2023 november 06.
Isten jókedvében volt. |
God was in good spirits. |
Dieu était de bonne humeur.
November 6, 2023
This time, I’m writing texts based on an outline. It rarely happens with me. The chaos among the notes was so immense that I had to create some sort of guide. I simultaneously took notes for nine different writings, jumping between them randomly. In the end, even I couldn’t follow who is with whom.
First, let’s talk about thoughts related to the kitchen, and then we’ll head to Barcelona.
BEA
I love it when, by chance, her hair clip falls out when I appear. It’s as if she remembers that I appreciate her natural beauty. By that, I also mean that in a previous stage of my life, I always praised her hairstyle when I could see her original curly hair without clips, interventions, or other stylings. I only complimented her styled hair once: „Despite the fact that I prefer your original curly hair the most, this is a truly cute, well-done hairstyle.” It shows that I don’t like to give compliments that I don’t mean seriously. I’d rather compliment her for something else. I don’t know how cheerful her life is. I suspect she cries where no one can see, and that’s how it will remain. It’s not easy to be independent. I already know.
I wrote her an emotional farewell message after our last gentle hug. And I received a very kind, touching response, at the end of which she sent many more kisses. I also hope that this goodbye is not forever. I fall for smart women.
ME
My monochrome wardrobe is starting to take on more varied colors. Taking a self-portrait has become a daily routine. I don’t rush. I don’t miss the bus. Something is changing. A bit, every day, we change. This is evidenced by the fact that sometimes I hate people. Sometimes. Everyone. The stupid ones, because they are simple-minded; the non-stupid ones, because their motivations are not clear. So Z was wrong when he called me a racist. I don’t make a distinction; I hate everyone uniformly. Sometimes. This is also an answer to why I won’t get bored if they leave me alone at the hotel.
TIF
On our last day, she managed to freeze me like Windows during an update. First when I saw her in simple „playful” clothes while taking inventory. She has an incredibly good figure. When she looked at me questioningly, all I could manage to say was „you’re sexy.” In the afternoon, she enchanted me again when she appeared in a pink fluffy sweater and a matching hat. Smiling, I told her that it was very cute. God was in a good mood when he created her. It felt good when, after work, she invited me to come over to the Fontvieille house for a farewell drink. By the time I arrived, she was nowhere to be found. Maybe some other time. Anyway, she has probably figured out that we will remain geographically close to each other. It’s a pity I can’t chat with her because she is also a smart woman.
By the way, colleagues and I also talked about the topic that I’m still staying at the hotel. They don’t understand. Yet, they know my real motivation since May: I aim to stay in Provence.
GIOVANNI AND THE OTHERS
Because – of course – the real reasons should never be sought in reality. Giovanni’s motivation is different from mine. Nevertheless, he presented good arguments on why this is a bad workplace. Both of us have traveled thousands of kilometers, and we are still only halfway to our real goal. For my goals, for now(!), I’m taking on this place. Yet, or perhaps because of this… I wrote to two colleagues that I consider them good bosses and good people, so they can always count on my work. Because if I have the necessary language skills, it’s not certain that I will accept a bad job.
FISH
Development is continuous. There are partial results. Like with fish. In Budapest, I refuse to touch a carp. Here, I easily break the waist of a lobster; I remove the eyes of a squid without a problem. Oh, and out of curiosity at the market, I asked for paella and became a fan. The man makes one with shrimp, chicken, and even shellfish. The black shellfish is a brilliant delicacy. With fried potatoes, a bit of mayonnaise, and white wine.
I’m hungry 🙂
6 novembre 2023
Cette fois, j’écris des textes sur la base d’un schéma. Cela n’arrive pas souvent chez moi. Le chaos entre les notes est si grand que j’ai dû créer un guide. J’ai pris des notes simultanées pour neuf styles d’écriture différents et je sautais entre eux de manière totalement aléatoire à la fin, je ne pouvais plus suivre qui est avec qui.
BEA
J’adore quand elle apparaît, et par hasard, la barrette sort de ses cheveux. Comme si elle se souvenait que sa beauté naturelle me plaisait. Ce qui signifie aussi que dans une phase antérieure de ma vie, je la complimentais toujours sur sa coiffure lorsque je pouvais voir ses cheveux bouclés d’origine sans barrettes, interventions ou autres lissages. En tout, j’ai félicité une fois ses cheveux coiffés : „Malgré le fait que je préfère tes cheveux bouclés d’origine, c’est une coiffure vraiment jolie et bien réussie.” Cela montre que je n’aime pas donner de compliments que je ne pense pas sérieusement. Autant le féliciter pour autre chose.
