Gombás-baconos spagetti fogja össze a tengerben töltött perceket.

Reggeli lubickolás, esti tánc – közte munka, busz, bringa és haikuk.
A gombás-baconos spagetti fogja össze a nap ízeit, a sör pedig harminckilenc fokban is hűsít.
Pénteki jegyzet Marseille-ből, a Próféta strandjától Maussane főteréig.

---

Marseille, 2025. 08. 15., péntek

Azért nem rossz, amikor a napot a tengerben kezdem, és a tánctéren fejezem be. A kettő közt volt egy kis munka, buszozás, sétálás, vonatozás, bringázás, haiku-versek szerkesztése, homokos strandok, sziklás látképek. 

Már reggel hatkor csörög az óra, de a fene se bánja, amikor az első pillantásom az ébredező öbölre esik.
Ezt a napkeltével játszó mutatványt úszásnak nevezni túlzás, de az ötperces lubickolás is igen jól esik.

Ma a Calanques melletti étteremben segítek, ami kellemes nekem; szeretek itt közöttük lenni, és

Máriával szemben spagettit enni,

de ennek a munkának így semmi értelme, amíg nem tudom, mit akarok.

A Próféta strandja.

Így hívják azt a félszigetszerű homokos nyúlványt, amit sziklás partszakaszok fognak közre. Harminckilenc fok van este hatkor, jól csúszik a sör. Napozok, úszom, lubickolok a boldogságban.

Mégis, hogy lehetne szomorú az, aki a tenger sós illatát ízleli az orrában?!

Közben háromsoros verseket, haikukat fordítok franciából magyarra; ez kikapcsol. Szerdán vettem ezt a könyvet; húsz kis szösszenethez húsz grafika tartozik. A könyv címén felnevettem, mikor először megláttam, és le sem tettem:

Haikuk a tenger mellett.

Olyan gyönyörű, királykék robogót láttam, hogy kedvem lenne motorozni is, pedig ennek egyáltalán nem vagyok híve.

Csak a szemem kívánja:

hamburger avokádóval. Imádom, ahogy a pályaudvaron készítik. Alig bírom megenni; egyáltalán nem volt szükséges megrendelni.

Fél tízkor már Maussane-les-Alpilles főterén várom a Solaris produkció kezdetét; koncert és táncshow; ez a csapat egész ügyes. A hangulat ellenére, sem sokat táncolok. Végtére is:

a Duracell nyuszi is lemerül egyszer.

Éjfélkor már ágyban vagyok.

Sajnos ágyban, és nem a tenger homokján. Sajnos egyedül; vagyis hát, az a sajnos, hogy az ágyat csak alvásra használom.

Lesz ez még jobb is!

---

Marseille, 2025-08-15, Friday

Morning splash, evening dance—between them: work, buses, bikes and haikus.
Mushroom-and-bacon spaghetti ties the day’s flavors together, and a beer cools even at thirty-nine degrees.
A Friday note from Marseille, from Prophète Beach to Maussane’s main square.

