Apák napja. Ma végre felhívtam apámat. Jól van. Öccsémék befogták játszani az unokával. Örülök, hogy foglalkoznak vele. A munkahelyen ma egész nap azon gondolkoztam, miért dolgozom itt. Nem tudok jó választ adni. Az elmúlt hetek során normalizálódott picit a helyzet, már nem olyan rossz a hangulat, csak hát, a jó az nem ilyen. A jövő héttől átírják a beosztásomat, még nem tudom, rosszabb lesz-e vagy simán csak másmilyen; jóra nem számítok. Miért dolgozom még itt? Mert egyenlőre nem tudok jobb megoldást, csak másmilyet. Most épp foci bajnokságot nézek a Fontaine bár teraszán, különösen nem érdekel, csak ki akartam mozdulni. Mondjak valami pozitívat is: soha ennél rosszabb életet – mondom ezt akkor is, ha jobb, azért lehetne.
