Apró örömök Marseille-ben
Egy csütörtök, ami nem nagy történetekről, hanem apró örömökről szól.
Városi séta, meggondolatlan vásárlás, napnyugta utáni úszás és éjszakai fényjáték – így telik a nap.
Jegyzet a tengerhez siető, mégis ráérő utazótól.
Marseille, 2025. 08. 14., csütörtök
Nincs semmi nagy sztorim csütörtökről, csak az apró örömök. Séta egy kellemes városban, egy csodás szökőkút, egy meggondolatlan vásárlás, úszás a napnyugta után, éjszaka a szabad ég alatt, távoli tűzijátékkal és drónshow-val.
Még a szabadnapomon is csörög az ébresztő, persze, mert még ma oda akarok érni a tengerhez.
U.i.: Ez így is lett – napnyugtakor.
A déli vonatot el is érem, semmi gond, nem sietek sehova.
Még kora délután találkoztam egy kedves lánnyal a Longchamp negyedben, ha már ott járok, megnézem a parkot – legalább kívülről.
Mögötte van az állatkert, előtte meg a híres szökőkút, amit lépcsők vesznek körbe.
A teraszon pedig epres sütemény kényeztet.
Az elmúlt hetekben lebetegedett a fülhallgatóm, mert nem tudott úszni, amikor a tengerbe ejtettem. A szerviz amolyan lekezelően és kelletlenül beszélt velem az imént, amit meg tudok érteni, mert mindketten tudjuk, hogy drágább javítani, mint újat venni. A végén azért odabökte, hogy szerezzek egy számlamásolatot a kereskedőtől, és akkor garanciális javítással meg lehet próbálkozni – mondván, hogy a termék elvileg cseppálló. Nem fűzök reményt sem a számlamásolat megszerzéséhez, sem a javítás költségmentességéhez; de balga lennék, ha meg sem próbálnám. Arlesben vettem, jövő héten visszamegyek az értékesítőhöz.
Szóval ma nyakamba veszem ezt a gyönyörű várost.
A Boulanger boltjában nemcsak lelkes eladókat, hanem normális választékot is találok.
Eddig az Fnac-hálózat volt a kedvencem – eddig…
Magam elé mormolva hangosan kimondom:
Addig rohanjunk vele fizetni, amíg meg nem gondolom magam!
A srác nem hallhatta, de szerintem látta rajtam, és szólt, hogy ne álljak be a sorba, nála is tudok fizetni; ez azért jó üzlet neki is, mert így eladott hozzá egy biztosítást. Kiindulva abból, hogy nem a pár órája elsiratott füles volt az első eszköz, ami nem természetes halált halt nálam, egy biztosítás megtérülő lehet.
Vacsora beszerzése a szupermarketből – ennél olcsóbbat nem tudok.
Táv: 12 km. Időtartam: 90 perc.
A belvárosból haladok a parton, egészen a város szélén lévő utolsó strandig, ami már zöldövezet.
A bíbor-pink színű, víz feletti napnyugtát a buszból nézem végig.
Megérkezem a Saména-hegy lábához, ledobom a táskám, és azonnal rohanok úszni – amíg be nem sötétedik. Ennek a helynek a jellegzetessége, hogy mindig hullámzik a tenger, ezért itt nem merem megkockáztatni az éjszakai fürdést (félek, hogy nekisodor egy éles sziklának), pedig többen is erre készülnek.
Már a függőágyban olvasok, amikor víz feletti tűzijátékot látok Marseille-től nyugatra, majd a belváros felett drónok fényjátékában gyönyörködöm. Végtére is, holnap Mária ünnepe lesz, ami itt komolyan vett pihenőnap.
Nap végi napló
Mit érzek? Kellemes fáradtságot.
Tervek péntekre? Hatkor csörög az ébresztő, talán úszom, délelőtt munka, délután pici strand, este Maussane-ban utcabál van.
Mire van szükségem? Pihenésre, délután kellene aludni egy picit.
Egyéb gondolatfoszlányok? Remélem, a vihar elkerül engem; innen, a strandról látom, ahogy húsz kilométerre leszakadt az ég.
Little Joys in Marseille
A Thursday not about big stories, but about small joys.
A city stroll, an impulsive buy, a post-sunset swim and a night of lights—that’s the day.
Notes from a traveler hurrying to the sea, yet somehow unrushed.
Marseille, 2025-08-14, Thursday
I don’t have any big story about Thursday, just the small joys.
A walk in a pleasant city, a gorgeous fountain, a reckless purchase, a swim after sunset, a night under the open sky, with distant fireworks and a drone show.
Even on my day off, the alarm rings—of course, because I want to reach the sea today.
P.S.: That’s how it turned out—at sunset.
I make the noon train; no problem, I’m not rushing anywhere.
Early in the afternoon I met a lovely girl in the Longchamp district; since I’m there, I check out the park—at least from the outside.
Behind it is the zoo, and in front the famous fountain encircled by steps.
On the terrace, a strawberry cake spoils me.
In recent weeks my earphones “fell ill,” because they couldn’t swim when I dropped them into the sea.
The service center spoke to me a bit dismissively and grudgingly just now, which I can understand, since we both know it’s costlier to repair than to buy new.
In the end he tossed in that I should get a copy of the receipt from the retailer, and then we could try a warranty repair—since the product is supposedly splash-proof.
I don’t hold out hope either for getting the receipt copy or for a cost-free repair; but I’d be foolish not to try.
I bought it in Arles; next week I’ll go back to the seller.
So today I set off to explore this beautiful city.
At the Boulanger store I find not only enthusiastic staff but a decent selection as well.
Until now the Fnac network was my favorite—until now…
Muttering to myself, I say out loud: let’s hurry to pay before I change my mind!
