Egy Nyár Palavas-les-Flots-ban

Palavas-les-Flots varázslatos környezetében a napfény, a tenger és az egyszerű örömök egyaránt szerepet kapnak. Kövesd végig az élményeket, ahogy a nap folyamán alakulnak, és engedd, hogy magával ragadjon a pihentető hangulat.

Fényes jövő vár a fejem tetejére. Ugyanis lekentem naptejjel. Reggel kilenckor már erősen tűz a nap. Rendet rakok a táskámban, aztán megyek úszni – másodszor is. Fél órája ébredtem, már megmosakodtam, fogat mostam a tengerben, a függőágyat is összehajtogattam már.
Egész jót aludtam, ha nem is túl sokat. Fél kettőkor még úsztam a tengerben; ezen a parton semmi mesterséges fény nem volt, a homokba ledobott törölközőm alig találtam meg.
Napkeltekor felébredtem, csináltam pár fotót, aztán visszaaludtam.
Úszás után, kényelmesen – bokáig a vízben – visszasétálok a faluba.
A kikötőben piac van. Akár Marseille-ben, a csónakjaikból árulják az aznapi fogásaikat a halászok. A parton a szokásos vegyes piaci zsibongás fogad. Csak egy kis reggeli pékárut veszek, meg nagy levegőt a gyümölcsösök és fűszeresek illatorgiáinál.
A kis belvárosi séta végén délben ülök le a templom padsorába. Szokásom betérni az útbaeső templomokba, már csak azért is, mert ott még ingyen van az ülőhely – többnyire; meg nyugi van, nem csak a test, a lélek is megpihen egy picit.
A déli strand olyan, mintha egy sivatag homokjában lépdelnék mezítláb. Legalább a fényképező imádja ezt a lejesen kisimult vizet, alatta a szürkés árnyalatú homok tengerrel. Befalatozom a piacon vásárolt falatkákat. A kacsából készült kolbász nekem nem jött be, pedig amúgy szeretem a kacsahúst.
Úszás után elnyom az álom vagy másfél órára. Mielőtt a két órás busszal visszaindulok a normális életbe, még egy hatalmas háton úszást megengedek magamnak.
Fél négykor már a tömött vonaton ülök, vissza Arles felé. Úgy bealudtam a vonaton, majdnem elfelejtettem leszállni.
Délután felhívom anyámat, névnapja van. A húgom nem veszi fel, biztos dolgozik vagy a gyerekekkel van. Igyekeztem a legkevésbé sablonos üzenetben kívánni neki minden jót.
Leülök olimpiai közvetítést nézni, este lesz a nyitóünnepség, de a franciák már napok óta lázban égnek, ez talán érthető is. Egy sör mellett megírom az előző napok naplóját. Az utcai árusnál veszek egy fantasztikus szendvicset. Mille bácsinak áldassék a neve!
Közben felsétálok a rendőrségi parkolóba, ma is szerencsém volt, a roller sértetlen.
Az esti terv az volt, hogy a rövidfilmfesztivál filmjeit fogom nézni, de nem találtam számomra eléggé érdekesnek a kínálatot.
Persze hogy felfigyelek egy élő gitár hangjára! Alig öt perc múlva az étterem teraszán ülök. Nagyon szépen játszott ez az apa – fia páros. Renélen hallok még felőlük!
Palavas-les-Flots, 2024. július 26.