Halloween napi strandolás

A szabadnap egy különleges ajándék lehet, főleg, ha egy fura csütörtöki reggelen adódik. Ez a nap azonban nem csupán strandolásról szólt, hanem felfedezésekről, élményekről és a Halloween különleges hangulatáról. Olvasd el, hogyan válik egy egyszerű nap emlékezetessé!

---

Ez a csütörtök reggel szokatlanul indult: nem csak magamtól ébredtem fel, de még szabadnapom is volt. Ha már így alakult, elmentem piacozni a faluban. Kedvenc szárított paradicsomom, savanyított fokhagymám, és néhány mandulás süti hamar a táskámba került. A kilences buszt éppen elértem, bár a buszsofőr próbálkozott: száz eurót ajánlott a rolleremért. Nevetve utasítottam vissza – ez majdnem annyi, mint ha ellopnák! Reméltem, a roller a strandolás alatt is biztonságban marad.

Igen, október végén strandoltam. Azt még nem tudtam, hogy megfagyok, úszom, vagy csak olvasni fogok. A strandbelépő két euró – ami, igaz, nem olcsó, de itt nincs konkurencia. St. Maries-t a Camargue hatalmas lápos vidéke veszi körül, így senki nem árversenyez.

Szuvenírvadászat közben belebotlottam egy gyönyörű lovas fotókiállításba, majd egy festőművész munkái ejtettek ámulatba. Végül megvettem azt a strandtörölközőt is, amivel tavasz óta szemeztem. Csak hat euró volt, és azonnal fel is avattam a tengerparton.

A piacon vásárolt finomságokból piknikeztem: kolbász, szőlő, víz – igazi lakoma! Bár nem értettem, honnan kerül annyi hordalékfa a partra, de a gyerekek jól eljátszottak vele. Én közben kagylókat gyűjtögettem, majd belemerészkedtem a vízbe. Hideg volt, de kellemesen felfrissített. Úszni nem mertem, viszont egy rövid mosakodás a sós vízben felért egy spa-élménnyel.

A délutáni szunyókálás után Krasznahorkai könyvét olvastam. Féltem tőle a szokatlan stílusa miatt, de pozitívan csalódtam. Az író minden mondatot úgy formál, mintha az előző gondolat folytatása lenne – egészen különleges élmény volt.

A naplemente itt sem maradhatott el. A narancsos-rózsaszínes égbolt mintha szerelmes tinilányok álmaiból lépett volna elő. Készítettem néhány fotót, majd beültem egy kávéra a Brasserie teraszán. Persze, itt is minden drága, de ezen a vidéken nincs verseny.

Az este Halloween varázsában telt. Az utcákon maszkos gyerekek lepték el a tereket, és még a felnőtteket is sikerült kimozdítaniuk a hétköznapok egyhangúságából. A városháza előtti téren táncoltak, botladoztak, de aranyosak voltak. Az árusoktól cukrot kaptak, és mindenki nevetett.

Ahogy leszállt az este, én is kedvet kaptam egy Halloween-bulihoz. Paddy Sörözőben rock koncertet tartottak. A pókhalós dekoráció remekül illett a zenészek vámpíros jelmezéhez. Bár nem vagyok nagy rockrajongó, lenyűgözött a hangulat.

Hazafelé már fáztam a rolleren – legközelebb melegebb kabátot veszek.

Arles, 2024. október 31., csütörtök

Útólag találtam még cetlit a telefonomban:

A városban ma még rózsaszínre vannak állít­va a középületek lámpán. úgy tudom ez a mellrák elleni küzdelem szimbóluma. Pasiként nem tudom eléggé átérezni a rózsaszín szalag súlyát és jelentőségét. Ha jól sejtem, a mérleg egyik egyik oldala – szűrővizsgálatok kapcsán – hogy egy undok, öreg, szőrös, fehér köpenyes pacák évente egyszer végig tapogatja a melleimet, a másik serpenyő­ben a daganat van. Nem a halál lesz a gond, a haldoklás a ciki. Talán, ahhoz is kell egyfajta bátorság, hogy az ember bemenjen egy szűrő vizsgálatra.

Úgy tűnik, ma este mindenki félholtra sminkeli magát.

A világító szemű kislányon felnevettem. Allító­lag egy kultikus horrorfilmből való az ötlet. Egy fahordó tetejére tettek egy hintalovat, arra ültettek egy menyasszonyi ruhába bújtatott lányt, akinek vörösen izzik a szeme és valami fura kísérteties dallamot ismételget, miközben mozog a hinta, mintha csak lovagolna rajta.

Meg kell hagyni ezeknek vámpír zenészeknek jó hangjuk van. Jöhetnének máskor is.

Nem vagyok egy nagy rock rajongó, de nagy előny, hogy nem kell hozzá tánctudás.

Mit csinál az a maci a falon?!

Ez a csaj legalább mindent megtett a siker érdekében, mégsem reagáltan érdemben. Alig értettem mit magyaráz. Be voltam, már attólis, mert odajött hozzám. Harminc öt évesnek nézett. Táncolt ő is, táncoltam én is. Én a koncert végén mentem el, ő egy picit előbb.