Egy Nyári Nap Élete az egykori halászfaluban

Az elmúlt napok rengeteg élménnyel szolgáltak, és megmutatták, hogy az apróbb kalandok is hihetetlen értéket hordoznk magukban. Az itteni programok, a séták a parton, és az éjszakai élmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nyár is emlékezetessé váljon. A selymes homok, a tenger hangja és a nap sugarai mindannyiunk számára felejthetetlen pillanatokat teremtenek. Így aztán nem kérdés, hogy Saint Marie mindig szívesen fogad majd, hiszen itt a pihenés, az élvezetek és az élet örömei mindig kéznél vannak.

Már a Arles északi oldalán látszott, hogy a délre, a tengerhez tartó elkerülő út teljesen te­lített. Huszonnyolc fok van ár­nyékban. Egy órával később a St. Maries felé tartó buszon ennél, picit melegebb van, miközben arra várunk, hogy a forgalmi dugó megoldja önmagát. Harminc kilometer a part, gyalog gyorsabb lenne; délután kettőkor landolok a strand homokjában.
Ma, reggel hat helyet megint kilenckor indultam el; Arlesban, a rendőrségi parkolóban hagytam a rollerem. Csak egy darab lánc védi a rosszakaróktól. A busz indulásáig kávé és reggeli és türelmes varrakozás az araszoló járatra. A parton jól esik a fagyi.
Fejlődöm: már nem csupán naptejet, nagy vizet is viszek a strandra. Úszom, alszom, iszom; Szóval a szokásos sorminta.
A helyi Zsúfolt boltban az a jó, hogy valahogy mindig sikerül friss és meleg bagetett találni. A padon vacsorázok: sajt, szalámi, narancslé, nap­fény.
A létezés mosoly pályára kerül csak mert tetszik, a nap.
A belső tó mellett sétálok ki a falu másik végén levő strandra. Ami nem volt Jó ötlet, mert ez a fele mintha szelesebb lenne. Cserébe viszont meseszerű fotókat készítek, miközben fürdők a lemenő nap fényében.
Vajon mit gondolhatott a szemben levő kikötői padon a két néni, akok végig nézték, ahogy ledo­bom magamról a vizes fürdőruhát, éséjszakához illő toalettre váltok? Ezek után én is szórakozni fogok. Bika futtatásból egy hétre, egy is elég, de mégis csak ez a falu legjobb közösségi programja; nincs más. Itt is Toureau Piscine műsort tartanak, azaz bika a vízben műsort. Ezen amatőrök, főként helybeliek vesznek részt, kisebb bikákat hoznak az aréna közepén van egy pancsoló medence, ez egyszerre show elem és könnyítés. Ugyanis, aki nem tud gyorsabban futni a bikánál az egyszerűen bevágódik a vízbe, a bika pedig át fogja ugorni. A tegnapi eseményen jobb volt az animátor fickó, itt jobbak a csatolt programok. A szünetekbe egy bohóc köti le a közönséget. Csinált ügyességi játékokat pónival is. A zenei dj. a tegnapihoz képest, jobb számokat kever – nem laptopról. Ennél is élőbb zenét játszik két gitáros, a bikafuttatás után, az egyik étterem teraszán. Kicsit odébb pár terasszal rock koncertet adnak. Maradok egy darabon.
Az éjjeli séta közben, még egy tűzijáték is befigyel, a fiatalok lövik fel a strand homokjából.
Az a mázli, hogy mire kiérek az utolsó strandhoz – ami már bőven a természetben van, -elmúlik a hasfájásom.
Nem bírom ki, úszom egyet a vak sötét tengerben, még alvás előtt. Nem kötöm fel a függőágyat, nincs is mihez kötni. Tehát megint a strand homokjában alszom, egészen addig, mig a selyemfényű hajnal meg nem festi az eget.
Saint Marie de la Mer, 2024. augusztus 01.