Nizza Carnaval de Nice, 2024. február 24.

Virágfesztivál és farsangi felvonulás. | Flower festival and carnival parade. | Fête des fleurs et défilé du carnaval.

Carnaval de Nice, February 24, 2024.

Hi there! It’s hard to put into words how amazing my weekend in Nice was.

I really pushed myself to the limit and had an incredible time. I’ll do my best to summarize everything, but let’s start from the beginning to keep things organized! On the second day, I’ll share my thoughts, and on the third day, I’ll post a collection of videos and photo albums.

To start, I woke up at 5 am on Saturday and thought to myself, ‘This is crazy, even for me!’ I’ll be travelling a distance of 200 kilometers with three bus transfers. This was the only way I could reduce my travel expenses from eighty euros to thirty-five euros. Nice is an expensive city. I bought a ticket for the outdoor event for twenty-eight euros. I finished packing my backpack at ten past six. I made sure to wear warm clothes, including a thick plaid, sweater, winter coat, socks, scarf, hat, and gloves. Unfortunately, my sleeping bag no longer fit, but I’m excited to see where my adventure takes me. I haven’t booked any accommodation yet, but I’m looking forward to exploring the city! I spent hours poring over the map until three in the morning and finally found the perfect spot to sleep on the beach to the east of the city. Hi there! I even found a sheltered playground there on the satellite images! Have a great day! I hope you’re doing well. I’m planning to wake up early and take a one-hour walk to capture some stunning photos of the sunrise. I just wanted to share my exciting plans with you. Then, I’ll take the first bus for the twelve-kilometer journey back to the city center. I’m really looking forward to the carnival, which comprises two parades. Hi there! I’m really excited to attend the flower festival this afternoon and enjoy the carnival festivities in the evening. I’ll be there right at the beginning of the flower festival, and in between the two events, I’m planning to pop into a supermarket to grab some sandwiches. I won’t be bringing any warm clothes, but I’ll have a sandwich and juice to keep me going. To top it off, I’m looking forward to a lovely early night beach walk with a bottle of wine. On Sunday morning, I’m planning to do some sightseeing around the city. Hey there! Just wanted to let you know that I already got my ticket for the noon bus.

I had planned to catch up on some sleep during the three trips, but I ended up listening to music and taking in the scenery instead. On the bright side, I can catch up on some sleep during the journey on the highway! I’m really excited to visit Salon and Aix-en-Provence, as I’ve never been there before. Unfortunately, the Flixbus from Marseille was delayed by forty minutes, but I guess that’s just part of their schedule. Hey there! When I arrived at Nice airport, I grabbed a delicious coffee for just two euros and freshened up in the washroom. Since the weather was pretty mild and the sky was overcast, I decided to pack my sweater into my bag. The stillness of the wind made me feel like something big was about to happen!

An interesting fact about the airport is that there is no demand for low-cost airlines. Although there are no complimentary phone chargers available, there is a professional phone charging cabinet available for a fee of five euros. If you encounter any issues with the tram, don’t worry, tourists can purchase a daily ticket for ten euros, which is the least expensive item available in the ticket machine. Hey there! I did a quick search online and found an application that offers a one-hundred-and-fifty-minute trip for a fee of one hundred and seventy euros. I did make a small mistake at first and boarded the wrong tram, but I quickly corrected it. On my way to the beach, I noticed that performers’ buses were parked for kilometers instead of car traffic. I even spotted a Hungarian bus among them!

The beach was covered in small pebbles. Airplanes fly unusually low over the water because the start of the runway is located just three kilometers away, right on the beach.

Although there aren’t many restaurants on the beach, some of them surprisingly have white tablecloths. As you approach the festival site, you’ll understand why it was recommended to arrive two hours earlier; there is a half-hour queue to get in. You’ll enter the area 15 minutes before the start. Unfortunately, there wasn’t an earlier bus available for your arrival. Please note that a full airport screening will be conducted during check-in. In France, there are times when unnecessary and pointless restrictions are introduced in the name of freedom and equality, particularly in cities that have experienced terrorism.