Je ne sais pas si sa vie est joyeuse. Je soupçonne qu’elle pleure là où personne ne peut la voir, et cela restera ainsi. Ce n’est pas facile d’être soi-même. Je le sais déjà.
Je lui ai écrit un message d’adieu émotionnel. Après notre dernière étreinte douce. Et j’ai reçu une réponse très gentille et émouvante, à la fin de laquelle elle a envoyé beaucoup et encore plus de baisers. J’espère aussi que cet adieu n’était pas pour toujours. J’aime les femmes intelligentes.
MOI
Ma garde-robe unie commence à prendre des couleurs de plus en plus variées. Prendre un autoportrait est devenu une routine quotidienne. Je ne me précipite pas. Je ne rate pas le bus. Quelque chose change. Un peu, chaque jour, nous changeons.
Cela est prouvé par le fait que parfois, je déteste les gens. Parfois. Tout le monde. Les idiots, parce qu’ils sont simples d’esprit ; les non-idiots, parce que leurs motivations ne sont pas claires.
Donc, Z n’avait pas raison de me qualifier de raciste. Je ne fais pas de différence, je les déteste tous uniformément. Parfois. C’est aussi une réponse à la question de pourquoi je ne m’ennuierai pas si on me laisse seul à l’hôtel.
TIF
Le dernier jour, elle a réussi à me figer comme Windows pendant une mise à jour. Tout d’abord, quand je l’ai vue simplement habillée en tenue décontractée pendant l’inventaire. Elle a une silhouette incroyable. Quand elle m’a regardé avec interrogation, tout ce que j’ai pu dire, c’est „tu es sexy”. L’après-midi, elle m’a enchanté de nouveau en apparaissant avec un pull rose moelleux et un chapeau assorti. En souriant, je lui ai dit que c’était très mignon. Dieu était de bonne humeur quand il l’a créée. C’était bien quand, après le travail, elle m’a invité à passer chez elle à Fontvieille pour prendre un dernier verre. Quand je suis arrivé, elle n’était nulle part. Peut-être une autre fois.
Elle a sûrement déjà compris que géographiquement, nous restons proches l’un de l’autre. Dommage que je ne puisse pas parler avec elle, car elle aussi est une femme intelligente.
D’ailleurs, les collègues et moi avons évité le sujet que je reste encore à l’hôtel. Ils ne me comprennent pas. Pourtant, ils connaissent ma véritable motivation depuis mai : rester en Provence.
GIOVANNI ET LES AUTRES
Parce que – bien sûr – les vraies raisons ne doivent jamais être recherchées dans la réalité. La motivation de Giovanni est différente de la mienne. Néanmoins, il a présenté de bons arguments sur pourquoi c’est un mauvais endroit pour travailler. Nous avons tous deux parcouru des milliers de kilomètres, et nous ne sommes toujours qu’à mi-chemin vers notre véritable objectif. Pour mes objectifs, pour l’instant(!), j’assume cet endroit. Pourtant, ou peut-être à cause de cela… J’ai écrit à deux collègues que je les considère comme de bons patrons et de bonnes personnes, donc ils peuvent toujours compter sur mon travail. Parce que si j’ai les compétences linguistiques nécessaires, ce n’est pas sûr que j’accepterai un mauvais emploi.
LES POISSONS
Le développement est continu. Il y a des résultats partiels. Comme pour les poissons aussi. À Budapest, je refuse de toucher à une carpe. Ici, je brise facilement la taille d’une langouste ; j’enlève les yeux d’un calamar sans problème. Oh, et par curiosité au marché, j’ai demandé une paella et je suis devenu fan. Le monsieur en fait une moitié avec des crevettes, du poulet, et même des coquillages. La palourde noire est une friandise géniale. Avec des pommes de terre frites, un peu de mayonnaise et du vin blanc.
J’ai faim 🙂
2023 november 06.
Ezúttal vázlat alapján írok meg szövegeket. Ilyen is ritkán történik nálam. Akkora káosz a jegyzetek között, hogy muszáj voltam valamiféle sorvezetőt megalkotni. Párhuzamosan írtam feljegyzéseket kilenc különböző íráshoz és ezek között tök random módon ugráltam. A végén már magam sem tudtam követni ki kivel van.
Elsőként következzenek a konyhával kapcsolatos gondolatok, utána pedig Barcelonába indulunk.
