Múzeumok éjszakája

Összességében a múzeumok éjszakája fantasztikus élmény volt számomra. A Musée Ratteau városi múzeum lenyűgöző volt, és mindenképpen érdemes visszatérni ide. A város hangulata is páratlan volt, az új sétáló utca és az érdekes felfedezések mind hozzájárultak az emlékezetes estémhez. Azt hiszem, Arles valóban egy különleges hely, és szívesen fedeznék fel még többet belőle.

Az európai múzeumok éjszakája ma van; nálunk, Arlesban is. Amúgy, ma is dolgoztam. (Arról, most nem beszélek, hogy haszontalannak érzem magam, mert ma is alig volt dolgom a konyhában. Talán, nem találom a helyem.)
Munka után indultam el rollerral, tizenegy órakor érkeztem meg a Musée Ratteau városi múzeumba. Itt komolyan veszik a zárórákat, mindegy, mennyien vannak a helyen, éjfélkor bezárják a kapukat. Nekem – aki szeret mindent részletesen elővágni és megfigyelni – rohamtempó lesz egy múzeum egy óra alatt. Kis érdekesség, hogy a múzeumok éjszakáján minden program ingyenes. Miközben végig rohantam a termeken, majd ezt követően álltam egy kicsit a városban, a telefonomonk diktáltam le néhány megjegyzést:

Hát nálunk, így néz ki egy szoba a hotelben, mint ez a múzeum bemutató szobája.
Tök jó, hogy a táblák digitálisak, tele plusz információval; néhol, plusz játékokkal a gyerekeknek.
Na és ezt amúgy hogy csinálták meg ilyen szépen? Mintha Jézus Krisztust látnám virágokkal körbe rakva. Ezek a ragyogó kövek élénk színűek, jól megmunkáltak.
Karácsonykor láttam ilyen maketteket a templomokban és a vásár tereken. Úgy tűnik, errefelé ez valami hobbi.
Hétköznapi ruhák; érdekes, hogy ezeket nem látjuk a jelenkori ünnepélyeken, pedig ezek is érdekesek. A formaviláguk nagyban hasonló, csak a kötény egy kicsit más, meg a fejfedő; Pedig ez is a hagyomány része. Máshogy kötik a fejkendőt, nem is tudom, hogyan és mennyi ideig tanulják az öltözködést. Ezek a köpönyegek és kötények sokkal gyakorlatiasabbak. A férfi ruhák hasonlítanak a frakkos megjelenéshez. Ilyesmik a régi katonai egyenruhák is; elöl kevés gomb, hátul hosszúra hagyva az anyag.
Hatvanas bácsi türkizkék hajjal; ez így kissé avantgárd. Tetszik, hogy van stílusa.
Ez a tálaló szekrény pont olyan, mint nálunk az ebédlőben. A hotel építői tényleg bolhapiacról rendezték be a tereket.
Ezek a menyasszonyi ruhák, szerintem, még ma is menők.
Ez a múzeum azért egy elég menő hely. Jól kitalálták például ezeket az üvegben burkolt falfestményeket; az üvegdíszek mögött plakátok; üvegből és acélból van egy hatalmas nagy lépcsőház, úgyhogy a plafon is üvegből van, néha tükör a plafon és a padló is. Ügyes.
Ez megint elég menő terem, fényfestés a nádfedeles kunyhóra, mozgó képekkel.
Úgy tűnik, ismerik az idézetet, mely szerint, amit megértesz, arra nem haragszol. Mert itt bemutatják a helyi cigány kultúrát is: akiknek például nagyon szép népviseletes ünnepi ruháik vannak.
Élmény volt ez a múzeum, egyszer még jó lenne visszajönni. Negyven perc alatt futva jártam körbe, tehát kényelmesen kellene rá nekem mondjuk két óra.
Szóval, ez egy nagyon jó múzeum. Maga az épületet tekintve, az (amúgy szépen bemutatott) római kori építészeti elemekre ráhúztak egy palotát, ami az én becslésem szerint klasszicista stílusú, néhol reneszánsz falakkal, egybe nyitva egy egykori templommal, amit ma már (mint pár másikat a városban) egy egy látványos kiállító és rendezvény térnek használnak. Közbe ékelve egy tök modern acélból és üvegből álló lépcsőházzal, aminek az üveg részeit úgy színezték ki, hogy hangulatban összeköti a különböző részeket és az egész egy egységes, homogén egységet alkot.
Külön dicséret a kurátoroknak, akik a látványt világítással dobták fel és a digitális technikát is be tudták ötvözni egy kellemes egyensúlyba.

Kis kitérő az utcára kilépve; nincsenek körbe tapétázva a falak választási plakátokkal, hanem ki van rakva a főtér jellegű helyeken egymás mellé 10 hatalmas nagy fémtábla és azokon lehet hirdetni. Mindenkinek meghatározott egységes helye van.

A végén még a szabadtéri színháznál is belefutottam egy koncert végébe. Bemenni már nincs értelme, mert már tíz perc múlva lekapcsolják a fényeket. Ezt a szabadtéri színházat is a rómaiak építették és manapság is rendszeresen használják.

Jól áll ez a piros szín a diszkivilágított arénának. Szép ez a város. Jó lett az új sétáló utca, ezekkel a kis fákkal, ezzel az új betonból és kövekből gyúrt járófelülettel.

Na, mit találtam hazafelé haladva? Az utcán egy sima élelmiszer automata, amiből cannabist lehet venni. Éjjel-nappal, bárki számára elérhető.

Már értem, miért van két vasúti híd a fő utca fölött. Mert az egyik nagyon régi, amit már nem használ senki, de azért megtartották. Talán, lehetne neki valami új funkciót találni, ha nagyon akarnák.