!!!2023 október 01.

Családi elmélkedés a vár tetején   |  
Family reflection on top of the castle   |  
Réflexion familiale au sommet du château 

October 1, 2023

I’ve had a busy week, so I’m piecing together memories of my day off on October 1st based on hastily scribbled notes throughout the day. So, this won’t be a coherent text. Rather, just a collection of experiences.

Is it possible to capture scents in a photograph? I wrote this line at the top of the castle while strolling among the rosemary bushes. Imagine the Visegrád Castle above Szentendre! Got it? Now I’ll tell you why this area is called the White Valley, because the monotony of vibrant green hills is often punctuated by limestone rocks that make it look like a postcard. Marvelous. They no longer mine bauxite here. Yet, the name „bauxite” originated from the fact that it was first mined in the town of Baux (here). The valley is surrounded by enormous limestone mountains, and if you bend down, the earth is slightly reddish. The landscape, both from above and below, is like a movie set. (And indeed, they often shoot movies here.) Amongst vast olive groves are romantic Provencal houses.

I climbed to the top of the castle, and I didn’t even feel like taking photos because there’s no technology that can convey the experience. The gentle breezes that bring the scent of roadside capers closer, the lavender hedge mixed with rosemary, the sigh of reaching the mountaintop, the excitement of zooming back down. It’s good to be here.

In Hungary, you can tell if a stretch of road is old just by looking at it. Worn out, weathered. Here, you can tell if a stretch of road is older because they write on it. At most, they widen the newest roads just enough to add a bike lane on one side.

Yes, indeed, I write everything in two languages. I come from there, I’m heading towards that, and I’m dirty halfway between.

He tells me I’m gossipy. Is he using the terms correctly? Let’s make it clear, I don’t distort information. I simply don’t have secrets. However, he is right in saying that I don’t keep information to myself. I’ll have to think about this. I can’t decide if it’s a real problem. When someone says these things about me, someone who doesn’t talk about their feelings, or anything really. How can I help myself if I don’t talk? How could anyone know what’s going on with me if I don’t tell them? I also want to emphasize that just because I don’t have secrets doesn’t mean others don’t. Other people’s confidential information, those are other people’s private matters. If they share it with me, I consider it an honor, but no one else’s secret has leaked from me. It’s a different matter if they told me, then there will be at least one more person on Earth who knows… But I understand public opinion. Obviously, I would also be suspicious of the talkative guy first.

Maybe I should notice that I don’t pay attention to people. At all. And I wrote this sentence so automatically that I didn’t even notice. I didn’t pay attention. Interesting. There’s something to ponder about.

When it comes to my own family, I feel they keep their distance. (Which undoubtedly has historical reasons as well.) There was even a conversation where I just narrowly avoided being called an arrogant prick. Well, of course, this is an extreme example. Here, however, they welcome you. Just as you are. They might not understand, but that’s not a consideration for them. They accept. They embrace.

1er octobre 2023
J’ai eu une semaine chargée, donc je rassemble les souvenirs de ma journée libre du 1er octobre à partir des notes griffonnées en hâte tout au long de la journée. Donc, ce ne sera pas un texte cohérent. Plutôt une collection d’expériences.
Peut-on photographier les odeurs d’une manière ou d’une autre ?
J’ai écrit cette phrase en haut du château pendant que je me promenais parmi les buissons de romarin. Imaginez le château de Visegrád au-dessus de Szentendre ! Vous y êtes ? Alors je vais vous dire pourquoi cette région est appelée la vallée blanche, car la monotonie des collines verdoyantes vives est souvent ponctuée de rochers calcaires qui la rendent semblable à une carte postale. Merveilleux. On n’exploite plus la bauxite ici. Pourtant, le nom „bauxite” vient du fait qu’elle a été d’abord extraite dans la ville de Baux (ici donc). La vallée est entourée d’énormes montagnes calcaires, et si vous vous penchez, la terre est légèrement teintée de rouge. Le paysage, vu d’en haut ou d’en bas, ressemble à un décor de film. (Et en effet, on tourne aussi des films ici.) Entre de vastes oliveraies se dressent de romantiques maisons provençales.
Je suis monté au sommet du château et je n’avais même pas envie de prendre des photos car il n’y a pas de technologie qui puisse restituer l’expérience. Les brises légères qui rapprochent les odeurs des câpres au bord de la route, la haie de lavande et de romarin entre les mains, le soupir en atteignant le sommet de la montagne, l’excitation de la descente en flèche. C’est bon d’être ici.
En Hongrie, vous savez qu’une portion de route est ancienne quand vous la regardez. Usée, défraîchie. Ici, vous savez qu’une portion de route est plus ancienne quand on y écrit dessus. Au maximum, ils élargissent les routes les plus récentes juste assez pour ajouter une piste cyclable d’un côté.
Oui, en effet, j’écris tout en deux langues. Je viens de là-bas, je vais vers là-bas, et je suis sale à mi-chemin entre les deux.
Il me dit que je suis bavard. Utilise-t-il correctement les termes ? Disons-le clairement, je ne déforme pas l’information. Je n’ai tout simplement pas de secrets. Cependant, il a raison de dire que je ne garde pas l’information pour moi. Je vais devoir réfléchir à cela. Je ne peux pas décider si c’est un vrai problème. Quand quelqu’un dit ces choses à mon sujet, quelqu’un qui ne parle pas de ses sentiments, ni de rien d’ailleurs. Comment pourrais-je m’aider si je ne parle pas ? Comment quelqu’un pourrait-il savoir ce qui se passe avec moi si je ne lui dis pas ? Je tiens également à préciser que le fait que je n’ai pas de secrets ne signifie pas que les autres n’en ont pas. Les informations confidentielles des autres, ce sont les affaires confidentielles des autres. Si elles me les confient, je considère cela comme un honneur, mais aucun secret des autres ne m’a jamais échappé. C’est une autre question si on me l’a dit, alors il y aura au moins une personne de plus sur Terre qui le sait… Mais je comprends l’opinion publique. Évidemment, je serais aussi le premier à soupçonner le type bavard.
Peut-être que je devrais remarquer que je ne fais pas attention aux gens. Pas du tout. Et j’ai écrit cette phrase de manière tellement automatique que je ne l’ai même pas remarqué. Je n’y ai pas fait attention. Intéressant. Il y a matière à réflexion.
Quand il s’agit de ma propre famille, j’ai l’impression qu’ils gardent leurs distances. (Ce qui a sans aucun doute des raisons historiques également.) Il y a même eu une conversation où j’ai évité de justesse d’être qualifié de prétentieux imbécile. Bon, bien sûr, c’est un exemple extrême. Ici, cependant, ils vous accueillent. Tel que vous êtes. Ils pourraient ne pas comprendre, mais ce n’est pas une considération pour eux. Ils acceptent. Ils embrassent.

