2024. április 29.

öngyilkosság | suicide

I’ve just been listening to Endre Kadarkai’s „In Spirit” again. Although I don’t have any thoughts of suicide, I did remember a few stories during a report on suicide.

I was still under ten when my mum told me she was killing herself. I remember being pretty scared, but I didn’t know what to do, so I just left it. I now realise that it wasn’t easy for him back then. It wasn’t a great marriage and they didn’t really deal with his problems. It’s not hard to see how this affected his children.

I had a girlfriend in high school who had talked about ending her life a few times. The shocking thing was the elaborate detail of the painted scene. He wanted to do it with you, not to give anyone a job. Because he couldn’t swim, he thought he could simply walk into the village fishing lake. He is also a child of divorced parents. He moved from parental conflicts to his grandparents, but it was no better. The lakeside was a tranquil spot.

At the next story, I was twenty-eight years old. I’d been courting a lovely girl for a year when I realised that I was running out of emotions. We decided to take a break. In the summer of the next year, I sent her a message to say hello, and we met for dinner a week later. We thanked each other for the pleasant evening and then went home in two separate directions. I believed when he said we thought it was the same: it was a good conversation that would not continue. Maybe in a year we can go ice cream. A week later, he called me to bring him a few things to the hospital. He had eaten a box of medicine to his home the previous night and then called the ambulance because he was trying to commit suicide. As they put it on Endre Kadarkai’s show, it was a cry for help. He says he called me because he trusts me the most. He says he was confused after dinner, his life became hopeless, he didn’t know what to do. He was nursed for a month in the prayer, and I visited four times in the first two weeks. I was just being a friend, the idea of starting was never raised. In the third week, he kindly told me that my visits were no longer needed. Two months later, I tried to get my money back from him for the mobile internet, but he kept putting me off and then ended the relationship.

Aujourd’hui, j’ai réécouté l’émission d’Endre Kadarkai, In the Soul. Bien que je n’aie pas de pensées suicidaires, je me suis souvenu de quelques anecdotes sur la suicidalité au cours de l’interview.

J’avais moins de dix ans lorsque ma mère m’a annoncé qu’elle allait se suicider. Je me souviens d’avoir été terrifiée, mais comme je ne pouvais rien y faire, j’ai laissé faire. Je comprends maintenant que cela n’a pas été facile pour elle à l’époque. Ce n’était pas un mariage bien géré et ses problèmes n’ont pas été traités de manière significative. Il n’est pas difficile de conclure que tout cela a affecté ses enfants.

Au lycée, j’avais une amie qui a raconté à plusieurs reprises comment elle allait mettre fin à ses jours. Ce qui était choquant, c’était les détails élaborés de la scène qu’elle décrivait. Elle voulait se suicider d’une manière qui ne donnerait pas de travail supplémentaire à qui que ce soit. Comme il ne savait pas nager, il pensait simplement se jeter dans le lac de pêche à l’extérieur du village. Il était également l’enfant de parents divorcés. Pour échapper aux conflits parentaux, elle a emménagé chez ses grands-parents, mais la situation ne s’est pas améliorée. Le bord du lac était son îlot de tranquillité.

