2024. február 05.

Hol a profit?   |    Where is the profit?     |    Où est le profit ?

„Nem érzem meg a negyvenedik életévet.” Nos, aki ezt mondja, attól megkérdezném, mielőtt lehajol cipőt kötni, kifújja -e a levegőt?🙂

A mai kertészkedés közben minduntalan a szüleim jutnak eszembe, anyám néha poénkodik, hogy majd meglátogat. Jó poén. Ha ha ha. Apámat meg szívesen kihoznám, hogy azt csinálhassa, amit a legjobban szeret: semmit. Itt aztán kedvére pecázhatna a vízparton.

Felhívtam Rékát – mert a főnök erre nem volt képes, hogy elmondja neki a rossz hírt. Csak két sor egy e-mailben. Csak ennyi kellett volna. Hiányzik az a lány. Tudom, hogy alkalmas lett volna a munkára, habár gyakorlata nincs. Ennél, gyakorlottabb munkaerőt, ennyi pénzért nem kapnak. Réka legalább lelkiismeretes.

Ma vissza költöztem a saját szobámba. Kitudja meddig lesz ez a saját szobám, csak mert nincs elég helyünk, így pazarlás, ha én egy két személyes szobában egyedül lakom. Nekem megfelel egy kisebb szoba is; Inkább mint osztozkodni a kis privát élet teremen,

Holnap kora reggel indulok Barcelonába. Már kezdi elvarázsolni a gondolataimat, azonban, így este tizenegy órakor még neki sem álltam a táska bepakolásának.

Mondom, a hotelvezetőnek hogy utazom Barcelonába. Azt mondja, sangriát is igyak. A sangria egy jó koktél egyszerű turistáknak. Egy euró az asztali bor, egy euró a gyümölcs és a fűszer, öt euró a jég. Ez a sangria.
Szükségünk van az egyszerű turistákra is.
Én szeretném tanítani / mentorálni az embereket, de tisztában vagyok vele, hogy még egy zseniálisabb szakértő – tanácsadó sem jut el minden emberhez. Szerintem ezzel nincs semmi baj. (Értem ezalatt, persze, törekedni kell rá, hogy minden szükséges infót átadjunk, de ha mégsem sikerülne, akkor sem szabad sem feladni sem pedig csüggedni sem szabad. Az a fontos, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt.) Ha akaratunk ellenére mégis maradnak tudatlan emberek a földön, annak is lehet talán egy apró hasznossága. Amikor egy néhány, picit kevésbé tudatos turista hajlandó kifizetni egyes szolgáltatásért, a szükségesnél magasabb árat, akkor ahhoz is hozzá járul, hogy egy szerényebb fapadosabb szolgáltatás árát ne kelljen az egekbe emelni. Lásd, a sangria esetét! Abban a hét eurós sangria árában benne van az az extra profit is amit az én, (ha nem is aranyérmes, de) vállalható minőségű boromra nem raktak rá. Vagy vegyük példának a szállásomat!  Egyszerű, de tisztán tartott, karban tartott hostelben fogok aludni harminc euróért. Ez egy olcsó ár.  Van ennek a szállásnak egy pont ugyanezt adó ikertestvére nyolcszáz méterrel odébb (azaz pont két metró megállóval beljebb) a belvárosi sétáló övezet közepén. Ott ugyanez a szolgáltatás kilencven euró. Amíg az a ház telt házzal üzemel, tehát megfizetik a profitot, addig kevésbé szükséges az olcsó szállás árait birizgálni.

Tudom, hogy ez egy naív és túl egyszerű gazdasági elmélet. Azonban én hiszek benne,hogy ha bizonyos emberek nem fizetnének bizonyos dolgokért szürreálisan magas árat, akkor azt a profit kiesést máshol és másokkal kellene megfizettetni.

„I don’t feel the fortieth year of my life.” Well, whoever says that, I would ask them, before they bend down to tie their shoes, do they blow out – the air?🙂

While gardening today I keep thinking of my parents, my mother sometimes jokes that she’ll visit me. Good joke. Ha ha ha. And I’d love to get my dad out to do what he loves best: nothing. He’d be happy to go fishing on the water.

I called Réka – because the boss couldn’t do that – to tell her the bad news. Just two lines in an email. That was all I needed. I miss that girl. I know she would have been qualified for the job, even though she has no experience. You don’t get more experienced workers for that kind of money. At least Réka has a conscience.

Today I moved back into my own room. I don’t know how long it will be my own room, just because we don’t have enough space, so it’s a waste for me to live alone in a room with two people. I’ll settle for a smaller room; rather than sharing my small private living space,

I’m leaving for Barcelona early tomorrow morning. I’m already starting to get carried away, however, so at eleven o’clock at night I haven’t even started packing my bag.

