Az alkoholizmus és a baràt.

Találtam néhány jegyzetet, amiket úgy diktáltam le a telefonnak, tehát nincs hozzá kézírás. Amúgy is gyakorolnom kell az új francia billentyűzetem használatát, szóval most írok. Ami azért is érdekes mutatvány, mert ezen nincs például Ő és Ű betű; viszont kettő CÇ és kettő ÉÈ betű van.

---

Random gondolatok, 2024. május 16, csütörtök

Az emberevő cápa a leghatásosabb környezetvédő. (Szerintem, ezt a mondatot loptam valakitől. Nem tudom, nem írtam fel az időpontot vagy a helyet vagy a kontextust.)

Mégis hogyan lehet újat alkotni? Itt van a kezemben egy kék és egy piros kréta. Ezeket most egymásra kenem. Ez most milyen szín? Lila. Akkor ez valami új? Pedig nincs a kezemben lila kréta, csak két régi darab. Talán, ilyen az, amikor a meglévő ismereteink felhasználásával alkotunk valami újat. Nem kell az egész világot megváltoztatni, csak a meglévő ismereteink tapasztalataink felhasználásával addig kísérletezni, amikor az eredménnyel már saját magunkat is meglepjük:

„Minden, ami túl sok vagy minden, ami túl kevés, az abúzus. /Kadarkai Endre, Lélekben című műsora/

Az étkezés is része a kultúrának. Ha a nyaralásaid alatt, meg akarod ismerni egy ország kultúráját is, akkor nem tanácsos az otthonról hozott májkrémes kenyeret fogyasztani. Ülj be bárhova; figyeld az embereket. Mit esznek? Hogy viselkednek? Noh és persze ott a régi trükk: válassz olyan helyet, ahol csak helyi nyelven vannak kiírva a dolgok!

Nem itt vagyok jó helyen! Nagy dilemma ez a mondat. Ezt munkaidőben írtam fel magamnak egy egész békés napon. A dilemmát a következő kérdés jelzi: Hát, akkor hol lennék jó helyen?!

Ha spirituális lennék, két mondatot írnék fel a falra:
1, Az élet mindig kompenzál. Minden és mindenki kompenzál és ez így van jól.
2, Valahogy úgy is megoldódik… Bármilyen probléma, amivel nem tudunk mit kezdeni előbb vagy inkább utóbb úgy is megoldja önmagát. Persze a végeredmény sokkal szimpatikusabb (és élhetőbb), ha mégsem hagyjuk magára a problémát.
A lényeg, hogy sosincs elég ok az elkeseredésre.

Ez a kolléga is úgy idegeskedik a pénzén, mintha lenne neki. Ha meg van neki, akkor mégis miért idegeskedik miatta?! Ha a szükségletek ki vannak elégítve, akkor az igények céldátumait bátran lehet tologatni. Fontos az igény, az önvalósítás, az örömszerzés (és a többi), csak azt ne felejtsük el, hogy a jó élet nem pénz kérdése, hisz örömöt bárhol találni a mindennapokban. (Nem szükséges egyetértenünk, de ha te másképp látod, akkor kérlek minden elalvás előtt egy kérdést válaszolj meg magadban: Ma miért vagyok hálás?)

Nevezhetem magam önhatalmúlag ADHD-snak, autistának, parentifikáltnak vagy ki tudja még minek… Fontos, hogy ezek ne magyarázatok legyenek, hanem megoldási koncepciók. Például: Aha, az ADHD-sok ilyen és ilyen stratégiákat használnak a problémáik megoldására. Talán, nálam is beválnak ezek a módszerek.

Telefonon beszélgettem egy kapatos cimborámmal. Miért utálod az alkoholizmust? Az olyan, mintha magadat utálnád. Koss vele békét, légy te a főnök! Így például: „Kedves alkoholizmus, én vagyok a főnök, én mondom meg mikor ünnepelünk, mikor dolgozunk. Várj még két napot, szombaton lesz hétvége!

Megvannak az első tapasztalatok az új billentyűzettel. Sokkal kényelmesebb, mint az asztali géphez használt magyar. Ez ugyebár táblagépes, azaz kompaktabb méret: Sokkal jobban kézre áll, mint a klasszikus méretű. Nem is az U vagy az O betűk hiánya jelentik a gondot (azt kijavíttatom a mesterséges intelligenciával). A meglévő ékezetest betűket sem rontom el, mert oket keresni és nézni kell. Viszont például, az A és Q felcserélt helye sok elgépelést okoz. A megszokásból, azaz vakon leütött billentyűkkel gyűlik meg a bajom.