Pető Péter: Olyan gyönyörű ez a szöveg, hogy csak pucéran olvasom
Minden oldal után megálltam, és elgondolkodtam a saját életemről. Az író stílusa szórakoztató és elgondolkodtató, és a történetek mélyen megérintettek. Nem az a könyv, amely hosszasan elgondolkodásra sarkall, de mégis szívesen olvasom újra, hogy újra elkalandozzak benne. Minden fejezet után felmerült bennem a kérdés: én mit tettem volna a helyükben?
Ez is egy elképzelt történet.
Egy olyan Magyarországról, ahol nagy a korrupció, de még nagyobb az állami kontroll és megfigyelés.
Bármely rendezvényen, ahol túl sok olyan egyén tartózkodik, akit az állam veszélyesnek ítél,
(a túl sok lehet egy fő is),
azt a rendezvényt hermetikusan lezárják.
Mind ezt egy telefonos applikáció vezérli.
A lezárásból két féle képpen lehet kikerülni:
huszonnégy órán belül megérkeznek a rendőrök vagy a bent lévők, a telefonjuk segítségével megszavazzák, hogy ki az a problémás egyén, aki miatt a lezárás történik.
A dolog szépsége, hogy az applikáció nem ad információt arról, hogy kit minősített előzetesen problémás egyednek, ezt a bentlevőknek kell megtippelni;
csak tippelni tudják, mert az internetet is blokkolják.
Nos a mi esetünkben egy szórakozóhelyre zárnak be – ha jól számolom – tíz fiatalt.
Egy válóparty elején.
Igen, ez egy házzaság felbontásának a ünnepi ceremóniája – az esküvők mintájára.
Tehát, az elegáns szórakozóhelyen záródnak az ajtók, az ablakok, redőnyök, elnémulnak a telefonok;
A tíz bent rekedt ünneplőnek nincs más dolga, mint kitalálni kinek az előélete indokolia a zárlatot.
Ezt úgy érik el, hogy mindenki elmeséli a saját kis élet történetét, majd megvitatják, megszavazzák, ki követte el a legnagyobb törvény sértéseket.
Talán, nem is kell mondanom, mély titkok szakadnak fel, amiből krimibe is beillő történetek, és szerelmi sok szögek bontakoznak ki.
A mesélés néhol egészen vicces, de mindenképp szórakoztató.
Azt az egyet sajnálom, hogy a könyvet javarészt hallgattam (felolvasta a mesterséges intelligencia), ezért viszonylag kevés idézetet jegyeztem fel – ahhoz képest, hogy a könyv tele van magvas gondolatokkal.
Maga a történet követhetetlenül kusza.
A cselekményben olyan sok ponton tesz kitérőt, hogy ennyi elágazást egy bodza bokor is megirigyelme.
A végére, mint a bodza bokor esetében, kiderül, hogy az összes ág ugyanarról a tőről fakad és az egész egy nagy egységet alkot.
Szóval számomra, az egész könyv lényege éppen az oldalágakban rejlik.
Egyrészt minden kapcsolódik mindenhez.
Másrészt, minden egyes elbeszélés önmagában is elgondolkodtató.
Megannyi emberi történet és mindegyik más miatt és másmilyen további gondolatokat ébreszt.
A bonyodalmat egyébként nem az okozza, hogy kvázi, valakit ki kell szavazni, hanem a titkok és sebek fellépése.
Ugyebár itt két baráti társaság (a leendő ex férj és a leendő exfeleség ismerősei) konfliktusait hallgatjuk és ezek az emberek sok ponton kapcsolódtak egymással az előéletük során.
Derülnek ki megcsalások, bűntények, aljas hazugságok.
Csak egy példa: Jelen van a leendő exférj -már felvállalt- szeretője, akit meg csal az exférj a pultossal, de ez a félrelépés eddig mindenki számára rejtve volt.
A megoldás kicsit olyan, mint, amilyen a való életben is kellene: talán, nem is kellene senkit sem kiutálni, viszont fontos lenne mindenkit megérteni.
Itt konkrétan az történik, hogy miután mindenki elmesélte a saját történetét, megértjük, hogy a lelke mélyén az sem akar rosszat másoknak,
akit semilyen helyzetben nem illet dicséret, így aztán a szavazás elmarad.
Lehet, elolvasomm még egyszer.
Mert egy szépen megírt szórakoztató könyv, és mert azt akarom, hogy ismét vigye el a gondolataimat mindenféle irányba.
Ez nem az a könyv, melynek elolvasása után, még két hétig gondolkozol az élet értelmén,
hanem inkább az a típus amit azért olvasol lassan, mert minden oldal után megálsz, és húzol egy párhuzamot a saját életeddel.
Volt egy kérdés, amit minden fejezetbe, már ösztönösen tettem fel magamnak:
én mit tettem volna a helyükben?
Könyvélmény, 2024. augusztus 02. Péntek
„először tűnt képesnek valamennyi kiszámíthatatlanságra, szenvedélyre. „
Aham, tehát ez a két fogalom összefügg? Ki tudja..,
„hányszor volt, hogy nem csókoltuk meg azt, aki már hunyta be a szemét, hogy a valóság legszebb határára nyelvtáncoljon velünk”
Oh, te jó ég, bár’ meg tudnám számolni hányszor.
