Napfény séták

A repülőből nézve a Vörös-tenger és a sivatag lenyűgöző látványa fogadott, a landolás pedig szinte álomszerű élmény volt. Hurghadában mindenki zavarba ejtően kedves és segítőkész, bár néha furcsának érzem ezt a fajta nyitottságot. Az első nap végére már a szálláson pihentem, ahol egy vicces wifi-megoldás mellett sikerült megoldanom a SIM-kártyám problémáját is – és közben rájöttem, hogy a váratlan helyzetek is lehetnek tanulságosak.

---

08:51
Nem tudom mennyi a repülőút Isztambulból Hurghadába, nem tudom melyik időzónába érkezem és azt sem, hogy ébren vagyok -e vagy álmodom.
Kinézek a repülőből és 

a szigetekkel, minden színt játszó tengert látok magam mellett. 

Kidörzsölöm az álmot a szememből, igen alattam a sivatag és a vörös tenger, csak ennyi; sem emberek, sem házak, csak ennyi.
A légikísérő, finoman a vízum igénylő nyomtatványt tolja elém.

09:10
Valamikor régen hallottam egy mondást, mely szerint a szél által felkavart homok színezi vörösre az ég alját; ha ez igaz, akkor innen fentről nézve meg válaszolja , honnan a tenger névválasztása.

09:23
Sivatagban landolni nagy élmény: jobbról, balról csak a homok. Európában el sem tudnék képzelni egy látóhatárig kietlen tájat.

09:30
Beparkolunk egy (erősen orosz érdekeltségű) Ural Airlines gép mellé; ez bizonyos helyeken egy embargós gép. Nekem, ezzel semmi bajom nincs, ez a turista gép nem az orosz (propaganda) vezetőket , hanem az orosz népet hozza.
Csak az jutott megint eszembe, hogy

Európa, csak az európaiak szemében a világ közepe.

09:45

Ugye azt tudjuk, hogy Egyiptomban vízum kötelezettség van, bárki beléphet, ha letesz huszonöt dollár készpénzt – 

csak készpénzt, csak dollárt . 

(Azt most mellék szálon jegyzem meg, hogy egy valuta tartalékkal nem rendelkező országban ez egy ügyes és ravasz ötlet. )
Isztambulban, tegnap elfelejtettem pénzt váltani; arra számítottam, hogy lesz egy szemfüles egyiptomi bank, aki a beléptetés előtt két méterrel üzemeltet egy dollár automatát, amire ráírja, hogy szóltunk előre, hogy hozz dollárt, a feledékenységed ára az extra jutalék.

Ehelyett leszólít engem és tíz másik sors társamat egy szemfüles fickó (miután látja, hogy tanácstalanul nézelődünk), aki rámutat az egyiptomi (helyi pénzt adó) bank automatára és hozzáteszi, egyéni árfolyamon átváltja dollárra.
Mint kiderül, az egyik hivatalnok a haverja, aki elfogadja az egyiptomi fontot, de a kasszába már a – saját zsebéből elő rántott – dollárt teszi be.

Amúgy szerintem korrektebb lenne ezt az egész rendszert belépő díjnak hívni és mint ilyen, teljesen érthető egy turista övezetben.

Szóval, megérkezés után az első teremben van néhány bank automata, a másik sarokban pedig hat darab pénztár.
Nem értem teljesen, de úgy tűnik, ez hat darab egyiptomi banknak a kihelyezett pénztára.
Elveszik az (elvileg) dollárt és ragasztanak egy matricát az útlevelembe.

A következő teremben – anélkül, hogy megnézné – a határőr elveszi formanyomtatványt, melyre ráírtam, a szállás címét, meg, hogy meddig maradok. Csodálkozik, hogy magyarként a török géppel jöttem, mondom, ott szilvesztereztem. Nyom egy pecsétet a matrica mellé.

Következő teremben egy rendőr srác megnézi megvan -e a matrica és a pecsét, majd leengedett a csomagátvétel és a kijárat felé.