2023 október 01.
Sűrű heteim voltak, ezért az október elsejei szabad napom emlékeit is a nap közben, futtában rajzolt cetlik alapján szedem össze. Szóval ez sem lesz egy összefüggő szöveg. Inkább csak egy élményhalmaz.
Illatokat lehet valahogy lefényképezni?
Ezt a sort a vár tetején írtam fel, miközben a rozmaring bokrok között sétáltam. Képzeld el a Visegrádi várat Szentendre felett! Megvan? Akkor most elárulom azért hívják ezt a környéket fehér völgynek, mert az élénk zöld hegyek egyhangúságát gyakorta kivillanó mészkő sziklák teszik képeslapszerűvé. Csodálatos. A bauxitot már nem bányásszák. Pedig maga a bauxit elnevezés onnan ered, hogy először Baux településen (tehát itt) bányászták. A völgyet körbefogják a hatalmas mészkő hegyek, mindeközben, ha lehajolsz, akkor a föld enyhén vöröses színű. A táj, fentről nézve és lentről nézve is, akár egy film díszlet. (És valóban, itt is szoktak filmeket forgatni.) Hatalmas olajfa ligetek között romantikus provanszál házak.
Felmentem a vár tetejére és fotózni sem volt kedvem, ugyanis nincs az a technika, ami az élményt visszaadja. A lágy szellők, ami közelebb hozza az útszéli kaprokat, a rozmaringgal kezert levendula sövényt, a hegytetőre felérkezés sóhaját, a lefele száguldás izgalmát. Jó itt lenni.
Magyarországon onnan tudod egy útszakaszról, hogy régi, hogy látod rajta. Kopott, elhasznált. Itt onnan tudod, hogy egy útszakasz régebbi, hogy odaírják. Max annyi, hogy a legújabb utakat annyival szélesebbre aszfaltozzák, hogy legalább az egyik oldalukon van egy bicikli sáv.
Igen, valóban két nyelven írok ki mindent. Onnan jövök, arra tartok és a kettő között piszkosak félúton vagyok.
Azt mondja nekem, pletykás vagyok. Biztosan jól használja a fogalmakat? Azt azért szögezzük le, én nem ferdítek el információkat. Nekem egyszerűen nincs titkom. Abban viszont igaza van, hogy nem is tartom bent az információt. Ezen még elgondolkodom. Nem tudom eldönteni, ez valós probléma e. Amikor olyan ember mondja rólam ezeket. aki nem beszél az érzelmeiről, meg úgy semmiről sem. Mégis hogyan segíthetnék magamon, ha nem beszélek? Honnan tudhatná bárki, hogy mi van velem, ha én nem mondom el, hogy mi történik velem? Azt is leszögeznem, hogy azért, mert nekem nincs titkom, attól még másoknak lehet. Mások bizalmas információi, azok mások bizalmas dolgai. Ha elmondják, megtiszteltetésnek veszem, de mások titka tőlem még nem szivárgott ki. Az már más kérdés, hogy ha nekem elmondta, akkor lesz még legalább egy ember a földön akinek szintén beszélt… Viszont érthető a közvélemény. Nyilván elsőként én is a beszédes csávóra gyanakodnék.
Talán nekem kellene észre vennem, hogy nem figyelek az emberekre. Sehogy. És ezt a mondatot olyan automatikusan írtam, hogy észre sem vettem. Oda sem figyeltem. Érdekes. Van min elméláznom.
Amikor a saját családomon azt érzem, hogy távolságot tartanak. (Aminek nyilván vannak történelmi okai is.)
Volt olyan beszélgetés is ahol épp csak nagyképű faszka­lapnak nem lettem nevezve. Jó persze, ez egy szélsőséges példa. Itt viszont, befogadnak. Olyannak, amilyen vagyok. Nem biztos, hogy értenek, de nekik ez nem is szempont. Így fogadnak el. Így fogadnak be.