Mezítláb a tengerben
Mezítláb a homokban; a tenger sós illatát kísérik az események, ahogy felfedezem a környéket és a helyi látnivalókat. Kísérjetek el erre az izgalmas és pihentető kalandra, és érezzétek magatokat ti is, mintha ott lennétek velem! Hajnali kettőkor a naturista strandon végződik az élmény, és minden egyes pillanat értékes emlék lesz, amit megosztok veletek.
Nem mondanám, hogy kialudtam magam a tegnapi éjszakai takarítás után, de muszáj alkalmazkodni a tömegközlekedéshez. Nyolckor már a rolleremet lakatolom a rendőrség előtti parkolóban. Szokás szerint, csak a szerencsében reménykedem; remélem, meg lesz még péntek este. A vonat egy órát késett, mire Montpellierbe érkezett. Nem tudom, mi történt, mert átaludtam az utat, a következő villamossal már indulok is a tengerhez. Ma melyik strandot válasszam? A Palavas buszjárata érkezik először. Ebben a faluban már jártam egyszer; pontosabban, egyszer keresztülhajtottam a rollerrel, miközben Carnot strandjai felé tartottam. Ez egy kis tengerparti falunak tűnik. Gyanítom, száz évvel ezelőtt ez is egy kis halászfalu volt, mert a néhány szűk belvárosi utcát leszámítva, minden épület ötven évnél fiatalabb. Ugy ez a rész úgy néz ki, hogy van a parti sáv, lagúnákkal, homok strandokkal. Ez egy maximum ötszáz méter vastag föld sáv, párhuzamosan a száraz földdel, utána van egy belső tó, majd egy kisebb mocsár világ, csatornákkal, töltésekkel. Ezután jön a szárazföldi rész Montpellier külvárosi részeivel. Szóval Palavas, a laguna nyaraló övezeti sávja. A falu egyik érdekessége, hogy a parti földcsíkot középen ketté választja egy csatorna, a csatorna mindkét partján pezseg az élet. Átsétálok a jobb oldali városrészbe. Egy szimpatikus kebabos könnyedén meggyőz: tíz euró egy gyros tál. A föld nyelv végén van egy tizenkettedik századi templom – ez lesz az úti célom. Közben feltérképezem a strandokat, kitalálom, hol fogok aludni. Nagyjából harminc perc séta után hagyom el az apartman- és szállodasort, majd egy nagyobb kemping megkerülése után úgy döntök, fáradt vagyok, a templom látogatást későbbre halasztom, a következő strandon landolok és alszom. A következő strand egy két kilométer hosszú fél-naturista strand, ez azt jelenti, nincs elkerítve, de nem kötelező a fürdőruha használata. (Amit Magyarországon nudista strandként ismerünk, azt itt is nudista strandnak hívják – a maga elkerítettségével és kötelező meztelenségével. Ezen a strandon mindenki úgy öltözik és vetkőzik, ahogy akar.) Több olyan csoport is van, akiknek a fele fürdőruhában, fele meztelenül napozik. Azt hiszem, ez a szó minden értelmében egy szabad strand. Úszom egy picit, majd alszom egy keveset. Abból a kevésből két óra alvás lett. Most már használtam naptejet, meg a fejemre terítetem a textilt. Ide fogok visszajönni éjszaka. A lagúnás földsáv belső felében fut az aszfaltos út, majd egy bokros sáv, egy nem túl magas kerítéssel (ami szerintem szél esetén a homokot fogja fel:), majd a homokos partszakasz; viszonylag gyorsan mélyülő vízzel – amit én élvezek. Az a terv, hogy a bokrok és a kerítés közé fogom kikötni a függőágyat. Előtte este visszamegyek a faluba, a szórólapok szerint lesz egy rock koncert, meg a helyi arénában lesz egy lovas bemutató műsor, illetve veszek ennivalót, meg vizet. Némi uszkálás után indulok a homokban. Nagyon élvezem ezt a mezítláb sétálást bokáig a vízben. Veszek éjszakára egy üveg bort és hozzá rágcsálni valót – ezeket, az éjszakai, négy kilométeres sétám alatt kívánom elfogyasztani. A falut kettéválasztó csatornánál megállok gyönyörködni. Elsőre azt akartam írni, hogy ezek belvárosi szűk utcácskák szokás szerint romantikusak, de nem; Habár szépek, képeslapra valók a házak, de tele vannak pakolva bámészkodókkal, üzletekkel, teraszokkal. A parti pavilonban a rock zenészek hangolnak; életkoruk olyan hatvan év lehet; ez még önmagában nem zárja ki a bulit, de úgy tűnik, kevésbé táncolható számokat próbálgatnak. Fél órás bolyongás után egy pizzeria teraszán telepednek le. Jó döntésnek bizonyult. Jó ár-érték arányban, jólaktam. A belső tó felöli oldalon van a luna park, amiről most tudtam meg, hogy vidámparkot (is) jelent, illetve itt van a bikaviadalok arénája. Ez az épület sem lehet több harminc évesnél. Ez itt, ellipszis alaprajzú, nyitott tetejű, viszont a falai nem egyforma magasak, egy hullám vonalat követ a nézőtér és a falak teteje. Lovas bemutató másfél órában. Nem egy világ szám, de azért jó műsor. Egyszerűbb lovas ügyességi feladatokat mutattak be, talán nyolc lovassal. Fő attrakcióként meglovagoltak egy dühös bikát. Este tizenegykor már kissé fáradt voltam, nem volt nagy kedvem táncos helyeket keresni. Lementem a csatorna partra; még egy fél óra erejéig hallgattam a rock koncert végét. Hajnali fél kettőkor így érzem magam: Zséda: Eperhold. „Ruhát le, fussunk be a tengerbe!” Fekszem a víz tetején és a csillagokat bámulom.
Palavas, 2024. július 25., csütörtök.