The city has two well-known routes. The coastal promenade is really spacious and has so much to offer! You can enjoy a gravel beach, a retaining wall, a pedestrian walkway on the quay above, a bicycle path, two lanes for cars, palm trees, and another pedestrian walkway at the foot of the palaces. It’s a great place to take a stroll and enjoy the beautiful scenery. The alternative route runs through the city centre, crossing the beach perpendicularly. It features houses, pedestrians, two lanes for motorists, a tramway, a 300-metre-wide public park, more pedestrians, two additional lanes for motorists, and finally, a sidewalk at the base of the houses. This route, perpendicular to the coast, was the location of the event.

The performers marched on the asphalt strip while people crowded the pedestrian walkways. Although there was no official crowd, the street was full. The parade can be compared to the flower festival in Debrecen, with dancers, musicians, and stunt performers marching between huge, decorated trucks. These trucks are real masterpieces, the length of trucks and three to four meters high, filled with flowers. It’s impossible not to stop and admire them! These trucks are real masterpieces, the length of trucks and three to four meters high, filled with flowers.

The mimosa was the most commonly used flower. Its branch structure resembles that of a large golden rain, with bright yellow flowers densely packed together. I absolutely loved the unique concept of each car, with Snow White being my personal favourite. It was so charming to see each carriage featuring a princess who threw bouquets of mimosa to the audience. The second round was such a delight, taking just over an hour for all the artists to pass by us.

The walking pace was changed to jogging. By then, the mimosa flowers had sold out, and the flower decorations of the cars were dismantled and distributed among the audience. The organizers calculated that the last bunch of flowers would run out just before the last spectator. As a result, the trucks looked like huge statues. The atmosphere was truly indescribable! The audience danced and sang along with the performers. It sounds like it was a great show! Meanwhile, the celestial beings were preparing for war. That sounds intense! It was already raining at the end of the show, but there was no wind and it wasn’t cold. However, in that wonderful atmosphere, nobody cared.

After the show, I walked to the train station and went into the Lidl supermarket. I hope you had a good meal! As usual, I ate my fill of fruit and put away the baguette and ham after the evening program. As usual, I ate my fill of fruit and put away

the baguette and ham after the evening program.

I arrived in the evening as usual. I had already unpacked my bag at security. The security guards greeted me with a smile, even though I accidentally presented my bank card instead of my boarding pass. They were incredibly kind and patient with me. I arrived an hour and a half before the start, so I managed to secure a standing position where all the performers stop for a few minutes.

During the carnival, there were motorcycle-sized vehicles and mobile barbie houses that were six to eight meters high. The cars were decorated with dancers instead of flowers, and there was an abundance of confetti and serpentine. The dance lasted almost two hours, and each production was unique. It featured a variety of performers, including small school dancers, a brass band dressed in Star Wars costumes, American cowgirls, a six-meter-tall actress portraying Marilyn Monroe, clowns, and dancing storks. It might offer a similar experience!

The event was amazing! Although there was an abundance of stimuli, it was difficult to recall specific artist groups, but the overall atmosphere was definitely memorable. The event was amazing! Have you ever been to the Rio Carnival?

Nizza, Karnavál, 2024. február 24.

Comment mettre en mots ce que l’on pense impossible à exprimer par des mots ? Quelques jours après une pause bien méritée, je m’assieds pour résumer le week-end à Nice. Ce week-end, j’ai repoussé un peu plus loin mes limites sensorielles. Même maintenant, je ne sais pas par où commencer le récit. Sur la première page, je vais essayer d’être un peu plus objectif. Sur la deuxième, je vais partager mes sentiments, et sur la troisième, je posterai de nombreuses vidéos et photos à la place du texte.