The guy couldn’t have heard it, but I think he saw it on me, and told me not to queue; I can pay with him too; that’s a good deal for him as well, because he sold me insurance with it.
Given that the earbuds I mourned a few hours ago weren’t the first device not to die a natural death with me, insurance might pay off.
Dinner sourced from the supermarket—you can’t get cheaper than that.
Distance: 12 km.
Duration: 90 minutes.
From downtown I move along the shore, all the way to the last beach at the city’s edge, which is already a green zone.
I watch the crimson-pink sunset over the water from the bus.
I arrive at the foot of Saména Hill, drop my bag, and immediately run to swim—before it gets dark.
A hallmark of this place is that the sea is always wavy, so here I don’t dare risk a night swim (I’m afraid it would slam me against a sharp rock), though others are gearing up for it.
I’m already reading in the hammock when I see fireworks over the water to the west of Marseille, then I delight in a drone light show over downtown.
After all, tomorrow is the Feast of Mary, which here is treated as a serious day of rest.
End-of-day journal
What do I feel? Pleasant tiredness.
Plans for Friday? The alarm rings at six; maybe I’ll swim; work in the morning; a small beach in the afternoon; in the evening there’s a street party in Maussane.
What do I need? Rest; I should take a short nap in the afternoon.
Other thought-fragments? I hope the storm avoids me; from the beach I can see the sky has opened twenty kilometers away.
Petites joies à Marseille
Un jeudi sans grandes histoires, mais rempli de petites joies.
Flânerie urbaine, achat impulsif, baignade après le coucher du soleil et jeux de lumière nocturnes : voilà la journée.
Notes d’un voyageur pressé d’atteindre la mer, et pourtant sans hâte.
Marseille, 2025-08-14, jeudi
Je n’ai pas de grande histoire à raconter sur le jeudi, seulement de petites joies.
Promenade dans une ville agréable, une fontaine splendide, un achat irréfléchi, une baignade après le coucher du soleil, une nuit à la belle étoile, avec des feux d’artifice lointains et un spectacle de drones.
Même pendant mon jour de repos, le réveil sonne – évidemment, car je veux atteindre la mer aujourd’hui.
P.-S. : C’est ce qui s’est passé – au coucher du soleil.
J’attrape le train de midi ; pas de problème, je ne suis pressé·e de nulle part.
En tout début d’après-midi, j’ai rencontré une fille sympathique dans le quartier Longchamp ; puisque j’y suis, je vais voir le parc – au moins de l’extérieur.
Derrière se trouve le zoo, et devant la fameuse fontaine entourée d’escaliers.
Sur la terrasse, un gâteau à la fraise me dorlote.
Ces dernières semaines, mes écouteurs sont « tombés malades », car ils ne savaient pas nager quand je les ai laissés tomber dans la mer.
Le service après-vente m’a parlé d’un ton un peu condescendant et réticent à l’instant, ce que je peux comprendre, puisque nous savons tous les deux qu’il est plus cher de réparer que d’acheter du neuf.
À la fin, il a tout de même lâché que je devrais obtenir une copie de la facture auprès du commerçant, et alors on pourrait tenter une réparation sous garantie – le produit étant censé être étanche aux éclaboussures.
Je ne me fais guère d’illusions, ni pour obtenir la copie de facture, ni pour une réparation gratuite ; mais je serais bien bête de ne pas essayer.
Je l’ai acheté à Arles ; la semaine prochaine, je retournerai voir le vendeur.
Alors aujourd’hui, je pars à l’assaut de cette belle ville.
Chez Boulanger, je trouve non seulement des vendeurs enthousiastes, mais aussi un choix correct.
Jusqu’ici, le réseau Fnac était mon préféré – jusqu’ici…
En marmonnant, je dis tout haut : dépêchons-nous de payer avant que je ne change d’avis !
Le gars ne pouvait pas l’entendre, mais je pense qu’il l’a lu sur mon visage, et m’a dit de ne pas faire la queue ; je peux payer avec lui aussi ; bonne affaire pour lui, car il m’a vendu une assurance avec.
Partant du fait que les écouteurs pleurés il y a quelques heures n’étaient pas le premier appareil à ne pas mourir de mort naturelle chez moi, une assurance peut être rentable.
Dîner acheté au supermarché – on ne fait pas moins cher.
Distance : 12 km.
Durée : 90 minutes.
Depuis le centre, je longe le littoral jusqu’à la dernière plage aux limites de la ville, déjà en zone verte.
Je regarde le coucher de soleil pourpre-rose au-dessus de l’eau depuis le bus.
J’arrive au pied de la colline de Saména, je pose mon sac et je cours aussitôt nager – avant la nuit.
Particularité du lieu : la mer y est toujours agitée ; ici, je n’ose pas tenter la baignade de nuit (j’ai peur d’être plaqué·e contre un rocher tranchant), même si d’autres s’y préparent.
Je lis déjà dans le hamac quand j’aperçois des feux d’artifice au-dessus de l’eau, à l’ouest de Marseille, puis j’admire un spectacle lumineux de drones au-dessus du centre-ville.
Après tout, demain c’est la fête de Marie, qui est ici un vrai jour de repos.
Journal de fin de journée
Que ressens-je ? Une agréable fatigue.
Plans pour vendredi ? Le réveil sonne à six heures ; peut-être que je nagerai ; travail le matin ; petite plage l’après-midi ; le soir, bal de rue à Maussane.
De quoi ai-je besoin ? De repos ; je devrais faire une petite sieste l’après-midi.
Autres bribes de pensée ? J’espère que l’orage me contournera ; depuis la plage, je vois le ciel se déchirer à vingt kilomètres d’ici.
