Csendes hétfő Maussane-ban

Csendes hétfő a kert, a bringa és egy IPA jegyében. Néha az a legjobb hír, ha nincs hír – ma pontosan ilyen nap volt. Közben tanulom láthatatlanul végezni a munkát, hogy ne szabják át minden percét.

---

Maussane, 2025.08.18., hétfő

#kert #bokrok #alvás #bringa #Maussane #IPA #újbeo

A fenti néhány címszóval el is mondtam minden fontosat a hétfőről.

Erre a napra valóban igaz, hogy ha nincs rossz hír, az jó hír, mert amúgy kellemesen telt a nap. A délutánt átaludtam, majdnem három órát; rám is fért, hisz az előző két éjszakát mulatozással töltöttem.

Szombaton, vasárnap és hétfőn is a kertben dolgoztam. Senki nem piszkált. Ehhez az is kellett, hogy igyekeztem nem szem előtt lenni. Már többször tapasztaltam, hogy ha meglát a Zahia (a szobalányoknak is a főnöke), akkor eszébe jut valami lényegtelen, de szerinte sürgős feladat. És a többi főnöknél is látom: ha észrevesznek, akkor – néha teljes jó szándékból – megpróbálják új szempontok mentén meghatározni a munkámat, aminek az a vége, hogy ugyanaz a folyamat összességében több időbe kerül.

(Mint pl. múlt héten, amikor kitalálták, hogy a növényi hulladékot nem hátul, a bokor mellett, hanem műanyag zsákokba gyűjtsük; oké, de a teherautó, ami elviszi, csak a szerves anyagot veszi fel, tehát most zsákolom, majd később a zsákokból kiöntöm!)

Ez egy kb. tizenkét hektáros birtok; mindig találok feladatot – olyat is, amivel nem vagyok szem előtt. Például bemegyek a bokrok közé, amik évek óta nem voltak kigazolva.

Bringázás?
Ja, igen, a szomszéd faluba, ahol leültem egy padra, írtam és olvastam este tízig, a végén már zseblámpa mellett.
Maussane-ban vettem két pohár IPA sört. Egyre jobban tetszik ezeknek az enyhén kesernyés íze.

A beosztással megint variálnak. Az zavar, hogy nem kommunikálnak róla. Csak látom az automatikus e-mailt. Egyszerűen ezen már nem akarom magam felhúzni.

Deh, innen üzenem az illetékeseknek: elmentek a… oda!

---

Quiet Monday in Maussane

A quiet Monday marked by garden work, a bike ride, and an IPA. Sometimes the best news is no news at all — today was exactly that. I’m also learning to stay out of sight so my work doesn’t get constantly redefined.

Maussane, 2025.08.18., Monday
#garden #shrubs #sleep #bike #Maussane #IPA #newpost
With the few keywords above, I’ve already said everything important about Monday.
For this day it’s really true that if there’s no bad news, that’s good news, because the day went by pleasantly.
I slept through the afternoon for almost three hours; I needed it, since I spent the previous two nights partying.
On Saturday, Sunday, and Monday I worked in the garden.
No one hassled me.
That also required me to try not to be in plain sight.
I’ve noticed many times that if Zahia (who is also the boss of the maids) sees me, she remembers something insignificant but, in her view, urgent.
And I see the same with the other bosses: if they notice me, then — sometimes with the best intentions — they try to redefine my work along new lines, which ends up making the same process take more time overall.
(Like last week, when they decided that plant waste shouldn’t go in the back next to the bush but into plastic bags; okay, but the truck that takes it only picks up loose organic matter, so now I bag it, and later I have to pour it back out of the bags!)
It’s roughly a twelve-hectare estate; I can always find tasks — ones that also keep me out of sight.
For example, I head into the shrubs that haven’t been weeded for years.
Cycling?
Yeah, to the neighboring village, where I sat on a bench, wrote and read until ten in the evening, finishing by flashlight.
In Maussane I bought two glasses of IPA.
I’m increasingly fond of that mildly bitter taste.
They’re shuffling the schedule again.
What bothers me is that they don’t communicate about it.
I just see the automatic email.
I simply don’t want to wind myself up over this anymore.
But from here I’d like to send a message to the responsible folks: you can all just… go there!

---

Lundi tranquille à Maussane

Un lundi tranquille rythmé par le jardin, un tour à vélo et une IPA. Parfois, la meilleure nouvelle, c’est qu’il n’y en a pas — aujourd’hui, c’était exactement ça. J’apprends aussi à rester discret pour qu’on ne réécrive pas mon travail à chaque instant.

Maussane, 2025.08.18., lundi
#jardin #arbustes #sommeil #vélo #Maussane #IPA #nouveaubillet
Avec ces quelques mots-clés ci-dessus, j’ai déjà tout dit d’important sur ce lundi.
Pour cette journée, c’est vraiment vrai que pas de mauvaises nouvelles = bonne nouvelle, car elle s’est déroulée agréablement.
L’après-midi, je me suis endormi pendant presque trois heures ; ça m’a fait du bien, puisque les deux nuits précédentes ont été passées à faire la fête.
Samedi, dimanche et lundi, j’ai travaillé au jardin.
Personne ne m’a embêté.
Cela a demandé aussi que j’essaie de ne pas être trop visible.
Je l’ai souvent constaté : si Zahia (qui est aussi la cheffe des femmes de chambre) me voit, il lui vient à l’esprit une tâche insignifiante mais, selon elle, urgente.
Et je le vois aussi chez les autres chefs : s’ils me remarquent, alors — parfois avec les meilleures intentions — ils essaient de redéfinir mon travail selon de nouveaux critères, ce qui finit par rendre le même processus plus long au total.
(Comme la semaine dernière, quand ils ont décidé que les déchets végétaux ne devaient pas aller derrière, près du buisson, mais dans des sacs en plastique ; d’accord, mais le camion qui les emporte ne prend que la matière organique en vrac, donc maintenant je les mets en sacs, puis plus tard je dois les vider des sacs !)
C’est un domaine d’environ douze hectares ; je trouve toujours des tâches — y compris celles qui me gardent hors de vue.
Par exemple, je vais dans les bosquets qui n’ont pas été désherbés depuis des années.
Vélo ?
Oui, jusqu’au village voisin, où je me suis assis sur un banc ; j’ai écrit et lu jusqu’à dix heures du soir, en terminant à la lampe de poche.
À Maussane, j’ai pris deux verres d’IPA.
J’aime de plus en plus leur légère amertume.
Ils rebricolent encore le planning.
Ce qui m’agace, c’est qu’ils ne communiquent pas là-dessus.
Je ne vois que l’e-mail automatique.
Je n’ai tout simplement plus envie de me prendre la tête avec ça.
Mais d’ici, j’adresse un message aux responsables : vous pouvez tous… y aller !

---