2024. Január 12.

a semmi | the nothing | le néant 

2024. January 12, Friday.

In the sun, it takes almost nothing.

I read, I’m lazy.

In the afternoon, just to make sure something happens, I go down to the village for dinner. The young guys bake very tasty pizza with crispy dough, just the way I like it. They are a little surprised when I say that I will eat it locally. They only have an outside space, on the street. I’m wearing a thick coat, I’m sitting on my scarf, I’m not cold.

Well-fed, I pick up a book. This time a romantic one, which was on sale. I’m halfway through the book when I remember to check the time: four in the morning.

2024. Vendredi 12 janvier.

Au soleil, cela ne prend presque rien.

Je lis, je suis paresseux.

L’après-midi, histoire de m’assurer que quelque chose se passe, je descends au village pour dîner. Les jeunes préparent des pizzas très savoureuses avec une pâte croustillante, comme je les aime. Ils sont un peu surpris quand je leur dis que je vais le manger localement. Ils ne disposent que d’un espace extérieur, dans la rue. Je porte un épais manteau, je suis assise sur mon écharpe, je n’ai pas froid.

Bien nourri, je prends un livre. Cette fois, une romantique, qui était en vente. Je suis à la moitié du livre quand je pense à vérifier l’heure : quatre heures du matin.

2024. Január 12, Péntek.

A napon, nagyjából a semmivel telik.

olvasok, lustálkodom.

Délután, csak hogy történjen valami, lemegyek vacsorázni a faluba. A fiatal srácok nagyon finom pizzát sütnek, ropogós tésztával, ahogy én szeretem. Kissé csodálkoznak, amikor azt mondom, hogy helyben fogom megenni. Náluk csak külső tér van, az utcán. Vastag kabátban vagyok, a sálamra ülök, nem fázok.

Jóllakottan a kezembe veszek egy könyvet. Ezúttal romantikusat, ami akciós volt. A könyv felénél járok, amikor eszembe jut megnézni mennyi az idő: hajnali négy.