„Ám a tömeg a földkerekség legnagyobb gázpedálja.”
A tehetetlenség erejéről, már ne is beszéljünk…
„alkalmanként nincs fékezhetetlenebb ereje a csábításnak, mint a hazugság.”
Sajnos ez igaz, (bármilyen nemek találkozása esetében). Én nem tudnék senkit sem hibáztatni azért, mert mi emberek, imádjuk a meséket.
„a házasság végső kérdése pedig igenis az, kivel akarod tölteni azt az időd, ami hátramaradt.”
„az életben nincs általános tanulság, mindenkinek saját története lesz. „
„Az emlékezet az ember olyan terhe, amelyen csak emlékezéssel könnyíthet.”
Vagy ahogy a pszichológus mondja : kiventilláljuk magunkat.
„sohasem viselik majd el, ha szeretik őket. Hiszen nem tudják, milyen, ha szeretik őket.”
Még azt sem tudják, hogy nem tudják milyen az, ha szeretik őket. Rohadtul összeszarja magát a belső én egy ilyen helyzetben.
„Az ijedtség hangos, a félelem néma”
„Először azt kérdezte tőle, van-e barátja. Evelin azzal felelt, ne hülyéskedjen, pontosan tudja, hogy egyedül van. Másodszor azt kérdezte, szimpatikus-e neki. Evelin azt kérdezte, hülyéskedik-e, hiszen már hogyne lenne. Harmadszor azt kérdezte, mi a legjobb érve az ellen, hogy megcsókolja. Evelin erre hirtelen semmit nem tudott felelni. Máté pedig megcsókolta. Így jöttek össze. „
Nagy ötlet🙂 A könyv szerint, ezen három kérdés, bármilyen helyzetben csókhoz vezet; Ámen 🙂
„ha az emberek tisztában lennének vele, mit jelent a baj, a probléma, a trauma, a fájdalom, akkor nem vekengenének azon, hogy istenem, már csak háromszáz év, két fokkal több lesz, és akkor jön a klímakatasztrófa, szüljek-e gyereket abba a világba, amelyikben kettővel több gleccser olvad el évente, mint korábban. „
Ez is igaz. Meg más is igaz…
„szegények nem tudnak párkapcsolatokat kialakítani, mert kötődési problémáik vannak, de ha végre pénzért magyarázhatják valakinek az életüket, aki hallgatja őket, azonnal javul az állapotuk.”
Ok. ok. Csak nem ilyen egyszerű a képlet. Amúgy, aki ezt mondta, annak vajon hogy vannak a kötődései?
„akkor sem tett semmit, csak kérdezett. És ezt teszi majd még most is, hogy segítsen”
Ez egy környezetéből kiragadott mondat. Nagyon – nagyon sok olyan élethelyzet van, amikor pusztán a kitartó kérdezgetéssel sokat lehet segíteni.
„a törvények törvényeken kívüli világot hoztak létre.”
Erről az jut eszembe, hogy a jólét megteremti pusztulás lehetőségét.
„valójában nem is magunkért csináljuk.”
Mondta ezt abban a kontextusban, amikor azt kérdezték, ki jár pszichológushoz. Nem kell vele egyetérteni, de elgondolkodtató a fenti mondatra adott ellen válasz, ami alább olvasható:
„amikor olyan tréningekre mennek, amelyek elősegítik, hogy hatékonyabban kommunikáljanak, jobban oldják meg a munkahelyi konfliktusokat, vagy könnyebben dolgozzák fel azokat, mást sem tesznek, mint hozzáigazíttatják magukat a tőke elvárásaihoz. Még saját maguk költenek pénzt és időt arra, hogy több pénzt keressenek a munkaadójuknak, a nagy cégeknek”
„a legnagyobb bűnöm az volt, ami legtöbbünknek: nem mondtam igazat annak, akit a legjobban szeretek. Inkább elvesztettem.”
Ezen szereplő legalább belátta. Azonban, a legtöbben ezt teljesen öntudatlanul végezzük.
(Csak, hogy a fordító programnak segítsek : szándékosan használtam a mondat elején általános alanyt, a mondat végén többes szám egyes személyt. )
„némiképp bonyolultabb az életük, semmint színek választásával leírható lenne, ám Máté azzal nyugtatta, az élet sajnos már csak olyan: dönteni, választani kell.”
Az élet izgalmas, az élet színes. Azonban döntés pillanatában fekete – fehér egyszerűségüeknek kell lenni a dolgoknak.
„miért nem értik, hogy az életben a legigazabb történetek a legjobbak, még ha nem is azok a leghitelesebbek is, azt is kérdezte, miért nem értik, végül a legjobb történetek nyernek az életben.”
A valóság ritkán hihető. A meséket könnyebb befogadni.
„nem azért írunk, hogy cégvezérek, celebritások, híresek, gazdagok legyünk. Hanem azért írunk, hogy elmondjuk a történeteinket, mert a képzelet, ahogyan a valóság, mindenkié.”
„Mert amikor írunk, egy nemzetet vetkőztetünk meztelenre.”
