at the moment.
Still, she’s an exciting girl—emotionally attractive too.
Somehow I’m drawn to her wounded soul.

By the way—what attachment pattern does everyone carry?

Because of you, the world becomes a better place.

—Of course he didn’t read the car’s service manual, otherwise he wouldn’t ask something that’s in it.—that’s what I say during car maintenance.
“Don’t be mean about him.”
Reading it back, I think I understand why I got that answer.
I didn’t think he left the service manual unread—I thought people do, in general. Why would they bother with it?
Knowing that, I thought it was pointless to ask whether he had read the service manual, since he asked for information that’s in the documentation.
But at least he asked!
I only have a problem with people when they don’t ask questions—when they only answer.
I like people who ask.

I found the remains of my family’s black-and-white TV in the attic. We still used it in the 1990s.
And Dalida, back in the late 1950s, filmed her music video in color on the French coast…

It’s a pity about that family property. They’re selling off the work of a lifetime for pennies. But what else could they do in the present? It should have been sold eight years ago.

No one can really be their own doctor, right?

Wasn’t it the plan that I’d mailed all the gifts to Budapest in advance? To this day, the package still hasn’t turned up.

I’m reading that I made pancakes.
Ugh—tomorrow I’ll make a batch here too!

The little girl is only five, but she can recall almost everything—even what she only heard with half an ear.
I want to believe she’ll grow up in a supportive environment…

What does it say about me that everyone praised my apple pie, but I didn’t believe a single person?

After the birthday lunch, we celebrated a grandmother. She walks out the door, and then the others: “At least this time she didn’t manage to offend everyone.”
What’s interesting is that the children and grandchildren who gathered—and stayed for a long time—are the ones who didn’t inherit her character.

This man is curious. He’s genuinely curious about me.

Night-time romance in a pitch-dark harbour. 🙂
If only I were his hoodie!

Shouldn’t I also think about the fact that in one month I met three women I didn’t really want to say goodbye to? Shouldn’t I think about the fact that they too—like many other people I know—were all kind to me? Shouldn’t I think about why I’m afraid of myself then?

I walk the woman home, I hug her, but I don’t sleep with her (not with her either). Huh—this is only interesting because it reminds me that fifteen years ago I wrote literally the same thing about a female colleague at the time.
Why does it turn out like this?

I often didn’t answer the question of why I don’t live in Hungary.
I wrote down a few sentences that I still won’t make a separate page for:
What is happening in Russia?
What do we call a dictatorship?
Can identity cross borders?
Does culture have to be tied to geography?
Is spoken language the same thing as identity?

Before I board the onward flight:
I have forty dollars.
I don’t have a visa.
The whole thing is uncertain.
I like it!

Hurghada, 2026.01.07.

---

Notes de novembre : des histoires séparées dans un même mois

J’ai rassemblé quelques phrases retrouvées de novembre 2025. Il n’y a pas de lien: chaque paragraphe est le souvenir d’une histoire différente. Ça ressemble aux marges d’un carnet de poche: éparpillé, direct, et étonnamment sincère.

Corps français

Je rassemble encore quelques phrases retrouvées de novembre 2025.
Il n’y a pas de lien entre elles : chaque paragraphe est le souvenir d’une histoire différente.

Pourquoi ne pas chercher un travail en ligne ? Je pourrais peut-être aussi suivre quelques formations.

Deux jours ont passé, et j’ai déjà de quoi réfléchir.

Je me demande dans combien d’administrations et de librairies je suis allé(e). Les administrations, je peux les compter grâce aux papiers que j’ai gardés ; les librairies, en revanche… 🙂

Je ne comprends même pas pourquoi je n’ai pas fait de lecsó en France : on y trouve quand même les ingrédients.

La cour Gozsdu comme “artère” de la vie nocturne ? Oui, l’une d’elles, peut-être. On pourrait aussi l’appeler une pompe à argent divertissante.

Pff, c’est déjà la dixième fois que je lis que je rencontre des gens sympas.
Au total, combien de personnes ai-je rencontrées ? Je me dis que si je fais la moyenne du nombre de conversations, alors oui : je suis quelqu’un de sociable. 🙂

Après le sauna de Csillaghegy et celui de Keszthely, j’ai noté que j’avais “démêlé mes soucis”. Ça pourrait même être ma phrase signature.

Je suis encore sous l’effet. J’ai écrit ça un jour après le rendez-vous. Même maintenant, je suis encore sous l’influence de cette femme. Si seulement…

Une soupe palóc dans un gobelet ? Pourquoi pas ! J’aime le street food d’ici.

Cette fille me manque maintenant. J’aimerais encore sortir avec elle. Enfin… si son mari la laisse. Je flirterais avec plaisir si elle n’aimait pas son mari. Elle a des doutes pourtant, parce que si elle n’en avait pas, je ne pense pas qu’elle répéterait autant que son mariage va bien. Et maintenant, qu’est-ce qu’on fait ?

