Piramisok és festett falak a mészkőbányában
Néha a legegyszerűbb ötletek hozzák el a legnagyobb élményeket. Hogyan kel életre az egykori mészkőbánya Egyiptom és az arab világ képeivel? A mai nap tanulsága: a művészet képes hidat építeni a múlt és a jelen között, és akár egy ipari terület is átalakulhat lenyűgöző művészeti élménnyé.
Ez idáig nem is igazán értettem, hogy miért érdekes errefelé egy Egyiptomról szóló fotósorozat. Ezen a vidéken, ahol a felhagyott mészkőbánya tíz méteres falait van Gogh, Cézanne, Matisse képeivel is meg lehet tölteni. Pedig így utólag már kézenfekvő: tessék, ez itt hasonlít egy piramis belsejéhez, csak ki kell színezni a falakat!
Ebben – a tőlünk pár kilométerre lévő – egykori mészkőbányában nem szokványos művészeti bemutatók vannak. A hatalmas fehér termekben térbeli vetítéseket tartanak. Tulajdonképpen egy negyvenperces videóműsor, amit nem mozivászonra terveztek, hanem a bánya barlangjának teljes felületére: padlóra, plafonra, oszlopokra, kövekre, szintkülönbségekre. Életre kelnek a falak.
Ezúttal az egyiptomi fáraók korából hoztak képeket és animációkat. Simán megérte a tizenöt eurós belépőt. Utána pedig a középkori arab világról volt egy tizenöt perces vetítés. Ne feledjük: a középkor csak Európában volt „sötét”. Köszönjük ezt többek között a barbár germánoknak és frankoknak, akik legyalulták a Római Birodalom tudományos és kulturális hagyatékait. Ma már tudhatjuk, hogy számtalan reneszánsz gondolkodó a keleti kultúrából merített ihletet.
A keleti világról szóló vetítés olyan volt, mintha Aladdin meséskönyvét lapoznám, csak ezek a festmények és rajzok a valóságban is léteztek. Ez így egy békés munkanap tartalmas lezárása volt.
Les Baux de Provence, 2024. október 13.
Mégiscsak önállóan?
