2024. április 02.

szivatás | pumping | pompage

There was nothing extraordinary about today. The Chef is still a groper. If he got involved with the confectioner, because I also helped the confectioner during the evening cleaning. It’s also true that I didn’t feel like rushing back to cooks. They only need me to have someone to suck on. A good example of this is that the goal of the young chef’s child is exactly this: to jump. Then he didn’t like it when I didn’t follow the meaningless orders. I will calculate which is the last day when I have to send my notice in order to take the one month notice into account. If nothing happens until then, I will take this step – which I have no desire to do, that’s why I’m waiting. Yesterday, when I spoke to the owner’s girlfriend, Gabriella, I said that I am trying to understand everyone, but I see that they don’t need me. So, I feel useless.

I can have a bad boss anywhere.

Anyway, was there anything good today? Any? Is the sun shining, besides? Anyway, I like working with the pastry chef. Although I can see, I’m not the best at it either. The question arises, what am I up to outside the kitchen? I have to somehow learn these foreign languages, then at least I would have a chance at customer service, but they prefer to hire young people there. I can even imagine the hotel reception. I can’t learn this language. I’m under myself. So the question is, what should I do in the next couple of years? I do the dishes and garden. I can’t think of anything else. I hope that they can keep my working hours elsewhere and that I can have my own room. All this preferably on the beach.

Il n’y avait rien d’extraordinaire aujourd’hui. Le Chef est toujours tâtonnant. S’il s’est impliqué auprès du pâtissier, parce que j’ai aussi aidé le pâtissier lors du ménage du soir. C’est vrai aussi que je n’avais pas envie de me précipiter vers les cuisiniers. Ils ont seulement besoin que je trouve quelqu’un à sucer. Un bon exemple en est que l’objectif de l’enfant du jeune chef est exactement celui-ci : sauter. Ensuite, il n’aimait pas que je ne suive pas les ordres insignifiants. Je calculerai quel est le dernier jour où je dois envoyer mon préavis afin de prendre en compte le préavis d’un mois. Si rien ne se passe d’ici là, je franchirai cette étape – ce que je n’ai aucune envie de faire, c’est pourquoi j’attends. Hier, quand j’ai parlé à la petite amie du propriétaire, Gabriella, j’ai dit que j’essayais de comprendre tout le monde, mais je vois qu’ils n’ont pas besoin de moi. Du coup, je me sens inutile.

Je peux avoir un mauvais patron n’importe où.

Quoi qu’il en soit, y avait-il quelque chose de bien aujourd’hui ? N’importe lequel? Le soleil brille, d’ailleurs ? Quoi qu’il en soit, j’aime travailler avec le chef pâtissier. Même si je peux le constater, je ne suis pas non plus le meilleur dans ce domaine. La question se pose : que fais-je en dehors de la cuisine ? Je dois d’une manière ou d’une autre apprendre ces langues étrangères, alors au moins j’aurais une chance au service client, mais ils préfèrent y embaucher des jeunes. J’imagine même la réception de l’hôtel. Je ne peux pas apprendre cette langue. Je suis sous moi-même. La question est donc : que dois-je faire dans les prochaines années ? Je fais la vaisselle et le jardin. Je ne peux penser à rien d’autre. J’espère qu’ils pourront garder mes heures de travail ailleurs et que je pourrai avoir ma propre chambre. Tout cela de préférence sur la plage.

Semmi rendkívüli nem volt a mai napban. A Séf továbbra is egy tapló. Ha belekötött a cukrászba, mert az esti takarítás közben is a cukrásznak segítettem. Az is igaz, hogy nem volt kedvem sietni visz­sza szakácsokhoz. Csak azért kellek nekik, hogy legyen kit szivatni. Erre jó példa, hogy a fiatal szakács gyerek célja is pont ez: ugráltat. Aztán nem tetszett neki amikor az értelmetlen parancsokat nem teljesítem. Ki fogom számolni, hogy melyik a legutolsó nap amikor el kell küldenem a felmondásom, ahhoz, hogy az egy hónapos felmondást figyelembe vegyem. Ha addig nem történik semmi, akkor megteszem ezt a lépést – amihez semmi kedvem sincs, emiatt kivárok. Tegnap, amikor beszéltem a tulaj barátnőjével, Gabri­ellával, mondtam, hogy próbálok mindenkit megérteni, ám úgy látom, nekik nem rám van szükségük. Szóval, ha­szontalannak érzem magam.

Rossz főnököm lehet bárhol.

Amúgy, volt -e valami jó a mai napban? Bármi? Süt a nap, ezen kívül? Amúgy szeretek a cukrásszal dolgozni. Habár látom, ott sem én vagyok a leg­ügyesebb. Felmerül a kérdés, hogy mihez értek a kony­hán kívül? Meg kell tanulnom valahogy ezeket az idegen nyelveket, akkor legalább az ügyfélszolgálaton is lenne esélyem, de ott meg fiatalokat alkalmaz­nak előszeretettel. Akár még a hotel recepciót is el tudom képzelni. Nem megy ez a nyelv tanulás. Magam alatt vagyok. Tehát a kérdés, hogy a következő pár évben mihez kezdjek? Mosogatok és kertészkedek. Nem jut más eszembe. Abban reménykedem, hogy máshol, tudják tartani a munkaidőmet és lehet saját szobán. Mindez lehetőleg a tengerparton.