Marseille után Arles
Egy francia tengerparti próbanap után Arles ünnepi forgataga vár. Népi felvonulás, antik aréna és egy éjjeli kaland a bicikli nyergében – mindez egyetlen napba sűrítve.
- Marseille után Arles, 2025. 07. 04., péntek
Olyan jó lenne maradni még. Tudnék még aludni a tengeri szellő szárnyain; de menni kell, megígértem, hogy kilencre a próbanapon leszek az étteremben.
Előtte, még egy utolsót úszom a napkelte ölelésében.
A munka a Morgiou tetején vár rám, én pedig a parti mészkősziklák között aludtam, a fenyvesek alatt.
Nos, a próbanap jól alakult, de nem tudják megadni, amit kértem. Nekem egy állandó, éves szerződés kell; anélkül ez a hely nem tud többet adni, mint a korábbi – csak mást. Abban maradtunk, hogy ha előbb nem is, novemberben találkozunk.
A nap további része egy kemény döntés eredménye: lemondok a délutáni strandolásról, cserébe talán érkezik egy kis változatosság; Arles-ben ezen a hétvégén felvonulás van.
A vártnál hamarabb érkeztem a zsúfolt vonattal. Még van időm az esti ünnepség előtt egy szendvicset enni, sőt, még egy sört is iszom a Croisière teraszán – ahol a pultos lány szemeinek külön jutalék járna az italgyár által, mert gyanítom, nem én vagyok az első, aki megjegyzi: itt mintha édesebb lenne… minden.
Az esti felvonulás lényege egyszerű: népviseletbe öltözött emberek vonulnak a főutcán az antik római kori arénáig, némelyek népzenét játszanak.
A „csak ünneplős” ruhákkal vasárnap érkeznek, ma a hétköznapokat mutatják be. Talán az összes hagyományos foglalkozás jelen van.
A pékek bagettel rakott szekeret húznak,
a földművesek kaszával érkeznek,
a pásztorok birkával sétálnak,
vannak, akik egyszerűen egy városi családként vonulnak, mint a hét többi napján – csak most a karon ülő gyermek egy muzeális babakocsiban ül,
a kis iskolások meg a szüleik körül rohangálnak.
Félórás a menet, de nincs két hasonló jelenet.
Arles királynője ezúttal lovon érkezik az udvarhölgyeivel. Máshol talán szépségkirálynőnek hívnák őket, de itt nem a modellkedés a cél. A város legszebb hölgyeinek a kétéves ciklusuk alatt az a feladatuk, hogy a hivatalos eseményeken a város elöljáróival megjelenjenek helyi öltözetben; lényegében ők képviselik a hagyományt.
Ja, hogy az antik arénába ma nincs belépő?!
A turisták tizennyolc eurót fizetnek, hogy belülről is megcsodálják az egykori gladiátorviadalok helyszínét – én pedig szabadon bolyongok az árkádok között.
A felvonulók minden kis csoportja egy rövid műsorral készül, hagyományos zenére – aminek fő kellékei a dob és a síp.
Már este tizenegy óra, mire vége az ünnepségnek.
A hazaúton a bringa előbb elfárad, mint én. Ahhoz képest, hogy két napja nem töltöttem fel az akkumulátort, egész jól bírta. Az utolsó ötszáz méteres emelkedőn már úgy tolom fel a drótszamarat.
Amúgy a hazaúton keresztülhajtottam egy rókán.
Csak féktávolságon belül vettem észre, hogy egy állat fekszik az úttesten – ha elrántom a kormányt, a bokorba megyek; a legkevésbé rossz döntés az volt, ha stabilan tartom a bringát, és keresztülhajtok rajta.
A régi rolleremben erős fényszóró volt – azzal nem fordult volna elő, hogy nem veszek észre valamit az úton. Ez a bringa ugyanolyan sebességet tud, és a gyári lámpával nem vettem észre egy állatot!
Új lámpákat kell vennem.
:
Tengerparti nyugalom