Commençons peut-être par le fait que samedi, je me suis réveillé à cinq heures du matin, ce qui est une folie même pour moi. En effet, je vais parcourir deux cents kilomètres en ligne droite avec trois changements de bus. C’est la seule façon pour moi de réduire les frais de voyage de quatre-vingts euros à trente-cinq euros. Nice est déjà une ville chère. J’ai pu acheter un billet pour l’événement en plein air pour vingt-huit euros. À dix heures dix, j’ai fini d’emballer mon sac à dos. Une couverture épaisse, un pull supplémentaire, un manteau d’hiver, des chaussettes, une écharpe, un bonnet, des gants. Le sac de couchage ne rentrait plus. Je n’ai pas réservé d’hébergement. La veille au soir, j’ai parcouru la carte jusqu’à trois heures du matin. Le plan est de dormir sur la plage à l’est de la ville. Sur les images satellite, j’ai trouvé une aire de jeux où je pourrais passer la nuit, abritée du vent et de la pluie. Ensuite, au petit matin, je marcherai encore une heure pour photographier le lever du soleil. Je prendrai le premier bus pour les douze kilomètres du retour vers le centre-ville. La première moitié du voyage se fait dans la première partie de la nuit.

Je ne sais pas pourquoi, mais la veille au lieu de dormir, j’ai collecté des informations pertinentes en ligne pour les trois voyages en bus. Le plan était de dormir un peu pendant les trois trajets en bus. Au lieu de cela, j’écoute de la musique et je regarde autour de moi. Je n’ai jamais visité les villes de Salon et d’Aix-en-Provence. Le Flixbus part de Marseille avec une quarantaine de minutes de retard, mais c’est quelque chose auquel on peut s’attendre chez eux. Je vais au moins dormir sur l’autoroute. Nous arrivons à l’aéroport de Nice. Café pour deux euros, toilettes, puis je presse même mon pull dans le sac, la température est printanière, le ciel est nuageux, le vent est calme, comme le calme avant une tempête.

Une petite anecdote sur l’aéroport : ici, il n’y a pas de demande pour les compagnies aériennes à bas prix. Il n’y a pas de chargeurs de téléphone gratuits sous les sièges, mais il y a un casier de recharge de téléphone professionnel pour cinq euros. Après un léger hoquet dans le tram, les touristes paient le billet quotidien de dix euros. C’est le billet le moins cher dans la machine à billets. Quelques minutes de recherche sur Internet et j’ai trouvé l’application pertinente qui propose les soixante-dix centimes, ce qui donne droit à un voyage de cent cinquante minutes. Je monte dans le mauvais tram au début, mais je me corrige après quelques minutes. Cependant, je descends une station plus tôt parce que je veux marcher sur la plage, où les bus des artistes sont garés sur des kilomètres à la place du trafic automobile. J’ai même trouvé un autocar hongrois parmi eux.

Plage de galets. Les avions passent étrangement bas au-dessus de l’eau. Pas étonnant, le début de la piste d’atterrissage est à trois kilomètres – tout comme sur la plage. Il n’y a pas beaucoup de restaurants sur la plage, il est étrange de voir qu’ils sont couverts de nappes blanches. En approchant du lieu du festival, je comprends pourquoi ils ont écrit que nous arrivions deux heures plus tôt. Une demi-heure d’attente précède l’entrée. Un contrôle de sécurité complet est effectué à l’entrée. En France, c’est courant : pour la liberté et l’égalité, parfois des restrictions inutiles et dénuées de sens sont mises en place. Surtout dans les villes où ils ont déjà vu de près le fonctionnement du terrorisme.

La ville a deux itinéraires célèbres. L’un est la promenade en bord de mer, assez spacieuse : plage de galets, mur de soutènement, promenade piétonne en haut de la rive, piste cyclable, deux voies pour les voitures, palmiers, encore deux voies pour les voitures, puis le trottoir au pied des palais. L’autre itinéraire traverse le centre-ville, perpendiculaire à la mer : maisons, piétons, deux voies pour les voitures, voie de tramway, parc central large de trois cents mètres, piétons, encore deux voies pour les voitures, puis le trottoir au pied des maisons. C’est l’itinéraire perpendiculaire à la mer qui était l’emplacement de l’événement.

