Mathias Énard: Tell Them of Battles, Kings, and Elephants

A robotasszony olvasta fel nekem a könyvet, majd visszalapoztam és elolvastam klasszikus módon is, csak azért, mert annyira tetszett a szöveg. Ez olyan, mint amikor a régiek rongyosra olvastak egy könyvet. Mindezt egy nap alatt. Az ilyen kincsek, akik ilyen szépen írnak, miért nincsenek benne a köztudatban?

Vigyázat, a regény valós elemeket tartalmaz. Egy viszonylag egyszerűbb történet keretében képet kapunk a reneszánsz világ egy szeletéből. Megfordulunk Rómában, Firenzében, de nagy részben az akkori Bizáncban fogunk gyönyörködni.
Jah és mindeközben leszünk szerelmesek nőbe, éjszakába, férfibe, építészetbe; igen, mi leszünk, mert annyira de annyira együtt megyünk a történettel.
Michelangelo Konstantinápolyba utazik pár hónapra, mert megbízást kap egy híd tervezésére. Az akkori Isztambulban töltött néhány hónap alatt megismerjük a város minden szépségét és gondját, a benne lakó embereket, a művészeket.
Ez egy könnyed olvasmány, ami olyan jól van megírva, hogy sokkal több irodalmi díjat is megérdemelt volna.
Amúgy, nem egy bántóan vastag könyv, (papírtáblagépen olvastam, de) nagyjából száz oldalas olvasmányról beszélünk.
Azért is szeretem ezt a könyvet, mert árnyalja, érzékenyíti az arab és a keresztény világ szembenállásairól szóló ismereteinket.
A bonyodalmak szerintem Michelangelo önmagával folytatott vívódásaiban jelenik meg. Anno, azért jött el a pápától, mert nem fizették ki. Konstantinápolyban ugyanaz a helyzet: csak cselszövészek mennek. Fizetést itt sem kap, de itt is marasztalni próbálják. (Vagy inkább megölni?)
Nincs jó megoldása a helyzetnek. Lelövöm a pôènt: a végén visszamegy a főhős Itáliába. Mindazonáltal, levonható tanulságokból bőven akad. A mondatok; szinte minden esetben egyaránt érvényesek a jelen és a reneszánsz korban. Nem is értem, hogyan sikerült ilyen zseniálisan megoldani; mindvégig úgy beszél el egy fél ezer évvel ezelőtti történetet, hogy közben a jelenben vagyunk. Kinézek az ablakon és a mai világon, embereken merengek.
Miért olvasom? Mert kíváncsi voltam a francia irodalomra – tettem mindezt egy magyar könyves magazin ajánlása nyomán.
Milyen érzéseket hagy maga után? A világ, talán mégsem olyan, amilyennek látszik.
Marseille, 2024. augusztus 21.

“Az éjszaka nem ér össze a nappallal. Elhamvad benne.”

“Egy másik börtönben élsz, az erő és a bátorság világában, és azt gondolod, a magasba emelve ünnepelnek majd; azt hiszed, elnyered a hatalmasok jóindulatát, dicsőséget és vagyont akarsz szerezni. És mégis, amikor eljön az éj, remegni kezdesz.„

“Azt gondolod, kívánod szépségemet, bőröm sima puhaságát, mosolyom ragyogását, ízületeim finomságát, ajkam kárminpiros színét, de valójában, anélkül hogy tudnád, azt kívánod, hogy a félelmeid eltűnjenek, gyógyulásra, egyesülésre, visszatérésre és felejtésre vágysz. Ez a benned lakozó hatalom felfal téged magányodban.„

“Egyik lábaddal a nappalban, a másikkal az éjszakában.„

“Három hónappal azután, hogy láttuk a nemes spanyolokat beköltözni az óvárosba, elüldöztek minket. Távozás, áttérés vagy halál. Mi tiszteltük a keresztényeket. Voltak köztünk megállapodások, egyezmények. Ezek egyetlen éjszaka alatt semmissé lettek.„

“Engedd el magad. Felejtsd el a félelmedet, használd ki, hogy én is csak az vagyok, mint te, egy darab hús, akinek nem parancsol senki, legfeljebb Isten. Végy el egy keveset a szépségemből, a bőröm illatából. Ajándékként kapod. Ez nem lesz sem árulás, sem eskü; sem vereség, sem győzelem.„

“Csupán két egymásba fonódó kéz, mint az összetapadó, de egyesülni sosem tudó ajkak.„

“Furcsa teremtések ezek a keresztény dolgok iránt oly türelmes mohamedánok. Perát túlnyomórészt latinok és görögök lakják, akiknek számos templomuk van ott. A távoli Andalúziából jött kisszámú zsidó és mór öltözékével kitűnik a tömegből. Mindazokat, akik nem voltak hajlandók áttérni a keresztény hitre, nemrégiben kiüldözték Spanyolországból.„

“A szépség úgy érhető el, ha felhagyunk a régi formákba való meneküléssel, és vállaljuk a jelen bizonytalanságát.„

“Az ottománok jól láthatóan mesterei a fénynek.„

“A látvány elkényeztet, fellelkesít és megnyugtat.”

“A művészeknek az idők kezdete óta meg kell alázkodniuk a Cézárok előtt.„

“Rémülten nézegette az Abesszíniából érkezett fekete rabszolgák nyúlánk testét, a Kaukázusból vagy Bulgáriából elragadott fehér nőket, e szerencsétlen, egymáshoz kötözött rabok karavánjait.„

“A költő és kalligráfus íróvesszejével ad arcot a szavaknak”

“kertek, bennük elnyúlva fekvő szeretők”

“Nagyra értékelte a mecsetek udvarának a csendes vízhez hasonló nyugalmát.”

“A részegséged mámorítóan hat rám.”