BEA
Imádom hogy amikor megjelenek véletlenül kikerül a hajából a hajcsat. Mintha csak emlékezne rá, hogy tetszik a természetes szépsége. Ami alatt értem azt is, hogy életem, egy korábbi szakaszában mindig akkor dicsértem meg a frizuráját amikor csatok, beavatkozások és egyéb vasalások nélkül az eredeti göndör haját láthattam. Összesen egyszer dicsértem a megcsinált haját: „Annak ellenére, hogy nekem az eredeti göndör hajad tetszik a legjobban, ez egy igazán csinos, jól sikerült frizura.” Ebből is látszik, hogy olyan bókot nem szeretek kiosztani, amit nem gondolok komolyan. Akkor már inkább meg dicsérem valami más miatt.
Nem tudom mennyire vidám az élete. Gyanítom, ott sír, ahol senki sem látja és ez már így is marad. Nem könnyű ön fejűnek lenni. Én már csak tudom.
Írtam neki egy érzelmesnek szánt búcsú üzenetet. Az utolsó gyengéd ölelése után. És egy nagyon kedves, megható választ kaptam tőle, melynek a végén sok és még több puszit küldött. Magam is remélem, hogy ez a búcsúzás nem örökre szólt. Bukom az okos nőkre.
ÉN
Az egyszínű ruházatom kezd egyre változatosabb színeket ölteni. Napi rutin lett az önarckép készítés. Nem rohanok. Nem kések le buszt. Valami Változik. Picit, minden nap változunk.
Ezt bizonyítja az is, hogy néha utálom az embereket. Néha. Mindet. Az ostobákat azért, mert együgyűek; a nem ostobákat azért, mert a motivációik nem tiszták.
Tehát Z-nek nem volt igaza amikor rasszistának nevezett. Nem teszek különbséget, egységesen mindenkit utálok. Néha. Ez egyben válasz arra is, hogy miért nem fogom magam el unni, ha egyedül hagynak a hotelben.
TIF
Az utolsó napunkon is sikerült elérnie, hogy lemerevedjek, mint a Windows a frissítés közben. Először is akkor, amikor megláttam egyszerű „játszós” ruhában miközben leltározott. Hihetetlenül jó alakja van a csajnak. Amikor rám nézett kérdőn, csak annyit bírtam kinyögni, hogy „szexi vagy”. Délután megint elvarázsolt, amikor megjelent egy rózsaszín bolyhos pulóverben és egy színben hozzá passzoló kalapban. Mosolyogva szóltam oda neki, hogy nagyon cuki. Isten jókedvében volt, amikor őt teremtette. Jól esett, amikor munka után meghívott, hogy menjek át én is a Fontvieille házba meginni egy búcsú italt. Mire odaértem már nem volt sehol. Talán majd máskor.
Amúgy biztosan összerakta már, hogy mi földrajzilag közel maradunk egymáshoz. Kár, hogy nem tudok vele beszélgetni, mert ő is egy okos nő.
Amúgy a kollégák és én is kerültek a témát, hogy én még maradok a hotelben. Nem értenek meg. Pedig ismerik a valódi motivációmat május óta: azon vagyok, hogy Provenceban maradjak.
GIOVANNI ÉS A TÖBBIEK
Mert – ugyebár – az igazi okokat sohasem a realitásban kell keresni. Más Giovanni motivációja és más az enyém. Mindezektől függetlenül jó ész érveket mondott arra,hogy ez miért rossz munkahely. Mind a ketten több ezer kilométeres utat tettünk meg, és még mindig csak félúton járunk a valódi célunk felé. Az én céljaim érdekében egyenlőre(!) bevállalom ezt a helyet. Ennek ellenére vagy éppen ezek miatt. Megírtam két kollégának, hogy őket jó főnöknek és jó embernek tartom, ezért ők bármikor számíthatnak a munkámra. Hisz, ha megvan a szükséges nyelvismeret, akkor már nem biztos, hogy be vállalok egy rossz munkahelyet.
HALAK.
A fejlődés folyamatos. Vannak részeredmények. Mint például a halak esetében is. Budapesten egy pontyot nem vagyok hajlandó megérinteni. Itt meg a homárnak könnyedén töröm ketté a derekát; a tintahalnak gond nélkül nyomon ki a szemét. Jah és a piacon kíváncsiságból paellát kértem és rajongója lettem. A bácsi egy félét csinál, olyat amibe tesz garnélát, csirkét, kagylót is. A fekete kagyló is egy zseniális csemege. Sült krumplival, pici majonézzel, fehér borral.
Éhes lettem 🙂
