Történések Zalában
Van, hogy egy rövid zalai út egyszerre hoz derűs meglepetéseket és nehéz felismeréseket. Egy különleges pizzázó, egy elhagyott családi ház és egy szelet kenyér is tud történetté válni, ha emlékek tapadnak hozzájuk. Ez a pár nap most egyszerre szólt veszteségről, ragaszkodásról és elengedésről.
Pizzázó Balatonfüreden
Kellemes meglepetés volt, hogy a hely a vasútállomás mellett teljesen változatlanul működik már több mint tizenkét éve. A hátsó sor pont úgy néz ki, mint egy vonat belseje: ott vannak asztalkák, padok, sőt, a hátsó falon is régi vonatok ablakai láthatók.
Az étlapon végre nem Margherita, négy sajtos vagy sonkás pizza szerepelt, hanem Bakter kedvence, Masiniszta álma, Négyes vágány stb. Még a kávéjuk és a meggyes sörük is rendben volt.
Talán még egyszer érkezik ide a vonatom.
Sármellék
Az egykori szülői ház mára teljesen elhagyatottá válik, pedig nem kellene ennek így lennie. Már nem remélek változást. Az a ház az állásában tönkremegy. Annyit tudok csinálni, hogy amikor ott vagyok, kitakarítok, kiszellőztetek. Talán többet is tehetnék, de nem szeretnék; elvesztegetett energia; ha a lakás más használóit ezzel nem tudom motiválni. Sajnálom azt a házat.
Míg ott voltam, kimentettem az utolsó emlékeimet is. Az összes emlékem két kartondobozban hevert a padláson már vagy hat éve; most átszállítottam őket Avignonba, a többi tárgyam mellé.
Szomorú ez így. Nem maradt kötődésem ide,
a barátaim, a dolgaim, a családom…
Mind elköltözött.
A kenyér
Amit három hete felejtettek itt a konyhában. A helyi pék készítette. Ha nem is friss, de kitűnő pirítós lett belőle. Hol van még ilyen pékmester?!
szombat, 2026. 02. 21.
Sometimes a short trip through Zala brings both pleasant surprises and painful realizations. A quirky pizzeria, an abandoned family home, and even a loaf of bread can become part of a deeper personal story. These moments were about loss, memory, and letting go.
