Experiences and moods on the most beautiful coastlines of Marseille

Az idő elteltével úgy érzem, hogy kelet – Marseille számomra tökéletes hely a kikapcsolódásra és a feltöltődésre. A Mistral szél fuvallata, a tenger moraja és a körülöttem lévő szépség mind olyan élmények, melyeket sosem felejtek el. Az itteni élet ritmusa, a part menti séták és a város hangulata mind-mind felejthetetlen élményekké teszik ezt az utazást. Marseille egy olyan hely, ahol az ember igazán képes elmerülni a természet szépségében és a város életében egyaránt.

Azt is tudni kell a Mistral szélről, hogy nem hoz felhőt. Szóval, az éjjel a szél ringatja az álmomat, miközben az őrangyalomnak nem kell lejönnie a csillagok közül, ahhoz, hogy észre vegyen.

A mellettem levő szikla egészen tízig képes árnyékot vetni a függőágyamra. Csak egy költői kérdés: más mennyit fizet azért, hogy a reggel első pillantása Monte Cristo szigetére essen? Kevesen tehetik ezt meg, már csak azért is, mert Marseille-ben nincs szálloda sor. Nincs erre alkalmas egyenes partszakasz, lassan mélyülő homokos strandokkal. Van helyette a tenger és a sziklák fölé épített több kilométeres sétány. Tegnap ezt a sétányt jócskán elhagytam, a Saména hegy az már a város keleti széle, ez már nem épített környezet.

Reggelire olíva, bagett, sajt. Majd újabb blog posztok piszkozatait karcolom fel, napsütésben, a vizet bámulva. Kell-e kimondanom, hogy szép az élet?

Délután kettőkor fogy el az utolsó palack vízen, ekkor csomagolok. A cél egy szikláktól mentes strand. Ugyanis, a szél, tegnap óta annyit erősödött, hogy éppeszű ember már nem megy a víz közelébe. Ugye itt, a legtöbb helyen, több méter magas sziklafal van a tenger szélén, és helyenként van egy-egy lejtős rész, ahol – mint egy lépcsőn – be lehet menni a vízbe. Én ilyet itt még nem láttam; a vízszinthez képest öt méter magas sziklára is felcsap a hullám.

A Prado strandig megyek busszal, ez nem csupán egy lassan mélyülő part, de itt van egy hullám­törő gát is. Szóval itt békés idő van, napsütés, és kellemes szél, és egy nem tervezett szieszta.

Igazán kedves gesztus lenne a városvezetéstől, ha a strandon kívüli részre, az autóút mellé is raknának padokat, egy buszmegállóban voltam kénytelen átöltözni: nem akartam a strandon, mert akkor a parti homokot és apró kavicsot is magammal hozom. Más hogyan csinálja, hogy homokmentesen veszi fel a cipőjét? Jah, ezek papucsban vannak. Tömött busszal araszolok a belvárosig, amit azért élvezek, mert közben azon filózok, hogy más hogyan tudja megunni a part menti út látványát.

A belvárosban kávét veszek és fagyit. Majd a nyolcas vonattal már visszafele robogok. A roller megvan a St. Martin Crau állomáson. Éhes vagyok, a faluban a kilenc eurós pizza kifejezetten olcsónak számít.

Marseille, 2024.08. 21.