“Te is elfelejted majd a nevemet, a testet, amit annyira kívántál, elfelejted a reszketésedet, a habozásodat.”

“Tudom, hogy a férfiak gyerekek, akik kétségbeesésüket, a szerelemtől való félelmüket a haragjukkal palástolják, lelkük ürességét leplezendő pedig kastélyokat és templomokat építenek. Történetekbe kapaszkodnak, zászlóként lengetik őket maguk előtt; mindegyikük azonosul egy történettel, hogy kötődhessen ahhoz a tömeghez, amelyik azt szintén a sajátjának érzi. “

“Azzal hódítják meg őket, hogy csatákról, királyokról, elefántokról és csodálatos teremtményekről mesélnek.”

“A feledés és a kielégültség ígéretét magában hordozó szerelemről.”

“Mesélj nekik mindezekről, és szeretni fognak; úgy tisztelnek majd, mint egy istent.”

“Mindez csak az éjszaka örök fájdalmát elrejtő illatos fátyol.”

“S átadta helyét a szépség és az újszerűség remekművének.”

“A Boszporusz nyugodt vizén hajózva Michelangelo visszaemlékszik arra, hogyan csónakázott át ifjúkorában Mestréből Velencébe; nem meglepő, hogy annyi velencei van itt, gondolja.”

“Ez a város nagyon hasonlít a Serenissimára, csakhogy százszor nagyobb, olyan, mintha Velencének hét dombja volna, és Róma hatalmával bírna.”

“Az embernek tehát minden égtáj alatt meg kell alázkodnia a hatalmasok előtt.”

“Azt kell hát gondolnia, hogy a gazdagság és a fényűzés mindenütt együtt jár a fösvénységgel?”

“Michelangelo, aki bomlásnak indult holttesteket boncolva tanulta az anatómiát a firenzei halottasházakban, aki látta Savonarolát meghalni a máglyán, nem rémíti meg sem a vér, sem a megkínzott testek látványa.”

“Michelangelo, azért festett tökéletes vonásokkal rendelkező, kifejezetten szép arcú embereket, mert ő maga távolról sem volt ilyen. Majd csak az öregség és a hírnév vonja őt különleges dicsfénybe, ahogy a patina is teszi az eredendően csúnya tárgyakkal. Művészetéhez talán éppen e frusztráció szolgáltatja az energiát, no meg a kor erőszakossága, a művészeket érő megaláztatások, a természet elleni lázadás, a nyereségvágy, a kielégíthetetlen pénzéhség és persze a dicsvágy, ami az ember legfőbb hajtóereje.”

“A kielégíthetetlen pénzéhség és persze a dicsvágy, ami az ember legfőbb hajtóereje.”

“Ugyanúgy fél a szerelemtől, mint a pokoltól.”

“Mintha egy kis fényt akarna belélegezni.”

“Az úton végig kell menni.”

“A zsidók és a keresztények szabadon megtelepedhetnek bárhol, egyetlen korlátozás vonatkozik rájuk, nem lakhatnak a mecsetek mellett, és templomot vagy zsinagógát sem építhetnek oda.”

“Michelangelót a művei tették azzá, amivé lett.”

“Ital édes, fűillatú”

“Ezek eljuttatják az embert abba az állapotba, amit azután a tempót lassítva lehet megőrizni.”

“Fogalma sincs a granadai emírségről, annak bukásáról, a katolikus királyok erőszakosságáról.”

“Az elveszett gyönyörök miatti bánat.”

“Hiányod fellegének bora megrészegít.”

“Legyenek akár törökök, akár rómaiak, a hatalmasok megaláznak minket.”

“A tűz a válladra vetíti narancsos fényét.”

“Fejedelmek rabszolgája vagy, ahogy én a vendéglősök és a stricik rabszolgája.”

“Tanítómestereinek szigorú tekintetében lelhetjük meg Michelangelo apját.”

“Úgy megsiratta ennek a kis állatnak a halálát, mint egy gyermekét, akit az embernek alig volt ideje megismerni.”

Honnan ismeri ez az iró ilyen jól a világot?

“Ahol a szépség nem lenne más, mint a szépség szemlélése.”

“Vajon mennyi műalkotásra volna szükség ahhoz, hogy széppé tegyük a világot?”

“Figyelmét egyetlen narancsszínű lángnyelv köti le: az énekesnő.”

“A szépség mintha megint kifogna rajta. Nincs semmi kézzelfogható, semmi megragadható a testben, eltűnik az ember kezéből, mint a hó vagy a homok; soha nem találunk újra egymásra, soha nem érjük el a lángot.”

“Szeretné, ha kinyitnák, ha felszabadítanák a benne lévő szenvedélyt. Akkor szárnyra kapna és elégne, mint a főnix.”

“Képes vagy kifeszíteni egy kőhidat, de nem tudod elengedni magad a téged váró karok ölelésében.”

“Nézi, ahogy a tűz fokozatosan kialszik, s lerakódik rá a szomorúság hamuja.”

“A múltból kell erőt merítenem, azt kell képzelnem, hogy így állok bosszút apámért, eltűnt hazámért, az enyéimért, akik szétszóródtak, ki erre, ki arra a tenger partján.

Tudom, hogy neked semmi közöd nincs ehhez.”

“Próbáltalak szeretni, hogy ne kelljen megölnöm téged.

Elaludtál.”

“Ez a penge nehezebb, mint a janicsárok szablyája; kettőnk életének súlya összegződik benne.”

“Felbukkanni, kitűnni, ragyogni.

Felfényleni, csillogni, kihunyni.”

“Amelynek fehérsége nem képes szétszakítani az éjszakát.”

“Megláthatja Istent, és kétségkívül meg is látja, mivel hisz benne.”