Kóstold meg az életet!

Saint-Rémy éjszakája bizonyítja: a közösségi ünnep nem pénz kérdése. A régi aréna homokján retró és technó fogott kezet, a tömeg együtt lélegzett az ütemmel. Jegyzetek egy estéről, amikor egy jó DJ többet ér bármelyik lejátszási listánál.

---

Saint-Rémy-de-Provence, 2025. 08. 16.

Zenéről írni olyan, mint építészetről táncolni, de mondhatnám azt is inkább:
Kóstold meg az életet! 

A helyszín ezúttal Saint-Rémy-de-Provence, a romantikus lelkületű utazók Mekkája. Nem is tudom, éppen mi a neve az aktuális ünnepségsorozatnak.

Errefelé – folyton ünneplik magukat az emberek. Az eredmény: joggal alakul ki a „pökhendi franciák” képzete. Csakhogy ennek a pökhendiségnek velejárója egyfajta tudatosság.
Ünnepet szerveznek önmaguk és környezetük tiszteletére → eléggé büszkék lesznek magukra, környezetükre, lakóközösségükre → normális, hogy boltban, utcán szóba elegyednek egymással az ismeretlenek is. Öntudatossá is válnak → tisztelik magukat, környezetüket, a kis közösségeiket → tudatosan gondozzák azt.
El is érkeztünk ahhoz, ami a legtöbb filozófia, önsegítés/bolygóvédelem egyik alapmondata:

Szedd rendbe a kis házad táját!

(Vagy amikor egy kolléga megkérdezte: Mi kell ahhoz, hogy jobb legyek? A válaszom: Rakj rendet magad körül!)

Pedig ez a társadalmi és környezettudatosság onnan indult, hogy itt szokás ünnepelni magunkat, együtt, egymást is, közösen; és egy-egy ilyen közösségi összejövetel a legtöbb esetben igazán nem pénz kérdés

(csak kitesznek néhány széket az utcára, aki zenélni tud, az a hangszerét hozza, aki sütni, az a pogácsáját),

de itt Saint-Rémy-ben most megadták a módját. A régi bikafutások arénájában rendezték az esti bulit, és profikra bízták a kivitelezést. Szóval képzeljünk el egy fél focipályányi homokos területet, amit pontosan két méter magas kőfal vesz körül (ez ahhoz kell, hogy a bika ne tudjon a nézők közé rohanni); a fal fölötti teraszokon ültek régen a nézők. A homokos placc távolabbi falához színpadot ácsoltak, rajta LED-falakkal, robotlámpákkal, nagy teljesítményű füstgépekkel, szikraszökőkutakkal.

A zenét ezúttal nem a szomszéd srác szolgáltatta, hanem valami szakképzett csapat. Sokan mondják, hogy egy lemezlovas kiváltható egy Spotify-lejátszási listával; ez egy átlagos DJ esetében pontosan így van.

(Sose felejtem azt a bordeaux-i bárt, amelyik két dolgot csinált: tíz százalékkal olcsóbban adta az italt, mint a sétálóutca többi helye, és beírta a keresőbe azt, hogy „latin disco”; minden este utolsóként zárt be.)

Azonban egy lemezlovas nem csupán zenei szerkesztő; szerintem az egyik legfontosabb dolga figyelni a közönségét és reagálni rá, ha kell, ezek alapján módosítani a bekészített zenéket; emellett, ha kell, szavakkal is tudja hergelni a közönséget (nem narrál feleslegesen, csak lelkesít).

Mindemellett a maiak másik trükkje, hogy párban dolgoztak – nem is akárhogy: egy retró DJ és egy vérbeli technórajongó működött együtt – szenzációsan.

Ja, és még valami: mindezt úgy, hogy a szokásos populáris slágereket mellőzték.

Nos tehát, ezért éri meg egy nagyon ügyes lemezlovast felfogadni, mert van érzéke hozzá, hogy figyelje az embereket, van zenei műveltsége, és sokat gyakorolt az eszközein, így az effektekkel, összevágásokkal új réteget ad a muzsikához.

Néhány jegyzet, amit a buli végén firkantottam fel:

Megint előttem verekedtek össze. Látszott az arcukon, hogy balhé lesz, de nem tudtam hova hátrálni, akkora volt a tömeg.

