Konyhai megfigyelések emberekről.

Egy napló utolsó bejegyzése. Mindenki olyan, amilyen. Lehet, hogy néha furcsának tűnnek a dolgok, de a világban mindenki csak a maga módján próbál boldog lenni. Én csak megfigyeltem, és megjegyeztem.

Pincér lány
Az az intelligencia szint, amit ő képvisel, arra itt nincs szükség. Hát, akkor hol?! Leginkább a diliházban. Már várják az ápolók.
Buta nő
Mond csak, szoktál te gondolkodni?! Az a baj, hogy ez a sértés épp a célszemélynél nem érne célt. Nyilván felháborodna, de valószínűleg ő egyedül nem venné a lapot, hogy buta, mint a föld és ezzel az információval kezdeni kellene valamit.
Mi a szabadság?
Akinek van, igényli-e egyáltalán? Itt ez a nő, egy szabadelvűbb országban, mint ahonnan jött. Van lehetősége még az önmegvalósításra is. Nagyjából hónapja dolgozik a hotelben. Azóta még a szabadnapjain sem hagyta el a birtokot. Ha be lenne ide zárva, azt sem venné észre.
Ennek a srácnak
habzsák fétise van. Minden nap, minden órában, elhasznál egy habzsákot, mintha nem lenne más megoldás.
Számtalanszor tapasztaltam,
hogy a rendrakás és a takarítás nem az erősségük a franciáknak. Ennek ellenére az igényesség az általában jellemző rájuk.
Ne gyűlölj senkit!
Legyen elég ennyi. Próbáld megérteni, nem kell szeretni. Ha megleled a motivációját, akkor, ha szeretni nem is fogod, de haragudni sem.
A mai világ problémája,
hogy nem lehetsz eléggé körültekintő…
Akkor tud
intim maradni a kapcsolat kettejük közt, ha a bizalmi viszony fennmarad. (a cukrász és az egyik pincér vonzzák egymást)
Ez a csaj,
nagyon szeretni akar valakit, bárkit. Sajnálom, hogy aki útjába került, az épp egy meleg srác, de hát őt is elszédítette. Ha már így alakult, kívánom mindenkinek a legjobbakat!
Les Baux, 2024. július 29.