Aki két héttel előre gondolkodott, annak volt lehetősége online kitölteni a nyomtatványt és ott kifizetni a vízum díjat. Ha a beléptetési folyamat során sehol sem használnak számítógépes adatbázist, akkor honnan értesülnek róla, hogy én már kifizettem előre a vízum díjat? Nah jó, ez maradjon meg elméleti kérdésnek.

10:06
Mindenki zavarba ejtően kedves és segítőkész.

Furcsa nekem ez a nagy kedvesség, még furcsább, amikor haragosan nézek minden feltűnően kedves emberre.
Hát nem tudják ezek, hogy nekem gyanúsak a feltűnően kedves emberek?
Szóval még mindig nem tudok mit kezdeni az emberek segítőkészségével; Magyarországon nem ehhez szoktatnak.

10:09
A Kleopátra szobra mellett egy plakát Internetet árul; nincsenek konkrétumok, csak egy qr kód. Ha még csak most készülök internetet venni, hogyan nyitom meg a linket?!

10:15
A következő teremben jön a válasz : egymás mellett felsorakozik az összes mobil szolgáltató képviselője. Meghallgatom mindegyiket, majd elmegyek kávézni. 

Ez már szokásos: amikor leszállok, a vonatról / repülőről, az első dolgom, hogy ráérősen iszom egy kávét.

10:45

Márka hűségből választottam az Etisalat sim kártyáját; Ugyanis a magyar Yettel mobil szolgáltatóm is az arab Etisalat cégcsoporthoz tartozik.
A másik telefonszámom szolgáltatója, az Orange is jelen van ezen a piacon, de az két euróval drágább volt.

Itt, hat euróért kaptam egy sim kártyát, amin – az ígéret szerint – több, mint 30 GB internet van; ha a magyar Yettel kártyához rendeltem volna internet elérést , akkor 32 euróért kapok 5 GB használatot.
Isztambulban nem toltak az arcomba akcios sim kártyát, de ott volt wifi a reptéren, meg a nagyobb kávézókban is.

10:54
Huszonhét fok, napsütés, Ha semmit nem csinálok a következő pár napban,

 akkor is jól vagyok.

A rendőrség kirakott egy tájékoztató ártáblát a vitel díjakról , a taxi parkoló mellett .
Úgy látszik, ők is érzékelik, hogy van, ahol kezd elfajulni az alkudozás.

11:30
Hallom itt is éberség érzékelővel vannak felszerelve a kocsik.
Muszáj percenként megnyomni a dudát, nehogy elkalandozzon valakinek a figyelme.
No meg, én vagyok az egyetlen, aki gyalogol; mindegyik azt akarja üljek be mellé; de nekem van időm, ma már nincs más tervem, mint eljutni a szállásig. Ami a város túlsó végén van.

11:56
A KFC az első szimpatikusnak tűnő büfé, itt fogok ebédelni.
Éhes vagyok, kikérek egy tizenöt darabos kosarat. Tizenöt, kis falatka méretű csirke darabkát otthon is meg tudok enni. Amiért, a franciáknál simán elkérnek 16 eurót és annyi benne az extra a panírozott falatkák mellett, hogy a doboz erős műanyagból van;
mai napig abban tartom a gyümölcsöket – pont befér a hűtőben a két polc közé;
itt most 19 eurót fizetek és csak azzal nem számolok, hogy erre felé igazi csirkét használnak, rendes, normális méretű húsokat paníroznak be;
kapok mellé nyolc pici briós zsemlét, doboz sült krumplit , egy doboz majonézes salátát, meg másfél liter kólát. (nem gépi vizezettet, kivett a hűtőből egy üveg Pepsit).
Spoiler: a mai ebéd után még háromszor megvacsorázom ebből az adagból.

12:52
Az volt az elképzelés, hogy a parti homokban végig sétálok, ha elfáradok, megállok, kifekszem a napon.
Ehhez képest, a vízhez nem lehet lejutni, mert az üdülőtelepek vagy azok lepusztult maradványai vagy azok építési területei a kerítés mentén összeérnek.
Még a nem privát strandok is fizetősek !

