Tudatosság, elégedettség, hála

Egy szombat délután, gondolatok a munkahelyi nehézségekről, a francia mindennapokról és a hála érzéséről. Provence napfényes dombjai és a tudatos élet keresése egy hideg korsó sör mellett.

---

2025. május 31. szombat.

Hogy mit érzek?
Most épp nyugalmat; de ehhez nagyon nagy tudatosság kell, meg a korsó sörben feltételezhető nyugtató hatás.
Tudatosságot érzek, amikor azt gondolom a munkahelyen, hogy „a ti problémátok nem az enyém”.
És amúgy meg, ha kirúgtok, akkor én jól járok. (Mert olyan alacsony a fizetésem a francia értékrend szerint, hogy a munkaügyi hivatal csak picivel fizet kevesebbet, viszont akkor szabad vagyok.)

Mire lennék ma büszke?
Elégedettségre van okom, nem büszkeségre.
Például, mert épp a gyönyörű St. Rémy városban töltöm a délutánom.
Például mert a munka–magánélet egyensúlya rendben van – és ezt én jártam ki magamnak.
(Mármint amennyiben a magány életet, magánéletnek lehet tekinteni.)

Örömök a mai napra?
Imádom a napfényt!
Azt sem bánom, ha szakad rólam a víz a harmincöt fokban!
Gyönyörű ez a Les-Baux és St. Rémy közötti erdős hegy!
A korábbi rolleremmel nem tudtam ide átjönni.

Tervek?
Kezdjük ott, hogy elkészült az új önéletrajzom – épp egy órával ezelőtt.
Holnap elkezdem frissíteni a regisztrációimat az álláskereső oldalakon.
Először is, fontos: csak éves állásom lehet.
Ugyanis a jelen szerződés szerint csak akkor mondhatok fel, ha éves állásom van.
Provence a turistákból él, tehát itt csak szezonális munkák vannak.
Szóval azt a kevés éves állást, ami van, azt meg kell pályáznom.

Mire van szükségem?
A jó kérdés az, hogy mi kell ahhoz, hogy tudjam tartani a tudatos hozzáállást.
Mi kell ahhoz, hogy legalább gondolatban felülkerekedjek a munkahelyem ármánykodásain?

Miért vagyok hálás?
Lehet kicsit uncsi, de – miután már a világ négyszáz városában jártam – folyton azon kattog az agyam, hogy a legrosszabb napjaimon is jobban élek, mint a világ lakosságának háromnegyede!

Mi a helyzet a komfortzónával?
Nem, továbbra sincs motivációm a megszokott keretek átlépésére.
Pedig talán épp azt kéne…