Les artistes défilaient sur la bande d’asphalte et la foule se pressait sur les promenades piétonnes. Il n’y avait pas de foule misérable, mais la rue était pleine. Le défilé pourrait être imaginé un peu comme le festival des fleurs de Debrecen. Des camions énormes décorés entre lesquels défilaient des danseurs, des musiciens, des artistes. Il faut admettre que ces camions sont de véritables œuvres d’art. Ce sont vraiment des créations de la taille d’un camion et de trois à quatre mètres de haut. Remplis de fleurs. Évidemment, le mimosa était le plus utilisé. La structure de la branche ressemblait à une glycine agrandie, couleur jaune vif, avec de petites fleurs assises côte à côte. Bien sûr, chaque char avait sa propre conception. Mon préféré était celui de Blanche-Neige. Sur chaque camion, une princesse était assise qui lançait des bouquets de mimosa au public. Il a fallu un peu plus d’une heure pour que tous les artistes passent devant nous. Au deuxième tour, ils ont changé le rythme confortable de la marche en course. À ce stade, le mimosa était épuisé, et maintenant ils ont commencé à démonter la décoration florale des voitures pour la distribuer parmi le public. Ils ont calculé habilement que le dernier brin de fleur s’épuiserait juste devant le dernier spectateur. Après cela, les camions ressemblaient à d’énormes sculptures. Inutile de le dire : l’ambiance était indescriptible. La foule dansait et chantait avec les artistes. Pendant ce temps, le ciel se préparait à la guerre, il pleuvait déjà à la fin du spectacle, mais il n’y avait pas de vent et il ne faisait pas froid, et de toute façon : dans cette atmosphère magique, personne ne s’en souciait.

Après le spectacle, je suis monté jusqu’à la gare, je suis allé chez Lidl. Comme d’habitude, je me suis rempli d’fruits. La baguette et le jambon, je les ai mis de côté pour plus tard dans la soirée.

Le soir, je suis arrivé plus expérimenté. J’ai déjà vidé mon sac à la sécurité. Cette fois, ils ont essayé de sourire modérément ; par ici, on a l’habitude de payer avec une carte bancaire, pas avec un sac. Néanmoins, ils étaient gentils et patients avec moi. J’ai atterri une heure et demie avant le début, donc j’ai réussi à obtenir une place debout où tous les artistes s’arrêtent pendant quelques minutes devant moi. Ce bal de carnaval comprenait déjà des véhicules de la taille de motos et des maisons Barbie mobiles de six à huit mètres de haut. Il y avait plus de danseurs sur les voitures au lieu de fleurs cette fois-ci. Nous avons reçu beaucoup de confettis et de serpentins. La danse a duré près de deux heures. Ce que j’ai apprécié, c’est qu’au cours de cette période, il n’y avait pas deux performances similaires. Il y avait des danseurs d’école, un groupe de cuivres déguisé en Star Wars, des fermières américaines sexy, une actrice Marylyn Monroe de six mètres, des clowns, des échassiers dansants.

C’était intense, car je me souviens mieux de l’ambiance que des groupes d’artistes eux-mêmes. Je pense que cela est dû à la richesse des stimuli. C’est peut-être quelque chose de similaire au carnaval de Rio.

Nizza Carnaval de Nice, 2024. február 24.

Hogyan kell szavakba önteni azt, amiről azt gondolod, hogy nem lehet szavakba önteni?

Pár nap szükséges pihenés után ülök le a Nizzai hétvégét összefoglalni. Ezen a hét­végén picit feltoltam az ingerküszöböm. Még most sem tudom hol kezdjen a mesélést. Az első lapon megpróbálok picit tárgyilagosabb lenni. A másodikon meg majd az érzéseimet, a harmadikon meg szöveg helyett felteszek sok videót és fotó­albumot.