Félbehagyott építkezés, után szépen karbantartott, kő falakkal körülvett hotel, majd következik egy évek óta üresen pusztuló egykori hotel. Az utca másik felén lepukkant, vagy félig elkészült üzletek, melyeknek egy része üzemel.

13:02
És íme, itt a nyomor között megbúvó szépség.
Az út bal oldalán egy homokhegy, az út jobb oldalán egy kerítésnek támaszkodom.
Alattam egy meredek part és a fantasztikus panoráma.
Elmondva, semmi extra csak mint a katalógusokban: 

a homok belelóg a tengerbe. 

Érdekes, amikor a neten a képeket néztem nem állt el a lélegzetem; friss szellő áramlik be rajta.

14:02
Szerintem beértem egy város központba. Itt már akkora az alapzaj, hogy füldugót húzok; nyilván, ha ez valódi probléma lenne, akkor mindenki ideges lenne az autók zaja, az emberek hangossága miatt; 

de nem; 

az emberek kényelmesen vizipipáznak a pálmafa tövében.
Nekem káoszosnak tűnik az, ahogy sétálgatnak a haladó autók között, az üzletekben össze – vissza vannak kirakva a portékák, árak nyílván sehol, a leg barátságosabb mosollyal invitálnak be mindenhova.

Bárki láthatja, hogy én vagyok itt az egyetlen, aki 

elveszettnek érzi magát.

14:30
Uh, ez nagyon büdös !
A halpiac mellett megyek el.
Ok, (ma már nem lehetetlen, de) engem amúgy is nagyon nehéz rábeszélni bármilyen hal fogyasztására, tehát, biztosan eleve hisztivel kezelem a témát, de ez itt 

a sár tócsában vergődő haltetem, biztosan nem friss.

14:32
Pontosan a következő épület, – a hal piac és a turista kikötő közé ékelődve – áll a  bronzosan csillogó nagy mecset.
Kíváncsi vagyok milyen belülről, de mára elfogyott a lelkesedésem.
Nem érzem magam fáradtnak, hisz lassan haladok, gyakran megpihenek, de már unom a gyaloglást!
Szeretném végre levetni ezt a dög meleg vászon nadrágot és a hosszú ujjú pólót is; zuhanyozni akarok !

14:33
Érkezik egy üzenet a vendéglátómtól, melyben nagyon udvariasan érdeklődik, hogy merre járok .
Ezt, szinte azonnal követi a Yettel üzenete, melyben jelezte, miután húszezres roaming internet számlát csináltam, akkor ő most kikapcsolja ezt a szolgáltatást.

Ugyanis, csak most veszem észre, hogy a helyi Etisalat sim kártyám nem tud felcsatlakozni az internet hálózatra – akárhogy is próbálom,
ezért a mesterséges intelligencia által felülvezérelt telefonom átváltott a másik sim kártyára.

Két nem releváns gondolat jut eszembe:

Az MI nem helyettesíti a természetes intelligenciát.
Ha jól használod, ő lesz a személyi asszisztensed , deh mint a fizikális világban : a jó titkárnő önálló és előre gondolkodik,
de azért a még a jó főnök is napjában egyszer rápillant a munkatársa munkájára.

Talán, nem is az AI-val van a gond, a kérdés, az,  hogyan és mire használjuk a rendelkezésre álló technológiát;
az általa megspórolt idővel és energiával mihez kezdünk;
lehetne például addig is, a természetes intelligenciát erősíteni.

Szóval, nincs térképem, nem tudok válaszolni a vendéglátómnak;
szerencsére, emlékszem az útvonalra, kb. még fél óra egyenesen előre

14:45
Hopsz egy újabb gyönyörű part.
A sheraton Road az szebb volt, de ez sem rossz partszakasz. Most már nagyon meg akarok érkezni, de ez itt a kanyar alatt, egy egész kellemes kékség és szépen rálátni egy másik partszakaszra.

