Hangyaboly és holdfény

Saint-Rémy-de-Provence piaca egy délelőttre hangyabollyá változtatja az egész óvárost, Avignonban pedig napi százával hömpölyögnek az előadások és a színészek az utcákon. Közben van tánc, cabaret, kihagyott lehetőség, lassú reggel és egy folyóparti éjszaka a holdfényben. Néha már az is program, hogy az ember egyszerűen csak ott van.

---

St. Rémy

Tudtam, hogy nagy piac van, de azt nem, hogy az egész óváros egy hangyabollyá változik.

Saint-Rémy-de-Provence hétköznapokon is varázslatos hely. Itt született Nostradamus. Ez a városka pont olyan, amilyet egy francia romantikus filmben elképzel az ember: mészkőhegy oldalában, platánfák alatt, több száz éves szűk utcák, amelyek csobogó terecskékbe futnak, és persze minden szabad placcon egy kávézóasztal.

Hát most ebbe a turistalátványosságba belepöttyintettek egy másik turistalátványosságot: a provence-i piacot. A sikátorokban ilyenkor két babakocsi nem fér el egymás mellett, mindenhol illatok, kézműves pultok, a teraszokon utcazenészek. Zseniális ötlet ez a sok énekes, az emberek türelemmel araszolnak a friss virágtól az új terítőig; még a gyerekek is csak tapsolnak.

Cseppet sem bántam, hogy két buszt is lekéstem. Nem olvastam el a figyelmeztető táblát; új szokás szerint ilyenkor nem jön be a belvárosba a sofőr. Ami amúgy okos gondolat, amúgy is alig lehet haladni ilyenkor.

Festival Off Avignon

Naponta kb. kilencszáz (!) előadás van egy százezres léptékű városban, amelynek a belsejében ilyenkor lépni sem lehet. Az utcát felvonulók lepik el.

Ugyanis a színpadok úgy promózzák a programjaikat, hogy a színészek az utcán sétálgatnak a szabad idejükben, és pici részleteket villantanak fel a produkcióikból. Közéjük vegyül megannyi artista és utcazenész; a maradék helyeken a fesztiválközönség hömpölyög.

Itt már akkor is nagy élmény létezni, ha az ember egy előadásra sem fizet be. Nekem négy 2026-os színházjegyem is van; az elmúlt évek látogatásait is belevéve ez eddig a legkevesebb. Későbbi hónapokra tartogatom a pénzt, így is túl sokat költöttem az ingyenes koncerteken.

Akartam volna ma is táncolni menni, de pont ma este van a szünnap. Kompenzálás történt volna, mert előző alkalommal nem táncoltam egy nővel, aki akart volna. Egyszerűen megtorpantam, amikor megállt mellettem, és szemezett velem egy méterről.

Azért a táncos színház nem maradt el. Budapesten láttam már sztriptízműsort, ahol a csajok két zeneszám alatt csupaszra vetkőztek. Bevallom, Prágában is jártam egy cabaret klubban, négy lány csinált egy előre jól begyakorolt koreográfiát; le voltam nyűgözve.

Itt most egyszerre egy nő vagy férfi táncolt és vetkőzött, de nem meztelenségig.

Ilyen show kellett volna Budapestre, nem az az unalmas pucérkodás.

Véget érhet az éjjel

Sajnos táncmulatság nélkül ér véget az éjjel. De a kompenzálást nem engedem el, meg azt a kérdést sem, hogy valójában miért torpantam meg a lehetőség előtt – a nővel szemben.

Napozz a holddal!

Bérelhettem volna ágyat, vagy használhattam volna az ebben a városban állomásozó hálózsákomat. Én inkább egyszerűen kifeküdtem a folyóparton, hippi módjára, mint aki napozik a holdfényben. Itt most nincs légkondi, csak friss levegő és panoráma a városra.

Tíz óra körül ébredtem, a fák árnyékában.

Ha valamit különösen utálok a hétköznapokban, akkor azok a sietős reggelek. Nem is megy nekem. Ma viszont kényelmesen, egy órát ültem a péksüti, a kávé és a friss víz felett. Jól esett.

A csütörtök már a sétálásé, a lassulásé. Most épp a fesztivál egyik udvarában hűsölök.

Késő délután visszabuszozok St. Rémybe, ott hagytam a bringámat.

Avignon, 2026. 07. 23., csütörtök.

…