Mosolyt vasal a fesztivál

A funky és latin ritmusok után jöhet egy kis házimunka és újabb fesztiválhangulat. A péntek nem csak táncról és zenéről és egy kis provencál bulivonatozásról szólt, hanem egy váratlan beszélgetésről is, ami önbizalom-növelő pillanattá vált. Néha a legapróbb interakciók adják a legnagyobb lökést.

---

• Crau, 2025.07.25., péntek

Kezdjük a napot délben!

Tegnap hallgattam egy funky koncertet, két szám erejéig belekóstoltam egy afro-latin discóba, egy pezsgő kerthelyiségben söröztem.

További pihenésképpen

legyen egy kis házimunka. Ha már a héten egy elázás miatt muszáj voltam nagytakarítást csinálni kicsiny szobámban, akkor ma rendbe szedem az ingeimet. Az általam elkövetett vasalások gyakoriságát jelzi, hogy a karácsonyi mintás ingemet ma hajtogatom össze. A fehérekkel együtt elrakom védőfóliába; a többit – mind a tizennégyet – szín szerint sorba rakom a vállfákon.

Fesztiválhét van.

Amúgy a nyár mind a tizenkét hetében, de most éppen St-Martin-de-Crau faluban. Ez a fogadalmi ünnep kicsit olyan, mint nálunk a falusi búcsú: vidámparkkal, szabadtéri programokkal, csordultig töltött teraszokkal, utcabálokkal, sporteseményekkel.

Persze, ha sportesemény, akkor itt nem maradhat ki a pétanque sem (látszólag sétálgató emberek kicsi, vasgolyókat dobálnak, minél precízebben) és a bikák felvonultatása sem.

Zene az van bőven.

Száz lépésenként másik életérzés talál rám.
A nagy koncertshow és a latino DJ-sarok között szlalomozok egész este.

A „nagy koncert” itt azt jelenti, hogy egy hattagú zenekar, három énekes és négy profi táncos van egyszerre a színpadon – olyan zenékkel, amikkel lehetetlen ülve maradni.

A latino sarokban az a jó, hogy a viszonylag kis hely miatt gyorsan összeszokik a közönség – tizenegy órakor már összekarolva táncolunk.

Ja, és egy kis piros pontot adok magamnak,

mert tizenöt perc hosszúságban (egyéni rekord) beszélgettem egy idegennel. Egy negyven körüli nővel. Valójában ő jött oda hozzám, miközben egyedül álldogáltam. Maga a nő nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet, csupán a szokatlan kommunikációs helyzet izgalma vonzott. Ezt talán ő is érzékelte – tovább is állt. Nem is tudja, mennyire megdobta az önbizalmamat: meg tudtam szólalni!

Hagyott egy gondolatfolyamot későbbre:

egyre inkább úgy tűnik, nem a feszes, fiatal lányok fordulnak meg utánam, hanem a negyven körüli elvált anyukák. 🙂

Végtére is, ők a velem egyidősek, akikkel könnyen szót értek…