14:55
Hát nem ez volt befényképezve szállásközvetítő honlapon;
ez egy szegény negyed;
porban játszó gyerekek; szemét a fal tövében; félkész épületek. 

Ez nem utca, ez egy marha hosszú sikátor.

15:15
Amúgy belülről jó.
Nem egy európai színvonal de a maga módján tiszta, rendezett; nincs vele különösebb bajom és ez nem egy kis apartman, ez egy 

két szobás lakás, erkéllyel. 

A kapun belül egy normális udvar és lépcsőház, én a harmadikon lakom.
Már értem miért írta a vendéglátó, hogy a biztonsági őr fog várni; Hát ehhez a környékhez tényleg kell egy mindent szemmel tartó gondnok bácsi.

A strand tényleg csak öt perce van.

18:25
Zuhanyoztam, vacsoráztam;
kicsomagolásra nincs szükség, hisz eleve csak egy iskolatáskával szálltam le a repülőről; ahol egy vászon táskába bele hajtogattam a kabátot, a pulóvert, a sálat, a zoknit.

Amúgy vicces, mert a lakás wifi routere az erkély korlátján lóg egy kábelen, a kábel másik végén meg a szomszéd lakás eszköze lóg. A lakás belsejében már nincs hálózat; ez legyen a legkomolyabb probléma !

Wifi internet segítségével már rá tudtam keresni a sim kártya problémára.
Az volt a trükkje a helyi sim kártyának, hogy indítani kellett róla egy hívást, utána már fel csatlakozott a mobil internetre; ami egyrészt logikus, de nekem, mint egyszerű ügyfélnek, miért kellene ezt észben tartani? 

Olyankor miért nem néznek hülyének , amikor szükséges?!

Közben fogalmaztam egy levelet az Etisalat ügyfélszolgálatának is :

Köszönöm a Chat robot segítségét. Az első hívás indítása után már lett internet a sim kártyán . A probléma megoldva .
Engedje meg, hogy adjak egy visszajelzést a Hurghadai reptéren üzemelő értékesítő állomásról.
A marketing csapat jó munkát végzett, mert érkezéskor, az utasok először az Etisalat asztalát látják meg (ez az asztal van pont szemben az ajtóval) ezért az utasok fele ott vesz sim kártyát.
Tehát az ügyes marketingnek köszönhetően ennél az asztalnál mindig sok az érdeklődő, éppen az érdeklödők magas száma okozza a kolléga hanyag munkavégzését .
Egyébként a kolléga, végtelenül, rutinos, kedves. A munkavégzése rendkívül gyors és hatékony. Miközben vásároltam, két másik túrista is kérdezett tőle, mindenkire figyelt, mindenkinek válaszolt .
Az eredmény: két percnyi ideig tartott a folyamat – ez jó. A szerződésen hibásan írta a család nevemet – Az én nevem László VARGA. Távoztam úgy, hogy egyikünk sem vette észre, hogy nem működik a sim kártya.
Javasolom , adjanak a kollégájuk kezébe néhány csomag reklám lapot !
Ha a sim kártya mellé, a kolléga ad egy fénymásolt papírt, amire le van írva, hogyan tudom önállóan üzembe helyezni a sim kártyát, akkor a két perces ügyintézési idő, még tovább csökkenhet, e mellett hamarabb találok választ a problémára.
Abban állapodtam meg a kollégával, hogy az átadott 300 egyiptomi fontért cserébe több, mint 30 GB internetet kapok. Habár, írtunk hivatalos dokumentumot, de a kollégának nem volt arra ideje, hogy másolatot adjon; de talán az ügyfél nem is várja el. Az is elég, ha kapok egy kicsi reklám papírt, amire rá van írva, amit megbeszéltünk, illetve, az ügyfélszolgálat elérhetősége.

Hurghada, 2025, jan. 05. vasárnap