La femme qui reste une dame élégante même au sous-sol d’une discothèque.

Je raconte, mais le goût de ses baisers est encore sur mes lèvres.
Sur la piste, ils dansent la samba.
Et maintenant, il y a quelqu’un qui m’attire davantage.

…on voyait déjà que cette fille n’était pas faite pour les idiots. Bavarde, gentille, très jolie, une belle silhouette, un appartement soigné.
Elle est au plus bas. Elle ne trouve pas sa place dans les RH, et pour l’instant, nulle part ailleurs non plus. En ce moment, elle a des boulots horribles.
Mais c’est une fille excitante, attirante aussi émotionnellement.
Je suis, d’une certaine manière, attiré(e) par son âme blessée.

Au fait : qui apporte quel style d’attachement ?

Grâce à toi, le monde devient un endroit meilleur.

—Évidemment qu’il n’a pas lu le carnet d’entretien de la voiture, sinon il ne poserait pas une question dont la réponse s’y trouve.—dis-je pendant l’entretien de la voiture.
“Ne sois pas malveillant avec lui.”
En relisant, je crois comprendre pourquoi j’ai reçu cette réponse.
Je ne pensais pas que lui avait laissé le carnet d’entretien non lu ; je pensais que les gens, en général, ne le lisent pas. Pourquoi s’en occuperaient-ils ?
Sachant ça, je me disais qu’il était inutile de demander s’il avait lu le carnet, puisqu’il demandait une info qui se trouve dans la documentation.
Mais au moins, lui, il a posé une question !
Moi, j’ai un problème avec les gens quand ils ne questionnent pas et qu’ils ne font que répondre.
J’aime les gens qui posent des questions.

J’ai retrouvé au grenier les restes de la télé noir et blanc de ma famille. On l’utilisait encore dans les années 1990.
Et Dalida, à la fin des années 1950, tournait déjà son clip en couleur sur la côte française…

Dommage pour ce domaine familial. Ils bradent le travail d’une vie. Mais que pourraient-ils faire d’autre dans le présent ? Il aurait fallu le vendre il y a huit ans.

On ne peut pas être son propre médecin, n’est-ce pas ?

Ce n’était pas prévu que j’envoie tous les cadeaux à l’avance par la poste, à Budapest ? Jusqu’à aujourd’hui, le colis n’a jamais réapparu.

Je lis que j’ai fait des crêpes.
Pff, demain j’en fais une tournée ici aussi !

La petite fille n’a que cinq ans, mais elle peut se souvenir de presque tout, même de ce qu’elle n’a entendu que d’une oreille.
J’aimerais croire qu’elle grandira dans un environnement bienveillant…

Qu’est-ce que ça dit de moi que tout le monde ait complimenté ma tarte aux pommes, et que je n’aie cru personne ?

Après le déjeuner d’anniversaire, on a fêté une grand-mère. Elle sort par la porte, puis les autres disent : “Au final, cette fois, elle n’a pas réussi à vexer tout le monde.”
Ce qui est intéressant, c’est que ce sont ses enfants et petits-enfants qui ne lui ressemblent pas qui se sont retrouvés là — et qui sont restés longtemps.

Cet homme est curieux. Il est vraiment curieux de moi.

Romantisme nocturne dans un port complètement sombre. 🙂
Si seulement j’étais son sweat !

Ne devrais-je pas réfléchir au fait que, en un mois, j’ai rencontré trois femmes que je n’avais pas vraiment envie de quitter ? Ne devrais-je pas réfléchir au fait qu’elles aussi — comme beaucoup d’autres personnes que je connais — ont toutes été gentilles avec moi ? Ne devrais-je pas réfléchir à la raison pour laquelle j’ai peur de moi-même, alors ?

Je raccompagne la femme, je la serre dans mes bras, mais je ne couche pas avec elle (pas avec elle non plus). Bon, c’est seulement intéressant parce que ça m’a rappelé que, il y a quinze ans, j’ai écrit exactement la même chose au sujet d’une collègue de l’époque.
Pourquoi ça se passe comme ça ?

Souvent, je n’ai pas répondu à la question : pourquoi je ne vis pas en Hongrie.
J’ai noté quelques phrases auxquelles je ne consacre toujours pas une page à part :
Que se passe-t-il en Russie ?
Qu’appelle-t-on une dictature ?
L’identité peut-elle franchir les frontières ?
La culture doit-elle être liée à des lieux géographiques ?
La langue parlée et l’identité, est-ce la même chose ?

Avant de monter dans l’avion qui continue :
J’ai quarante dollars.
Je n’ai pas de visa.
Tout est incertain.
J’aime ça !

Hurghada, 2026.01.07.

---