J’avais vingt-huit ans lorsque l’histoire suivante a éclaté. Le contexte est le suivant : j’avais courtisé une fille très gentille un an auparavant. La relation a duré six mois, après quoi j’ai pensé que les sentiments, de part et d’autre, s’étaient épuisés et nous avons cessé de nous voir. Au cours de l’été de l’année suivante, je lui ai écrit un message d’anniversaire et, une semaine plus tard, nous sommes allés dîner ensemble. Nous nous sommes remerciés mutuellement pour cette agréable soirée et sommes rentrés chez nous chacun de notre côté. Je l’ai cru lorsqu’il m’a dit que nous pensions la même chose : c’était une bonne conversation qui ne se poursuivrait pas. Peut-être que dans un an, nous pourrions aller manger une glace. Une semaine plus tard, il m’a appelé pour déposer quelques affaires à l’hôpital. Elle avait avalé un flacon de pilules la veille chez elle et avait ensuite appelé l’ambulance en disant qu’elle tentait de se suicider. Comme le dit l’émission d’Endre Kadarkai, il s’agissait d’un appel à l’aide. Il dit qu’il m’a appelé parce qu’il me fait le plus confiance. Il dit qu’il était confus après le dîner, que sa vie était sans espoir, qu’il ne savait pas quoi faire. Il est resté dans le service psychiatrique pendant un mois, et je lui ai rendu visite quatre fois au cours des deux premières semaines. Je me suis comportée comme une amie, et il n’était pas question de recommencer. La troisième semaine, il m’a gentiment fait savoir qu’il n’avait plus besoin de mes visites. Deux mois plus tard, je l’ai contacté pour lui demander de me rendre mon internet mobile, mais il a sans cesse repoussé cette rencontre et a ensuite cessé tout contact avec moi.

Ma ismételten kadarkai Endre, Lélekben cí­mű műsorát hallgattam. Habár öngyilkos gondolataim nincsenek, mégis eszembe jutott pár történet a szuiciditást taglaló riport alatt.

Még bőven tíz évnél fiatalabb lehettem, amikor anyám mondogatta, hogy megöli magát. Emlékszem, megrémültem, de mivel nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, szó nélkül hagytam. Ma már értem, hogy nem volt könnyű neki akkoriban. Nem volt az egy jól sikerült házasság és az ő prob­lémáival érdemben nem foglalkoztak. Nem bonyolult következtetés, hogy mindez, kihatott a gyerekeire.

Volt egy barátnőm középiskolában, aki néhányszor ecsetelte, hogy hogyan fog véget vetni az életének. A megdöbbentő a lefestett jelenet kidolgozott részletes­sége volt. Úgy akart végezni magával, hogy azzal ne adjon plussz munkát senkinek. Mivel nem tudott úszni, arra gondolt, egyszerűen belesétál a falu széli horgász tóba. Ő is elvált szülők gyermeke. A szülői konfliktusok elől inkább a nagyszüleihez költözött, de így sem lett jobb. A tópart volt az ő nyugalom szigete.

A következő sztorinál huszonnyolc éves lehettem. Az előzmény, hogy udvaroltam egy nagyon kedves lánynak egy évvel korábban. Fél évig tartott a kap­csolat, ami után azt gondoltam, az érzelmek, mind akét részről elfogytak, beszüntettük a találkozásokat. A következő év nyarán, egy szülinapi üdvözlő üzenetet írtam neki, egy héttel később beültünk vacsorázni. Megköszöntük egymásnak a kellemes estét , majd hazamentük két külön irányba. Én elhittem, amikor azt mondta, ugyanazt gondoljuk: ez egy jó beszélgetés volt, aminek nem lesz folytatása. Esetleg egy év múlva elmehetünk fagyizni. Egy hét múlva hívott fel, hogy vigyek be neki pár dolgot a korházba. Ugyanis előző este az otthonába megevett egy doboz gyógyszert, majd felhívta a mentőket, hogy ő most épp öngyilkosságot kísérel meg. Ahogy Kadarkai Endre műsorában fogalmaznak, ez egy segélykiál­tás volt. Azt mondja, azért engem hívott, mert bennem bízik a legjobban. Azt mondja, a vacsora után össze volt zavarodva, reménytelenné vált az élete, nem tudta mit csináljon. Egy hónapig ápolták a pszichát­rián, az első két hétben négyszer látogattam meg. Ba­rátként viselkedtem, nem merült fel az újrakezdés gon­dolata. A harmadik héten, kedvesen jelezte, hogy már nem igényli a látogatásom. Két hónappal később kerestem meg, hogy visszakérjen a kölcsön adott mobil internetemet, de ezt a találkozást folyton halogatta, majd törölte a velem való kapcsolatot.