Kezdjük talán ott, hogy szombaton hajnali ötkor úgy keltem fel, hogy az még magamhoz képest is nettó őrültség, amit csinálok. Ugyanis a légvonalban kétszáz kilométeres utat három busz átszállással fogom megtenni. Csak így tudtam a nyolcvan eurós utiköltséget harmincöt euróra faragni. Nizza amúgy is egy drága város. A szabadtéri rendezvényre huszonnyolc euróért tudtam jegyet venni. Hat óra tíz perckor végeztem a hátitáskám be pakolásával. Vastag pléd, plussz pulóver, télikabát,zokni, sál, sapka, kesztyű. A hálózsák már nem fért bele. Szállást nem foglaltam. Előző este hajnali háromig böngésztem a térképet. A terv az hogy a várostól keletre lévő tengerparton fogok aludni. A műhold képeken találtam ott egy játszó­teret, ami szélvédett, eső védett. Majd hajnalban tovább sétállok még egy órát és lefotózom a napkeltét. A tizenkét kilométeres vissza utat a belvárosig pedig az első busszal fogom megtenni. Maga a karnevál két felvonulásból áll. Délután virág fesztivál, este pedig farsangi mulatság. Elvileg a virág fesztivál kezdésére pont megérkezem. A két esemény között pedig elmegyek egy szupermarketbe szendvicseket venni. (Nem viszek, csak szendvicset és gyümölcslevet, mert nem fér be több a meleg ruha mellet, illetve a kora éjszakai tengerparti séta alatt szán­dékozom egy üveg bort elfogyasztani. Vasárnap reggel városnézés. A déli buszra pedig már megvettem a jegyet.

Mivel az előző éjszaka alvás helyett a neten gyűjtöttem a releváns információkat, az volt a terv,hogy mind három busz úton alszom egy picit. Ehelyett zenét hallgatok és nézelődöm. Salon és Aix-en-­Provence városokban még nem jártam. Marseilletől a Flixbus negyven perces késéssel indul, de ez náluk benne a pakliban. Az autópályát legalább átalszom. A Nizzai repülőtérre érkezünk. Kávé két euróért, mosdó, majd még a rajtam levő pulóvert is bele nyomorgatom a táskába, a hőmérséklet tavaszias, az ég felhős, a szél hallgat, akár egy vihar előtti csend.

Egy kis érdekesség a repülőtérről, hogy itt a fapados légitársaságokra nincs igény. Itt nincs a székek alatt ingyenes telefontöltő, viszont van profi telefontöltő szekrény öt euróért. A villamosnál egy enyhe csuklás után kifizetik a túristák a tíz eurós napijegyet. Ez a lgolcsóbb tétel a jegy automatában. Pár perc keresgélés a neten és máris megvan a releváns aplikáció, ami felajánlja az egy euró hetvenes díjat, ami százötven perces utazásra jogosít fel. Elsőre rossz villamosra szállok fel, de pár perc után korrigálok. Viszont leszállok egy megállóval hamarabb, mert sétálni akarok a parton, ahol az autós forgalom helyén most a fellépők buszai parkolnak kilométer hosszan. Találtam köztük egy magyar autóbuszt is.

Apró kavicsos tengerpart. A víz felett szokat­lanul alacsonyan húznak el a repülők. Nem csoda, a leszál­lópályának a kezdete három kiló méterre van – úgyszint a parton.

Nincs túl sok vendéglátó a strandon, furán mutat, hogy némelyiknél fehér abrosszal terítenek. A fesztivál helyszínhez közeledve megértem miért írták, hogy érkezünk két órával korábban. Fél órás sorban állás előzi meg a bejutást. Kezdés előtt negyed órával lépek be a területre. (Ennél korábbi érkezéshez már nem lett volna busz.) Egy komplett reptéri átvilágítás történik a beléptetésnél. Franciaországban ez megszokott: a szabadság és egyenlőség érdekében, néha felesleges és értelmetlen korlátozást vezetnek be. Főként azon városokban, ahol látták már közelről a terrorizmus működését.