Ezek is a belga Tomorrowland színpadképét próbálták másolni: például a nézők felé fordított lámpáikkal, az aktuális zenéhez szerkesztett LED-animációkkal, a díszítésekkel.

Egyet hibáztak: a Tomorrowland látványát százezres közönséghez méretezték, így a kifelé fordított lámpák elég magasra kerültek ahhoz, hogy ne az ember szemébe, hanem a feje fölött világítsanak, de itt csak pár ezren vagyunk; itt nem lehet a fényeket tíz méter magasra felhúzni.

Néhány ezren vagyunk! Egy tízezres városkában!

A kijáratnál öt készenléti kocsi és húsz rendőr várakozik bevetésre készen, de nem kellett megmozdulniuk; a biztonságiak gyorsan kiemelték a tömegből a balhés srácokat.

---

---

Taste Life!

Saint-Rémy proves that a community celebration isn’t about money.
On the old arena’s sand, retro and techno shook hands while the crowd breathed in sync with the beat.
Notes from a night when a good DJ outclassed any playlist.

Saint-Rémy-de-Provence, 2025-08-16
Writing about music is like dancing about architecture, or better yet:
Taste life!
This time the setting is Saint-Rémy-de-Provence, a Mecca for romantically minded travelers.
I don’t even know the exact name of the current festival series.
Around here—people are constantly celebrating themselves.
The result: the notion of “arrogant French” forms quite naturally.
Yet this arrogance comes with a kind of awareness.
They organize celebrations to honor themselves and their surroundings → they grow proud of themselves, their environment, their neighborhood → it becomes normal for strangers to strike up conversations in shops and on the street.
They gain self-awareness → they respect themselves, their surroundings, their small communities → and they consciously take care of them.
Which brings us to one of the basic lines of most philosophy, self-help, and planet-care:
Put your own house in order!
(Or, when a colleague asked: What do I need to become better? My answer: Tidy up around you!)
And this social and environmental awareness started simply because it’s customary here to celebrate ourselves—together; and such gatherings are, in most cases, really not about money,
(you just put out some chairs in the street, whoever can play brings an instrument, whoever can bake brings their pogácsa),
but here in Saint-Rémy they really went all in.
They held the evening party in the old bull-running arena and left the production to pros.
So picture half a soccer pitch of sand surrounded by a two-meter-high stone wall (so the bull can’t charge into the crowd); in the past, spectators sat on the terraces above the wall.
They built a stage against the far wall, with LED walls, moving-head lights, high-power smoke machines, and spark fountains.
This time the music wasn’t provided by the guy next door but by a trained crew.
Many say a DJ can be replaced by a Spotify playlist; for an average DJ that’s exactly true.
(I’ll never forget that bar in Bordeaux that did two things: sold drinks ten percent cheaper than the other spots on the pedestrian street, and typed “latin disco” into the search bar; it closed last every night.)
But a DJ isn’t just a music editor; to me, one of their most important jobs is to watch the crowd and respond—adjust the prepped tracks if needed; and, when useful, hype the audience with a few words (no needless narration, just encouragement).
On top of that, tonight’s trick was working in pairs—and not just any pair: a retro DJ teamed up with a die-hard techno fan—sensationally.
Oh, and another thing: they did it all while skipping the usual pop hits.
So that’s why it pays to hire a really skilled DJ: they can read people, have musical literacy, and have trained on their gear, layering the music with effects and razor-clean edits.
A few notes I scribbled at the end of the party:
They started fighting right in front of me.
I could see a brawl coming on their faces, but there was nowhere to back away—the crowd was that dense.
These folks, too, tried to copy Belgium’s Tomorrowland stagecraft: lights aimed at the audience, LED animations synced to the current track, decorations.
They made one mistake: Tomorrowland scales its look for crowds in the hundreds of thousands, so the outward-facing lights are mounted high enough to hit above people’s eyes; here we’re only a few thousand—you can’t rig the lights ten meters up.
A few thousand of us! In a town of ten thousand!
At the exit, five standby vehicles and twenty police officers waited ready to intervene, but they never had to move; security quickly pulled the troublemakers from the crowd.

---

Goûte la vie !

Saint-Rémy prouve qu’une fête de quartier n’est pas une affaire d’argent.
Sur le sable de l’ancienne arène, rétro et techno se sont donné la main, la foule respirait au rythme du beat.
Notes d’une nuit où un bon DJ a surpassé n’importe quelle playlist.

