Mégiscsak önállóan?

Néha az élet kényszerít arra, hogy saját kezünkbe vegyük az irányítást, még akkor is, ha korábban éppen az ellenkezőjére kértek bennünket. A mai tanulság: a kommunikáció hiánya és a vezetői mellébeszélés sosem vezet jóra, de a helyzetet önállóan is meg lehet oldani, ha rákényszerülünk.

---

A karbantartó szerda este közölte, hogy majd csak hétfőn dolgozik legközelebb. Sejthettem volna, hogy valami változás lesz, mert előtte már jött vagy három értesítés a munkaidőt kezelő alkalmazástól, hogy módosították a beosztásom, de figyelmen kívül hagytam, hisz a neten vezetett munkaidőknek laza kapcsolata van a valósággal.

Szerda este kérdőre vontam az igazgatót, hogy pontosan hogyan vagyunk nyitva, és hogyan dolgozom. Mint kiderült, csak kevés vendégünk lesz, ezért az étterem is speciális nyitvatartás szerint működik, a karbantartó pedig szabadságon van. A miérteket firtató kérdéseimre (Miért nem szólt senki? Mikor kapom vissza az elvesztett szabadnapomat?) pedig csak mellébeszélést kaptam. Ezt utálom a legjobban a világon! Én elvárom egy cégvezetőtől, hogy minden tekintetben korrekt és őszinte kommunikációt folytasson. Ez meg itt játszik a lapokkal. Ezzel a férfival még lesznek problémák…

Szóval itt lettem hagyva négy napra instrukciók nélkül, pedig korábban már kérték, hogy ne legyek önálló; de így nincs más választásom. Reggelente körbejártam a birtokot, és készítettem egy feladatlistát, aztán amikor napközben megkérdezték, mit csinálok (mert nagyon figyelték a munkám), akkor felolvastam a listát. Mondván, ha nem tetszik, majd szólnak, de nem szóltak. Hagytak a saját fejem után menni. Bevallom, elégedett vagyok önmagammal.

Hétfőn szabadnapos vagyok, a karbantartó akkor érkezik. Kíváncsi vagyok, kedd reggel miért fognak leszidni. Mert abban biztos lehetek, hogy a karbantartó hétfőn leellenőriz mindent, majd panaszt tesz a főnöknél. Állok elébe, én megtettem minden tőlem telhetőt.

Les Baux, 2024. október 13., szombat.