I tell the hotel manager I’m going to Barcelona. He says I should have a sangria. Sangria is a good cocktail for simple tourists. One euro for table wine, one euro for fruit and spices, five euros for ice. This is the sangria.
We need simple tourists too.
I would like to teach/mentor people, but I am aware that even the most brilliant expert – consultant – does not reach all people. I don’t think there is anything wrong with that. (By that I mean, of course, we should strive to pass on all the information we need, but even if we don’t, we should neither give up nor be discouraged. The important thing is to do your best.) If, against our will, there are still ignorant people left in the world, there may be a small usefulness in that. When a few, slightly less knowledgeable tourists are willing to pay a higher price than necessary for some services, they also contribute to avoiding the need to raise the price of a more modest low-cost service. See the case of sangria! The price of a sangria for seven euros includes the extra profit that was not added to my wine, which is of a reasonable (if not gold-medal) quality. Or take my accommodation for example!I will be staying in a simple, but clean and well-kept hostel for thirty euros. That’s a cheap price.There’s a twin to this hostel that gives exactly the same price, eight hundred metres away (i.e. just two metro stops inland) in the middle of the pedestrian area of the city centre. There, the same service is ninety euros. As long as that house is full, so that they pay a profit, there is less need to fiddle with the price of cheap accommodation.

I know this is a naive and over-simplistic economic theory. However, I do believe that if some people were not paying surrealistically high prices for certain things, then that loss of profit would have to be paid elsewhere and by others.

„Je ne sens pas la quarantième année de ma vie. Eh bien, ceux qui disent cela, je leur demanderais, avant de se pencher pour lacer leurs chaussures, s’ils soufflent – l’air?🙂 En jardinant aujourd’hui, je continue à penser à mes parents, ma mère plaisante parfois en disant qu’elle va me rendre visite.

En jardinant aujourd’hui, je n’arrête pas de penser à mes parents, ma mère plaisante parfois en disant qu’elle viendra me rendre visite. Bonne blague. Et j’aimerais bien que mon père sorte pour faire ce qu’il aime le plus : rien. Il serait heureux d’aller pêcher sur l’eau.

J’ai appelé Réka – parce que le patron ne pouvait pas faire ça – pour lui annoncer la mauvaise nouvelle. Deux lignes dans un courriel. C’est tout ce dont j’avais besoin. Cette fille me manque. Je sais qu’elle aurait été qualifiée pour le poste, même si elle n’a pas d’expérience. On ne trouve pas de travailleurs plus expérimentés pour ce genre d’argent. Au moins, Réka a une conscience.

Aujourd’hui, j’ai réintégré ma propre chambre. Je ne sais pas combien de temps je resterai dans ma propre chambre, tout simplement parce que nous n’avons pas assez d’espace et que c’est un gâchis pour moi de vivre seule dans une chambre avec deux personnes. Je me contenterai d’une chambre plus petite, plutôt que de partager mon petit espace privé,

Je pars pour Barcelone tôt demain matin. Mais je commence déjà à m’emballer et, à onze heures du soir, je n’ai même pas commencé à faire ma valise.

Je dis au gérant de l’hôtel que je vais à Barcelone. Il me conseille une sangria. La sangria est un bon cocktail pour les simples touristes. Un euro pour le vin de table, un euro pour les fruits et les épices, cinq euros pour la glace. Voilà la sangria.
Nous avons aussi besoin de touristes simples.
J’aimerais enseigner ou conseiller les gens, mais je suis conscient que même l’expert le plus brillant – le consultant – n’atteint pas tout le monde. Je ne pense pas qu’il y ait de mal à cela (je veux dire par là, bien sûr, que nous devons nous efforcer de transmettre toutes les informations dont nous avons besoin, mais même si nous n’y parvenons pas, nous ne devons ni abandonner ni nous décourager. L’important est de faire de son mieux). Si, contre notre volonté, il reste encore des ignorants dans le monde, cela peut avoir une petite utilité. Lorsque quelques touristes un peu moins informés sont prêts à payer un prix plus élevé que nécessaire pour certains services, ils contribuent également à éviter de devoir augmenter le prix d’un service plus modeste à faible coût. Prenons l’exemple de la sangria ! Le prix d’une sangria à sept euros comprend le bénéfice supplémentaire qui n’a pas été ajouté à mon vin, qui est d’une qualité raisonnable (sinon médaille d’or). Prenons l’exemple de mon hébergement !Je logerai dans une auberge de jeunesse simple, mais propre et bien entretenue, pour trente euros. Ce n’est pas cher.Il y a un jumeau à cette auberge qui donne exactement le même prix, huit cents mètres plus loin (c’est-à-dire juste deux stations de métro à l’intérieur des terres) au milieu de la zone piétonne du centre ville. Tant que cette maison est pleine, et qu’elle fait des bénéfices, il n’est pas nécessaire de jouer avec les prix des logements bon marché.

Je sais qu’il s’agit d’une théorie économique naïve et trop simpliste. Cependant, je pense que si certaines personnes ne payaient pas des prix surréalistes pour certaines choses, ce manque à gagner devrait être payé ailleurs et par d’autres.