Saint-Rémy-de-Provence, 16/08/2025
Écrire sur la musique, c’est un peu comme danser l’architecture, ou mieux encore :
Goûte la vie !
Le décor, cette fois, c’est Saint-Rémy-de-Provence, la Mecque des voyageurs au cœur romantique.
Je ne connais même pas le nom exact de la série de festivités du moment.
Ici — on se fête sans cesse.
Résultat : l’idée des « Français arrogants » naît assez naturellement.
Sauf que cette arrogance s’accompagne d’une forme de conscience.
On organise des fêtes pour honorer soi-même et son environnement → on devient fier de soi, de son cadre, de son voisinage → il devient normal que des inconnus engagent la conversation dans les magasins et dans la rue.
On gagne en conscience de soi → on respecte sa personne, son environnement, ses petites communautés → on en prend soin consciemment.
Ce qui nous amène à l’un des mantras de la philosophie, du développement personnel et de la protection de la planète :
Mets de l’ordre chez toi !
(Ou, quand un collègue m’a demandé : Que faut-il pour que je sois meilleur·e ? Ma réponse : Range autour de toi !)
Et cette conscience sociale et environnementale est partie d’une simple habitude : ici, on aime se célébrer ensemble ; et la plupart du temps, ces rassemblements ne sont vraiment pas une question d’argent,
(on sort quelques chaises dans la rue, celui qui sait jouer apporte son instrument, celui qui sait cuire apporte ses pogácsa),
mais ici, à Saint-Rémy, ils ont fait les choses en grand.
La fête du soir s’est tenue dans l’ancienne arène des courses de taureaux, confiée à des pros.
Imaginez un demi-terrain de foot sablonneux entouré d’un mur de pierre de deux mètres (pour qu’aucun taureau ne puisse foncer dans le public) ; autrefois, les spectateurs s’asseyaient sur les terrasses au-dessus du mur.
On a monté une scène contre le mur du fond, avec murs LED, lyres motorisées, machines à fumée haute puissance et fontaines d’étincelles.
Cette fois, la musique n’était pas assurée par le voisin du coin, mais par une équipe formée.
Beaucoup disent qu’un DJ peut être remplacé par une playlist Spotify ; pour un DJ moyen, c’est tout à fait vrai.
(Je n’oublierai jamais ce bar bordelais qui faisait deux choses : des boissons dix pour cent moins chères que sur la rue piétonne, et il tapait « latin disco » dans la barre de recherche ; il fermait toujours le dernier.)
Mais un DJ n’est pas qu’un monteur musical ; l’une de ses missions majeures, selon moi, c’est d’observer le public et de réagir — ajuster les morceaux préparés si besoin ; et, quand il le faut, électriser la foule avec quelques mots (pas de narration superflue, juste de l’enthousiasme).
Par-dessus le marché, l’astuce du soir était de travailler en duo — et pas n’importe lequel : un DJ rétro avec un vrai fan de techno — sensationnel.
Ah, et encore une chose : tout cela en évitant les tubes pop habituels.
Voilà pourquoi il vaut la peine d’engager un DJ très doué : il sait lire les gens, possède une culture musicale, et a beaucoup pratiqué sur son matériel, ajoutant une couche supplémentaire à la musique grâce aux effets et aux montages impeccables.
Quelques notes griffonnées à la fin de la soirée :
Ils se sont encore battus juste devant moi.
On le lisait sur leurs visages que ça allait dégénérer, mais je ne pouvais pas reculer, la foule était trop dense.
Eux aussi tentaient de copier la scénographie de Tomorrowland en Belgique : projecteurs dirigés vers le public, animations LED synchronisées au morceau, décors.
Ils ont commis une erreur : la mise en scène de Tomorrowland est dimensionnée pour des centaines de milliers de personnes, les projecteurs tournés vers l’extérieur sont donc assez hauts pour éclairer au-dessus des têtes ; ici, nous ne sommes que quelques milliers — on ne peut pas accrocher les lumières à dix mètres.
Nous sommes quelques milliers ! Dans une ville de dix mille habitants !
À la sortie, cinq véhicules en alerte et vingt policiers attendaient, prêts à intervenir, mais ils n’ont pas eu à bouger ; la sécurité a rapidement extrait les fauteurs de troubles de la foule.

---