Az élmények és hangulatok Marseille legszebb partszakaszain
Az idő elteltével úgy érzem, hogy kelet – Marseille számomra tökéletes hely a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. A Mistral szél fuvallata, a tenger moraja és a körülöttem lévő szépség mind olyan élmények, melyeket sosem felejtek el. Az itteni élet ritmusa, a part menti séták és a város hangulata mind-mind felejthetetlen élményekké teszik ezt az utazást. Marseille egy olyan hely, ahol az ember igazán képes elmerülni a természet szépségében és a város életében egyaránt.
Azt is tudni kell a Mistral szélről, hogy nem hoz felhőt. Szóval, az éjjel a szél ringatja az álmomat, miközben az őrangyalomnak nem kell lejönnie a csillagok közül, ahhoz, hogy észre vegyen.
A mellettem levő szikla egészen tízig képes árnyékot vetni a függőágyamra. Csak egy költői kérdés: más mennyit fizet azért, hogy a reggel első pillantása Monte Cristo szigetére essen? Kevesen tehetik ezt meg, már csak azért is, mert Marseille-ben nincs szálloda sor. Nincs erre alkalmas egyenes partszakasz, lassan mélyülő homokos strandokkal. Van helyette a tenger és a sziklák fölé épített több kilométeres sétány. Tegnap ezt a sétányt jócskán elhagytam, a Saména hegy az már a város keleti széle, ez már nem épített környezet.
Reggelire olíva, bagett, sajt. Majd újabb blog posztok piszkozatait karcolom fel, napsütésben, a vizet bámulva. Kell-e kimondanom, hogy szép az élet?
Délután kettőkor fogy el az utolsó palack vízen, ekkor csomagolok. A cél egy szikláktól mentes strand. Ugyanis, a szél, tegnap óta annyit erősödött, hogy éppeszű ember már nem megy a víz közelébe. Ugye itt, a legtöbb helyen, több méter magas sziklafal van a tenger szélén, és helyenként van egy-egy lejtős rész, ahol – mint egy lépcsőn – be lehet menni a vízbe. Én ilyet itt még nem láttam; a vízszinthez képest öt méter magas sziklára is felcsap a hullám.
A Prado strandig megyek busszal, ez nem csupán egy lassan mélyülő part, de itt van egy hullámtörő gát is. Szóval itt békés idő van, napsütés, és kellemes szél, és egy nem tervezett szieszta.
Igazán kedves gesztus lenne a városvezetéstől, ha a strandon kívüli részre, az autóút mellé is raknának padokat, egy buszmegállóban voltam kénytelen átöltözni: nem akartam a strandon, mert akkor a parti homokot és apró kavicsot is magammal hozom. Más hogyan csinálja, hogy homokmentesen veszi fel a cipőjét? Jah, ezek papucsban vannak. Tömött busszal araszolok a belvárosig, amit azért élvezek, mert közben azon filózok, hogy más hogyan tudja megunni a part menti út látványát.
A belvárosban kávét veszek és fagyit. Majd a nyolcas vonattal már visszafele robogok. A roller megvan a St. Martin Crau állomáson. Éhes vagyok, a faluban a kilenc eurós pizza kifejezetten olcsónak számít.
Marseille, 2024.08. 21.