Marseille, 2025-08-15, Friday
Mushroom-and-bacon spaghetti ties together the minutes spent in the sea.
It’s not bad at all when I start the day in the water and finish it on the dance floor.
Between the two there was a bit of work, bus rides, walking, train rides, cycling, editing haiku poems, sandy beaches, rocky vistas.
The alarm rings at six, but who cares when my first glance falls on the waking bay.
Calling this stunt “swimming” is an overstatement, but even five minutes of splashing around feels wonderful.
Today I’m helping at a restaurant by the Calanques, which feels good; I like being among them here, and eating spaghetti facing Mary, but this work still makes no sense until I know what I want.
The Prophet Beach.
That’s what they call that peninsula-like sandy spur framed by rocky shorelines.
It’s thirty-nine degrees at six in the evening; a beer hits the spot.
I sunbathe, I swim, I splash about in happiness.
And really, how could anyone be sad while tasting the sea’s salty scent in their nose?!
Meanwhile I translate three-line poems—haikus—from French into Hungarian; it helps me switch off.
I bought this book on Wednesday; twenty little snippets, with twenty graphics to match.
I laughed at the title when I first saw it, and I didn’t put it down:
Haikus by the Sea.
I saw a royal-blue scooter so beautiful that I’d even feel like riding a motorbike, though I’m not a fan of that at all.
Only my eyes crave it:
a hamburger with avocado.
I love how they make it at the station.
I can barely finish it; ordering it wasn’t necessary at all.
By half past nine I’m already on the main square of Maussane-les-Alpilles, waiting for the Solaris production to start; concert and dance show; this crew is quite good.
I don’t dance much.
After all:
even a Duracell battery runs out eventually.
By midnight I’m already in bed.
Unfortunately in a bed, and not on the sand by the sea.
Unfortunately alone; or rather, the unfortunate part is just that I use the bed only for sleeping.
It will get better!

---

Marseille, 15/08/2025, vendredi

Barbotage du matin, danse du soir — entre les deux : travail, bus, vélo et haïkus.
Des spaghettis aux champignons et au bacon rassemblent les saveurs du jour, et une bière rafraîchit même par trente-neuf degrés.
Note du vendredi depuis Marseille, de la plage du Prophète jusqu’à la place de Maussane.

Marseille, 15/08/2025, vendredi
Des spaghettis aux champignons et au bacon rassemblent les minutes passées dans la mer.
Ce n’est pas si mal de commencer la journée dans l’eau et de la finir sur la piste de danse.
Entre les deux : un peu de travail, des trajets en bus, de la marche, des trains, du vélo, l’édition de haïkus, des plages de sable, des panoramas rocheux.
Le réveil sonne à six heures, mais peu importe quand mon premier regard tombe sur la baie qui s’éveille.
Appeler cet exercice « nager » est exagéré, mais même cinq minutes de barbotage font un bien fou.
Aujourd’hui j’aide dans un restaurant près des Calanques, ce qui fait du bien ; j’aime être ici parmi eux et manger des spaghettis face à Marie, mais ce travail n’a de sens tant que je ne sais pas ce que je veux.
La plage du Prophète.
C’est ainsi qu’on appelle cette avancée sablonneuse en forme de presqu’île, encadrée de côtes rocheuses.
Il fait trente-neuf degrés à dix-huit heures ; une bière fait du bien.
Je bronze, je nage, je barbote dans le bonheur.
Et comment pourrait-on être triste quand on goûte l’odeur salée de la mer dans son nez ?!
Pendant ce temps je traduis des poèmes en trois vers — des haïkus — du français vers le hongrois ; ça me vide la tête.
J’ai acheté ce livre mercredi ; vingt petites fulgurances, accompagnées de vingt gravures.
J’ai ri au titre quand je l’ai vu pour la première fois, et je ne l’ai plus lâché :
Haïkus au bord de la mer.
J’ai vu un scooter bleu roi si beau que j’aurais même envie de faire de la moto, alors que je n’en suis pas du tout adepte.
Seuls mes yeux en ont envie :
un hamburger à l’avocat.
J’adore la façon dont ils le préparent à la gare.
J’ai du mal à le finir ; il n’était pas du tout nécessaire de le commander.
À neuf heures et demie je suis déjà sur la place principale de Maussane-les-Alpilles, à attendre le début du spectacle Solaris ; concert et spectacle de danse ; cette équipe est plutôt douée.
Je ne danse pas beaucoup.
Après tout :
même une pile Duracell se décharge un jour.
À minuit, je suis déjà au lit.
Malheureusement au lit, et non sur le sable de la mer.
Malheureusement seul·e ; ou plutôt, ce qui est malheureux, c’est que je n’utilise le lit que pour dormir.
Ce sera encore mieux !

---