A városnak két híres útvonala van. Az egyik a parti sétány, ami kellően tágas: kavicsos part, támfal, a fenti rakparton gyalogos sétány, biciklis út, két sáv az autóknak, pálmafák, még két sáv az autóknak, majd a gyalogos járda a paloták tövében. A másik útvonal a város közepén, a partra merőleges: házak, gyalogosok, két sávban autósok, villamos pálya, háromszáz méter széles közpark, gyalogosok, újabb két sávban autósok, majd a járda a házak tövében. Ez a partra merőleges útvonal volt maga a rendezvény helyszín.

Az aszfaltcsíkon vonultak a fellépők és a gyalogos sétányokon tolongtak az emberek. Nem volt tömeg nyomor, de tele volt az utca. Maga a felvonulást kicsit olyannak lehet elképzelni, mint a debreceni virágfesztivált. Hatalmas, feldíszített kamionok között táncosok, zenészek,mutatványosok menetelnek. Meg kell hagyni, igazi mű­remekek ezek a kamionok. Valóban kamion hosszóságuak és három-négy méter magas alkotások. Tele tömve virágokkal.

Nyilván a legtöbbet használt az a mimóza. Az ág szerkezete, mint egy nagyra nőtt aranyesőé, élénk sárga szín, sűrűn, egymás mellett ülő apró virágok. Nyilván, minden kocsinak meg volt a maga koncepciója. Nekem a hófehérkés volt a kedvencem. Minden kocsi tetején, ült egy hercegnő, aki mimóza csokrokat dobált a közönségnek. Kicsit több mint egy órába telt, mire az összes művész elhaladt előttünk. A második körben

már a kényelmes séta tempót kocogásra váltottak. Ekkorra már a mimóza virágok elfogytak és most az autók virág díszítését kezdték lebontani és szétosztani a közönség között. Ügyesen kiszámolták, hogy pont az utolsó néző előtt el robogra fogyott el az utolsó szál virág. Ezek után a kamionok úgy néztek ki mint valami hatalmas szobrok. Mondanom sem kell: a hangulat leírhatatlan. A tömeg együtt táncolt és énekelt a művészekkel. Közben az égiek épp háborúra készültek, a műsor végén már esett az eső, de nem volt szél és nem volt hideg és különben is: abban a csoda hangulatban ez senkit sem érdekelt.

A műsor után felsétáltam a vasútállomásig, bementem Lidl szupermarketbe. Szokás szerint telle ettem magam gyümölcsökkel. A bagettet és a sonkát pedig elraktam,

az esti program utánra.

Este már rutinosabban érkeztem. A biztonságiaknál már előre kipakoltam a táskám tartalmát. Ezúttal is igyekeztek a biztonságiak mérsékelten mosolyogni; errefelé bankkártyával szokás érkezni, nem pedig batyuval. Azért, kedvesek és türelmesek voltak velem. Másfél órával a kezdés előtt érkeztem, így sikerült olyan állóhelyet szereznem, ami előtt az összes fellépő megáll pár percre.

Ebben a farsangi mulatságban már voltak motorkerékpár méretű járgányok és hat – nyolc méter magas mozgó barbi házak is. Virágok helyett még több táncos került fel az autókra. Konfettiből és szerpentinből ezúttal bőven kaptunk. Közel két órás volt a tánc folyam. Az tetszett, hogy ezen idő alatt nem volt két hasonló produkció. Voltak kis iskolás táncosok, Star Wars jelmezbe bújt rezes banda, szexi amerikai tehenész lányok, hat méteres Marylyn Monroe színésznő, bohócok, tánco­ló gólya lábasok.

Durva, mert a hangulatra jobban emlékszem, mint magukra a művész csoportok­ra. Szerintem ennek oka az inger gazdagság. Talán valami ilyesmi lehet a Riói karnevál is?